Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

376 392. országos ülés 1908 deczember lk-én, hétfőn. ur mit ért alatta, mert én azt is elhiszem, hogy a t. képviselő ur az általános szavazati jog alá a feministák programmját is beleérti. (Nagy derültség.) Én most arról, vitatkozom, hogy hogyan használtuk mi ezt a kifejezést, hogyan használtuk ezt tudva, előre megmagyarázva, az indokok megjelölése mellett, a mint ezt használtuk. A t. képviselő ur erre nem emlékszik. Polónyi Géza : Nem igy van ! (Zaj.) (Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el.) Wekerle Sándor ministerelnök: Hát ha sérelmet látott a képviselő ur abban, hogy nincs benne a »titkos« és »cgyenlő« szó, ugyan kérem, miért nem követelte annak fölvételét ? (Vgij van! ügy van ! jobb- és balfelöl.) Szunyog Mihály: Miért nem mondott le ? Wekerle Sándor ministerelnök: Nem vette észre, nem tudta, hogy gr. Andrássy Gyulának ellenkező a véleménye ? (Derültség.) Engedelmet kérek, ebből sem akarok himet varrni, csak egyet kívánok konstatálni. Engedjen meg a t. képviselő ur egyet konstatálnom kell: hogy a t. képviselő ur emlékezőtehetsége ugy látszik berendezve lenni, hogy csak azokra az érvekre emlékezik, a melyek ő mellette szólnak. (Élénk derültség.) Ez jogalapot szolgáltathat az argumentáczióra, de becsánatot kérek, nem szolgáltathat jogalapot az erkölcsi bíráskodásra. (Zajos helyeslés és taps.) A másik kérdés, a mit a t. képviselő ur felhozott és csak mellesleg röviden érintett: a bankkérdés. De engedje meg, hogy miután kifejezetten állott elő és erre vonatkozó követelésekkel Gaal Gaszton képviselő ur, (Elénk éljenzés balfelöl.) ő vele foglalkozom. Gaal Gaszton képviselő ur itteni felszólalásában ezt mondja (olvassa) : »A míg a bankkérdést, t. ház, kizárólag csak a hírlapok szellőztették, a mig csak a lapokban volt szó arról, hogy ilyen vagy amolyan, de semmi esetre sem a függetlenségi párt álláspontjának megfelelő megoldásra lehet számítani, addig a kérdés felett napirendre térhettünk. De a mióta — helyesen-e, jól-e, időszerűen-e, azt nem vitatom — de tényleg ez a kérdés ide a ház elé hozatott Polónyi Géza képviselőtársam felszólalása által, azóta, tegnapi felszólalása óta« — tehát 11-ike óta — »t. ház, igenis elvárhatjuk mi, a kiket a bankkérdéshez és annak megoldásához egy hosszú politikai múlt köt, hogy ezen kérdésben a t. kormány tiszta képet adjon<<. Tehát a kormány határozott és nyílt állásfoglalásának szüksége ezen logika szerint azért állott elő, mert Polónyi képviselő ur felhozta itt ezt a kérdést. (Derültség jobbfelöl.) Nem akarok most annak bírálatába bocsátkozni, hogy Gaal Gaston képviselő ur mennyiben volt jogosítva minket felszólítani arra . . ., (Zaj Halljuk.') Egy hang (balfelöl) : Képviselő ! Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, nem arról van szó. Hát a képviselőnek sincsen az a joga, hogy engem felszólítson arra, hogy mi nekem politikai vagy becsületbeH kötelességem. A képviselő ur nemcsak szóba hozta, hogy mi a politikai vagy becsületbeli kötelességem, hanem azt mondta : elvárta volna, hogy rögtön nyilatkozzam ; ezt kvázi becsületbeli feladatommá tette. Én ebben a bankkérdésben szigorúbb álláspontot foglaltam el, mint talán belső meggyőződésemnek is megfelel; szigorúbb álláspontot foglaltam el óvatosságból és ezt a szigorú álláspontot érvényesitettem mindenki irányában, ugy hogy engem itt kétszínűséggel ebben a kérdsében senki sem vádolhat, (ügy van! jobbfelöl.) Én egész a túlzásig menő határozottsággal léptem fel mindig ebben a kérdésben, sőt talán nem a t. képviselő úrral, de a függetlenségi párt tizenegy vezérférfiával álláspontomat előre közöltem még 1907 májusában. Azt is megmondtam, milyen lesz, meddig tarthat együttműködésünk ezen a téren. Engem az a kötelesség terhel, hogy a kérdésnek ne prejudikáljak, de ilyen inczidentális felszólalásoktól nem tehetem függővé azt, hogy ebben a kérdésben mikor nyilatkozzam, annyival kevésbbé, mert hisz gr. Batthyány Tivadar t. képviselő ur azelőtt már utalt arra, hogy micsoda kötelezettség terhel bennünket ebben a kérdésben. Hát ennél a bankkérdésnél még egyet kívánok megjegyezni, és egyre kívánok kiterjeszkedni, s ez az, hogy azt mindig összeköttetésbe hozzák a kvóta felemelésének kérdésével. (Halljuk !) Azelőtt már emiitettem, t. képviselőház, hogy a mikor a tárgyalásokat az osztrák kormánynyal megindítottuk, az osztrák kormánynak az álláspontja az volt, hogy a külföldi szerződésekben foglalt megkötöttségen kívül semmiféle kötelezettséget velünk szemben cl nem ismer, hanem, hogyha az u. n. recziproczitás álláspontjára helyezkedünk, szabad kezét ezen megkötöttségen tul fentartja és még azt is megmondotta, hogy érvényesíteni is fogja. Ilyen körülmények között mi preferáltuk azt, hogy megegyezést létesítsünk, és létesítettük szerződés formájában az autonóm, önálló vám-tarifának beiktatása mellett, annak biztosítása mellett, hogy 1917-en tul szerződések nem köthetők, hogy az 1915-ik évben lejáró szerződések 1917-en tul meg nem hosszabbithatók, hogy a lejárat nélkül kötött szerződések, a mi vitás és el nem ismert tétel volt, a mi egyoldalú kívánságunkra is felmondhatok, hogy a szerződésekben közjogi és államjogi helyzetünknek megfelelő korrekt kifejezések használtatnak és hogy a külszerződések kötésénél is államjogi helyzetünk megfelelő kifejezésre fog jutni. (Heltjeslés.) Ezen együttes előnyökért és oly pénzügyi intézkedésekért, a melyek viszont miránk is előnyöket rejtenek magukban, ezekkel szemben adtak meg azt a 2%-os felemelést, nem pedig a bankkérdésnek kikapcsolásáért. (Zaj balfélól.)