Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

393, országos ülés 1908 deczember 15-én, kedden. 389 Polónyi Géza: Mondom, ez nekem legtávolabbról sem szándékom, hanem a tények, a melyeket előadok, a maguk hatalmánál és igazságánál fogva csinálják ennél az egy pontnál azt a szegregácziót, a melyet én nem tehetek meg. Én magam ugy gondolkoztam és gondolkozom, hogy mit szólt volna nekem a ház, és mit szólt volna a t. minister ur akkor, ha én elhallgatom, a mi itt történt, ha én a paktum históriáját előadom és ezen pontot elhallgatom. Nem tettem volna-e én ki a kormányt és annak minden tagját, a kik ezen alkudozások vezetésében részt vettek, a, nemzet előtt annak a gyanúnak, hogy mi egy pont tekintetében, a melyre nézve kétség forog fenn, azt a kétséget,el nem oszlattuk? T. ház! Én ugy adtam elő a dolgot, a mint az történt és egyetlen szót ahhoz hozzá nem adtam. Hogy ennek a dolognak egész historikonját és azt a kérdést is megérintsük, hogy hogyan került bele és illetőleg hogyan és mikor kellett a vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó kérdést rendezni, elmondom az egésznek történetét. Már beszédem elején jeleztem, illetve múltkori beszédemben mondtam, hogy én egy megbízást kaptam a vezérlő bizottság egynéhány tagja konferencziájából a vezérlő'bizottság elnökétől, hogy utazzam Bécsbe. Ennek a konferencziának és az én missziómnak ez volt a legközvetlenebb oka. Akkor annak a veszélye és lehetősége fenyegetett bennünket, hogy az u. n. darabont-kormánynak a tagjai elhitetik azt, hogy az alkotmánypárt és a néppárt kizáratnak a kormányzatból. Az én feladatom abban állott, hogy az előzetes kérdéseket megpróbáljam tisztába hozni, és ha azoknak tisztába hozatala sikerül, akkor fog következni a további tárgyalás, a melyet a pártok vezérférfiai, nevezetesen Kossuth Ferencz és gróf Andrássy Gyula fognak vezetni. Nekem különösen két dolog tekinteteben volt misszióm. Az egyiket kaptam a konferencziától, a mely akként szólott, hogy igyekezzem tisztába hozni, hogy igaz-e az, hogy 0 felsége köti magát azon feltételhez, hogy az alkotmánypárt és a néppárt zárassanak ki, a másik misszió pedig, amelyet a pártvezéremtől kaptam, mikor vele meghatalmazásom körét körülirtam, az volt, hogy ha a megegyezés létesítésére szolgáló feltételek olyanok, hogy azoknak a tárgyalásába bocsátkozni lehet, akkor állapodjam meg odafenn aziránt, hogy milyen kormány alakíttassák, illetőleg, mivei nyilvánvaló volt, hogy az a kérdés fel fog vettetni, hogy ki legyen a ministerelnök, Utasítást kaptam a pártvezéremtől a tekintetben is, hogy milyen magatartást tanúsítsak. Ez, volt az én misszióm, t. ministerelnök ur. Már most mi történt ? Misszióm első részét, vagyis azt, hogy meggyőződjem róla, hogy nem való, hogy azon feltételekhez-köttetik a dologj a mint bátor voltam előadni, teljesítettem, és rögtön meggyőződtem róla, hogy semmi kapaczitáczióra vagy tárgyalásra szükség nem volt: Erre táviratilag rögtön értesítettem a koaliczió vezérférfiait, különösen pedig megbízóimat. Akkor közölte velem br. Fejérváry Géza azokat a pontozatokat, a melyek a kormány megalakításainak feltóteleit tartalmazták, de azokat sem elő nem készítettem, sem nem fogalmaztam, sem azok előzetes megtárgyalásába semmiféle néven és módon bele nem folytam. Egy feljegyzést kaptam a kezembe, a melynek a stílusát méltóztassék megnézni és meggyőződhetik a t. ministerelnök ur arról, hogy ennek a fogalmazásában alig lehetett részem. Kaptam egy feljegyzést, a melynek tekintetében az én sejtelmem az volt, — ne méltóztassék ezt tényállításnak venni, ezt hangsúlyozom, — hogy ez ugyanaz a pontozat, a mely idelent már előzetesen Kossuth Ferencz és báró Fejérváry Géza között — és többek között — megbeszéltetett. Ezen pontozatokról ugy, a mint velem közöltettek, feljegyzéseket csináltam, és elmentem a telefonhoz és szórói-szóra le akartam adni a pontozatokat a vezérlőbizottság együttlevő tagjainak és első sorban Kossuth Ferencznek, azonban csodálatos módon, bár a rekedtségig kiabáltam a telefonba, nem voltam képes hűségesen visszaadni, a .sürgönyeim pedig, a mint méltóztatnak tudni, visszatartattak, a mi különben nem tartozik ma a dologhoz, — de valamelyes lényegesebb pontjai azért tudomására juttattak a vezérlő bizottságnak is. Volt azonban valaki, a ki ezt autentikusan megtudta, tehát előbb megtudta, mint Kossuth Ferencz, ez volt Wekerle Sándor. Wekerle Sándor ministerelnök: Nem igaz! (Zaj.) Polónyi Géza: A dolog így volt. Nekem kísérőm volt egy minden tekintetben tiszteletreméltó és kifogástalan hírlapíró, a kinek én ebbeli működéséért hálával tartozom, Lenkey Gusztáv ur, ő kisért el engem Bécsbei Miután nekem a telefonálás nem sikerült és nekem szaladgálnom kellett Fejérváryhoz és a ministeriumokba, hogy a sürgönyeimet expediálják, megkértem Lenkey Gusztáv hírlapíró urat, hogy adja le ennek az általam ma is őrzött feljegyzésnek minden }3ontját Herczka Tivadar számára, azzal az utasítással, hogy azt "Wekerle Sándor ministerelnök úrral haladéktalanul közölje. A ministerelnök ur feljött Bécsbe; én vártam a t. ministerelnök urat a jserronon, találkoztam ott Szteréuyi József t. államtitkár úrral, (Derültség. Zaj. Halljuk! HaVjuh!) a t. ministerelnök urat én megvártam, a kocsiba mentünk és a t. ministerelnök urnak a kocsiban szószerint elmondottam a történteket, tájékoztattam őt, s ő megnyugtatott engem az iránt, hogy tudomást szerzett a dolgokról. Onnan a t. ministerelnök ur elment Kossuth- Ferenezhez és • meglátogatta .az urakat;