Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

388 393. országos ülés 1908 ház. Vagy gondoltunk mi akkor a trónbeszédre ? T. képviselőház ! Minden országgyűlést trónbeszéddel kell megnyitni; de a mit én állítottam és állítok, az csak annyi, hogy ennek a momentumnak akkoriban az volt a czélja, hogy a kormány, most már alkotmányos kormány, fog 0 felségének egy propozicziót tenni egy deklaráczióra, egy kormánynyilatkozatra, a melyben a nemzet és királya között fenforgó vitás kérdések tekintetében egy olyan megnyugtató nyilatkozat tétessék, a melyet ennek a kabinetnek a tagjai fognak csinálni és irányítani. Hát, t. képviselőház, melyikünk mond kettőnk közül igazat, én-e vagy a t. miniszterelnök ur, mikor én azt mondom, hogy a paktumnak idevonatkozó pontja mai napig végrehajtva nincs ? Már most, t. képviselőház, rátérek a. piece de résistance-ra. (Halljuk! Sálijuk!) Érdemes ezt meghallgatni, mert ugy láttam, hogy a t. képviselőháznak lelkületét is ez ragadta meg leginkább, t. i. arra a pontra, mikor a ministerelnök ur azt akarja rólam bebizonyítani, hogy az úgynevezett vezérleti és vezényleti nyelv kérdésére vonatkozó kikötésben nekem semmi részem nincs, hogy én hajlandó voltam késziteni és elő is készítettem egy paktumot, a melyben az nem volt benn, míg ellenben a t. ministerelnök ur és a többi urak csak úgy voltak hajlandók paktumot csinálni, hogy ez a vezérleti és vezényleti nyelv abban benn legyen. Azt mondta a t. ministerelnök ur, szószerint fogom azt felolvasni, mert a t. képviselőházat meg akarom győzni, hogy a hány szó, a hány betű van ebben a nyilatkozatban, az mind homlokegyenest ellenkezik a megtörtént tényekkel. (Mozgás. Zaj.) Ezt én, t. képviselőház, ugy fogom bebizonyítani a t. ház előtt, hogy a ministerelnök urnak nem lesz lehetséges többé csak azzal védekezni, hogy nem igaz, mert én mondom. (Élénk derültség.) Hát ez igy van, t. képviselőház, az ő volt társa, az igazságügyminister igy szokott nyilatkozni. Magyarországnak ilyen igazságügyministere volt, a ministerelnök ur elnöklése mellett. (Folytonos zaj.) Hanem hát ezek lényegtelen dolgok. Ténykérdéseken fordul meg a dolog. Azt már, ugyebár, t. képviselőház, hallottuk, hogy a ministerelnök ur ugy állítja oda magát, mint a ki nem vett részt a paktum előkészítésében, vagy arról tudomással sem birt. (Wekerle Sándor ministerelnök helyeslőleg int.) Igen, hát nem tudott róla a ministerelnök ur? Majd mindjárt meglátjuk. T. képviselőház! A hány betií — mint mondottam — annyi tényállítás, a mely nem felel meg a valóságnak. Épen azért szó szerint fogóin a ministerelnök ur szavait felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Én csak annyit kívánok konstatálni, hogy igaz ugyan, hogy mi. deczembcr 15-én, kedden. azt mondottuk, hogy csak bizonyos nemzeti követeléseknek és pedig nyelvi követeléseknek elnyerése vagy érvényesülése esetében fogjuk a felemelt ujonczlétszámot megadni . . .« Ezt már ők mondták, nem én. (Olvassa): ». . . de méltóztassék megengedni, hogy ez a kikötés az eredeti paktumban nem volt és hogy ezen kikötés létrejöttében mindenkinek része lehet, de a t. képviselő urnak része nincs. Ezt a kikötést nem a képviselő ur, a ki a paktumot előkészítette, vette fel, hanem később mondatott ki. Természetes, hogy azután elfogadta a képviselő ur ezt a kikötést, de a kezdeményezésben neki része nincs.« Ekkor közbeszóltam, hogy igy már igaz, az nagy különbség. (Olvassa:) »Tehát a képviselő ur előkészítette kikötés nélkül, mi pedig elfogadtuk ezzel a kikötéssel.« Szóval, t. képviselőház, a dolog e szerint ugy áll, hogy abban a paktumban, a melyről a t. ministerelnök ur nem tudott, a melynek előkészítésében ő részt nem vett, abban a paktumban van egy kikötés, a melyet én elfogadtam, ő azonban nem fogadott el, de a másik kikötést, a melyben a vezérleti és vezényleti nyelvről van szó, azt már ő is követelte, ellenben én nem követeltem. T. ház! Minthogy az ő tulaj donképeni törekvéseinek legfőbb czélja, hogy engem ennél a pontnál diszkreditáljon, álljunk meg ennél a pontnál és hozzuk tisztába ezt a kérdést a maga egészében és lényegében. (Halljuk!) Először is az intencziók tekintetében és a tekintetben, hogy miért került ez a parlament elé, el kell mondanom a következőket, mert ugy tudom, t. ház, hogy még gr. Apponyi Albert t. minister ur is félreértette e tekintetben az én szándékomat. Mikor én a paktumnak ezen pontjához értem, akkor azt mondtam, hogy itt meg kell állanom és meg kell jegyeznem, hogy ez ós ez történt, vagyis történt az, hogy gr. Apponyi Albert, midőn bevonatott a tanácskozásokba, s midőn más kabinetalakitási kérdésekkel foglalkoztunk, akkor azt mondotta, hogy neki ezen pont tekintetében aggályai vannak és ezen aggályok tekintetében kategoricze kijelentette, hogy ő nem is hajlandó más föltételekkel vállalkozni; ezt tisztába kell hozni, nehogy később félreértésekre adjon okot, (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. Felkiáltások: Éljen Apponyi!) és hogy ez hozassák 0 felségének is tudomására, a mi meg is történt. A mint méltóztatik látni, ugyanaz történt, a mi most, hogy t. i. megéljenezték gróf Apponyi Albertnek ezt a kijelentését, (Felkiáltások iái/elöl: Meg is érdemelte!) én azonban most azon szubszumpezió alá kerülök, hogy én a t. kultuszminister urat, a ki legnagyobb tiszteletem tárgya, szegregálni akarnám többi társaitól. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Az nem megy!