Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

390 393. országos ülés 1908 (Zaj.) Kérem, ez nagyon fontos, a mit elmondok, (Felkiáltások •. Nagyon!) mert egy szó sem igaz abból, a mi itt állíttatik. (Zaj.) Már most. a kormányalakításnak előzménye mi Tolt ? Az, hogy az a pontozat, a melyet br. Fejérváry Géza terjesztetett elő, — most már arra nem emlékszem, bogy magam kézbesitettem-e az uraknak, vagy br. Fejérváry Géza adta-e át maga — tanácskozás tárgyává tétetett, a melyben részt vett gr. Andrássy Gyula, Kossuth Ferencz, magam is jelen voltam és annak egy részénél — ugy emlékszem — jelen volt gr. Batthyány Tivadar is. Már most mi történt? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: Az a tervezet, a melyet nem én készítettem, s a melynek előkészítésében nekem semmi más részem nem volt, mint hogy pontrólpontra leadjam az érdekelteknek, az a tervezet került tanácskozás alá a nevezett testületben, a hol t. ház, vitték a tanácskozást hárman, br. Fejérváryval. Ezen a tervezeten bizonyos módosítások is történtek. Ez a része nem vétetett akkor még tekintetbe. S mikor megvolt a megállapodás ezen három ur: br. Fejérváry Géza, gr. Andrássy Gyula és Kossuth Ferencz között, akkor ezen megállapodás alapján, a mely a t. ministereinök úrral már csak azért is közöltetett, mert hiszen dezignált ministerelnök volt, ennek alapján kellett kormányt vállalnia, a t. ministerelnök ur ennek alapján el is vállalta a kormányátalakításra vonatkozó megbízást. (Wekerle Síndor ministerelnök helyeslőleg int.) Látja ministerelnök ur, igy van. Nekem valamivel kevesebb részem van ennél a dolognál, mint a t. ministerelnök urnak, mert én nem vállaltam a kijavított paktum előtt ministerelnöki megbízatást, hanem a t. ministerelnök ur elvállalta a még ki nem javított paktum alapján. (Mozgás.) Kijavítva nem volt, később történt, annyira később, hogy akkoriban már br. Fejérváry nem is vett részt a dologban. T. képviselőház! A dolog ugy van, hogy nekem itt semmivel sem volt több részem, mint akár gr. Andrássynak, akár Kossuth Ferencznek, akár Wekerle Sándornak. A tárgyalásokon részt vettem ugy, mint ama másik kettő. (Mozgás.) Semmivel sem volt több felelősségem a paktumban; nem én készítettem a tervezetet. (Mozgás.) »Előkészítette«, azt mondta. Az én működésemnek és missziómnak volt egy másik része, és a tekintetben a t. ministerelnök ur előzetesen is lesz szives jóváhagyni, hogy az fényesen sikerült, t. i. feladatom volt a Wekerle-kormány megalakulása. (Mozgás.) Méltóztatik emlékezni, t. ministerelnök ur, (Halljuk! Halljuk!) hogy feljöttek képviselők, nem akarom névszerint felsorolni őket, hogy megakadályozzák a Wekerle-kormány megalakulását, (Mozgás.) és akartak egy Széll Kálmándeczember Í5~én

} kedden. / kabinetet megalakittatni. Erről a t. ministerelnök urnak bizonyára tudomása van. Zlinszky István: Nem a ministerelnökét akarták megakadályozni. Másnak a kineveztetését. Polónyi Géza: Ez igy volt. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Már most misszióm e része hogy folyt le? Báró Fejérváry egy listát tett elém. Tizenegy név volt rajta. Hogy mily ügyesen volt a lista összeállítva, arról nagyon könnyen meggyőződhetnék a t. ház, ha a neveket elmondanám, de nem szándékozom. (Mozgás.) Csak egyet említek, hogy egyik név körülkarikázva a gróf Tisza Istváné volt. (Mozgás.) Szóval, oly nevek voltak felsorolva, a kikre nézve evidens volt, hogy outsiderek, hogy azokra senki sem gondol. Molnár Jenő : Pacemakerek! (Zajos derültség.) Polónyi Géza: Akkoriban két név maradt meg, a melyekről komolyan lehetett beszélni, a tizenegy kandidátus közül: Széll Kálmán és Wekerle. Röviden és kategoricze kijelentem, meggyőződtem arról, hogy az egész kérdés, a békének megalkotása egyszerűen a körül forgott, Wekerle lesz-e ministerelnök vagy nem. (Halljuk !) Ezt nem szándékozom bővebben indokolni. Ugy állott a szituáczió, ezt hangsúlyozom, e nélkül a kérdés nem is lehetett volna megoldható, még világosabban szólva, ki volt zárva más ministerelnök. Sándor Pál: Ez az igazi alkotmányosság! Polónyi Géza : Én a tárgyalások e részéről hűségesen informáltam a ministerelnök urat. Ezt tehát ő is tudta. Ezt csak azért említem fel, mert beszédében később a ministerelnök ur azzal foglalkozik, hogy megkínálta Andrássy Gyulát a ministerelnökséggel. Ott voltam. De t. képviselőház, ott voltam akkor is, a mikor a t. ministerelnök ur tudta, bogy ez a kombinálás nem lesz megvalósítható. (Mozgás. Felkiáltások: Hangosabban! Halljuk!) De visszatérek témámra. A ministerelnök ur már most megkapta a ministerelnöki megbizatást és felszólította gr. Apponyi Albertet is tárcza vállalására. És akkor gróf Apponyi Albert, ki a tárgyalásnál nem volt jelen, gondolom Eberhardon volt, és utólag lett odahiva, a mint elolvasta ezt (Derültség jobbfelöl. Zaj.) a második pontot, azt mondta nagyon helyesen, bogy ez félreértésekre adhat okot. Nekünk az volt a nézetünk, hogy miután kifejezetten fenn van tartva, hogy az ujonczjutalék melyik kormánynál hozassák szóba, az elsőnél vagy a másodiknál, és miután mi nem voltunk hajlandók az ujonczjutalék kérdését máskép, mint a vezérleti és vezényleti nyelv kérdésével megoldani, azt hittük, nekünk teljesen elég garanczia ez a pont. Azonban, mikor elkezdtük olvasni ezt a pontot és elkezdtük ugy olvasni, a mint azt a t. ministerelnök ur most felolvasta, vagyis hogy ez a fentartás nem sokat ér, hanem attól