Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-393

393, országos ülés 1908 deczember 15-én, kedden. 387 T. képviselőház! Én megkérdeztem a ministerelnök urat, — miután felhatalmazott arra — hogy milyen esetre vonatkoztatja ezt, és én rögtön meg fogom világítani, hogy a t. ministerelnök ur ebben a dologban egy nyilvánvaló rosszul rémlő emlékezőtehetségből merített. T. ministerelnök ur közölte velem, hogy arra az esetre czélzott, hogy a Budapesti Naplóban ... Wekerle Sándor ministerelnök: Vagy a Magyar Szóban! Polónyi Géza: . . . Tehát vagy a Budapesti Naplóban vagy a Magyar Szóban megjelent közlemény alkalmából én valamely indignáeziót fejeztem volna ki, a midőn a paktum egyes részletei közzététettek. T. képviselőház! Ez nem igy van. Jól fog rá emlékezni a t. ministerelnök ur, ha el fogom mondani, hogy miképen történt. Először is nem a paktumnak egyes részleteiről volt szó. Tehát nem való, hogy a paktum tekintetében tettem volna ezt a megjegyzést. Másodszor nem az indiszkréczió felett fejeztem ki az én meggyőződésemet, hanem indignálódtam a felett, hogy valótlan dolgok tétettek közzé nem a paktum tekintetében, hanem a paktum körül való tárgyalások tekintetében. Az eset az volt, t. képviselőház, — nem fogom részletesen körülírni azért, mert tiltja nekem az én hivatalos esküm, hogy részletekbe belebocsátkozzam, — az eset az volt, hogy Andrássy Gyula gróffal, a mostani belügyministerrel együtt utaztam fel Bécsbe. 0 is, én is oly szándékkal, hogy esetleg tárczánkat ajánljuk fel O felségének. A t. belügyminister úrral akkor együtt utaztunk. Az esetet — mondom — nem szabad, hogy elmondjam, de kijelentem, t. képviselőház, hogy ennek a kérdésnek a paktummal és indiszkréczióval még legtávolabbi vonatkozása sincsen. Hanem arról volt szó, hogy az u. n. darabont-ügy miként való elintézése, különösen kegyelmi szempontból annak a kegyelemnek miként való gyakorlása hogyan eszközöltessék. És akkor, miután oly közlemények jelentek meg, a melyek a megállapodásokkal, illetőleg tárgyalásokkal homlokegyenest ellenkeztek, kötelességszerűen nemcsak indignácziómat fejeztem ki, hanem, miután egy konkrét eset alkalmával olyasmi kéretett tőlem, a minek teljesítésére hajlandó nem voltam, teljesítettem azt. a mi becsületbeli kötelességem volt. Ha a t. ministerelnök ur dispenzácziót eszközöl ki részemre O felsége részéről, el fogom mondani az ország szine előtt, hogy mi történt és nagyon büszke leszek rá. (Mozgás.) Tgy állunk ezen első pont tekintetében. Menjünk tovább. Azt mondja a t. ministerelnök ur (olvassa): »Nem voltam oly szerencsés, hogy a paktum előkészítésében részt vehettem volna; ebben jelentékenyebb része van a képviselő urnak, de ugy látom, hogy azt a kik elfogadták, már készen vették át azt az operátumot. És ezen pont végrehajtására nézve én ugy emlékszem t. képviselő ur, hogy a mikor megbeszéltük ezt a dolgot, akkor azt mondottuk: Milyen manifesztumról lehet itt szó ? Hiszen egy alkotmányos kormányzat manifesztumát a programmja és a trónbeszéd szokta képezni. Mi ar álláspontra helyezkedtünk, hogy szükségesnek nem tartjuk manifesztumot kibocsátani, és még le sem jöttünk Bécsből Budapestre, máris a kabinet összes tagjai kijelentették, hogy elveiknek sérelme nélkül vállalkoztak a kormányzatra; tehát a leghathatósabb, a legerősebb manifesztum történt, mert ezen programmpontozatokban a nemzet összes jogai bennfoglaltatnak,* stb. Ebben a hangnemben beszél a t. ministerelnök ur. Azt a pontot, a hol arról van szó, hogy »nem voltam oly szerencsés, hogy a paktum előkészítésében részt vehessek*, fentartom magamnak a következő pontra, a mely 1) el ez összefüggésben van; ott majd megvilágítom, mennyiben igaz a t. ministerelnök ur ezen állítása és mennyiben van nekem több részem a paktum előkészítésében, mint neki. Most csak a manifesztummal foglalkozom, ügyebár. a miniszterelnök urnak ez a nyilatkozata egész világosan azt tartalmazza, hogy megállapodtunk abban, hogy manifesztumra nincs szükség, mert a mi programmunk, trónbeszédünk ós nyilatkozataink egész világosan bizonyítják, hogy mi elveinket fentartottuk. A ministerium, a mi, azt hiszem, nem kétséges, a paktum alapján alakíttatott meg. Ha egy kormány egy 0 felsége által szankczionált pontozatba foglalt programra alpján vállalkozik a kormányzásra és ha el akar térni ezen programmpontok teljesítésétől, tudomásom szerint a világon mindenhol, ezt csak ministertanácsi megállapodás mellett teheti, mert a kormányzat alapfeltételét képező kérdésekben csak ezen az utón, s nem másként lehet a dolgokat elintézni. Nagyon megnyugtatna engem tehát a t. ministerelnök ur, ha mutatna olyan ministeri határozatot, a melyben valaha ilyenről szó volt. De nem. is ez volt a lényeg, hanem a lényeg az, hogy ugyebár, én egészen simán, minden invektiva nélkül csak azt konstatáltam, hogy a paktum idevonatkozó pontjai végrehajtva nem lettek. Már most, t. képviselőház, hasonlítsuk össze a t. ministerelnök urnak álláspontját és állítását a paktum szavaival. Az mit mond? (Olvassa): ?.. . . egy kormánynyilatkozat, a melyben a nemzet alkotmányos jogai kidomborittassanak. Ezen nyilatkozat tervezetére nézve a kinevezendő kormáhyelnök 0 felségének előterjesztést tesz.« Hát, t. képviselőház, szükségünk volt nekünk arra, n hogy mi azt, hogy elveinket fenntartjuk, 0 felsége elé terjeszszük? Ez tartalmazza ezt a manifesztumot, t. képviselő49*