Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-392
M. országos ülés 1908 Elnök : (Csenget). Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök: Én, t. képviselőház, utána néztem először is annak a ministertanácsi jegyzőkönyvnek, a melyben mindegyik minister személyenként és egyenkint megokolta az ő vótumát és f elhatalmazott engem, s a kereskedelemügyi és földmivelésügyi minister urat arra, hogy a 2%-os kvótaemelés mellett köthessük meg a vám- és kereskedelmi szerződést. Ezen jegyzőkönyvben határozottan ki van emelve, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés egészéért adjuk meg a 2%-os kvótaemelést. Ugyanezt az álláspontot foglaltuk el a vám- és kereskedelmi szerződésről előterjesztett indokolásban, s ugyanezt az álláspontot foglalta el a kvóta bizottság a maga jegyzőkönyvében és a háznak tett jelentésében, de ugyanezt az álláspontot foglalta el Kossuth Ferencz t. barátom is abban a beszédében, a melylyel a függetlenségi körben ismertette a kiegyezést, a midőn számszerű adatokkal is bizonyítékát kívánta szolgáltatni annak, hogy azon pénzügyi hátrányok, a melyek a kvóta felemelése által érnek bennünket, más pénzügyi előnyök által teljesen paralizálva vannak. Ily előzmények után, t. képviselőház, (Zaj és mozgás balfelől.) én megengedem, hogy igen sokakat az az indok vezetett, hogy a kvótaemelést azért szavazták meg, mert a bankra szabad kezet biztosítottunk, mondom, ezt elismerem ; de ugy odaállítani a tételt, hogy mi a 2%-os kvótaemelést tisztán a minket különben is megillető jognak biztosítása végett adtuk volna meg, ez sem az igazságnak meg nem felel, sem a ténynek és annak az intenoziónak, a mely bennünket vezérel. Sőt gróf Andrássy Gyula t. barátom határozottan kijelentette, hogy ő a bankkérdés kikapcsolásáért semmit sem ad, hanem a 2%-os kvótaemelést a kiegyezés egészéért szavazza meg. (Helyeslés. Zaj. Elnök csenget.) Ebben a bankkérdésben, t. képviselőház, akkor, a midőn a Id egyezést előterjesztettük, itt tartott beszédemben szószerint felolvastam a kiegyezésnek erre vonatkozó passzusát, mely így szól (olvassa): »A bankügy rendezése nem képezi ugyan közvetlen anyagát a két állam közötti kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló szerződésnek, de azzal oly szoros összefüggésben van, hogy a két kormány már arra a czélra való tekintettel is, hogy minden tekintetben tisztázzák a helyzetet, nem mulasztotta el, hogy e kérdés tekintetében is meg ne állapodjék egymással. Az Osztrák-magyar bank érvényben levő szabadalma azonban még 1910 év végéig tart, és a szabadalom meghosszabbítása iránti kérelem az alapszabályoknak megfelelően legkorábban ez év végére várható. Csak e kérelem alapján lesz a szabadalom megújításának kérdése végérvényesen eldöntve. A két kormány egyetért abban, hogy az általános pénzügyi helyzetre való tekintettel ajánlatos és a két állam érdekében áll, hogy a banknak a szabadalom meghosszabKÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XXII. KÖTET. deczember ik-en, hétfőn. 3?? bitása iránti alapszabályszerű kérelme alapján vele tárgyalásba bocsátkozzunk.« Jóllehet, t. képviselőház, kijelentettük, — és ez megfelel a valóságnak — hogy mi ezen egyezmény által sem Magyarország szabad rendelkezési jogát, sem magunkat egyénileg le nem kötöttük arra nézve, hogy egy közös bankot létesítsünk, hanem cselekvési szabadságunkat egyénileg is egészen fentartottuk, de egy kötelezettséget igenis vállaltunk, t. i. azt, hogy mi tárgyalásokba bocsátkozunk. Ez a kötelezettség terhel nemcsak a bank szabadalomnak megfelelően a bank irányában, hanem egyezményileg az osztrák kormány irányában is. Ez az a feladat, a mely előzményét képezi annak, hogy, a kormánynak végleges álláspontját mikor lehet itt a t. háznak tudomására hoznunk. És legyen meggyőződve a t. képviselő ur — itt visszatérek hozzá, — ne méltóztassék hinni, hogy ezek meddő tárgyalások lesznek. A külön bank felállításának mellőzhetetlen feltételét képezi, hogy tiszta helyzetet teremtsünk. (Ugy van f) Hiszen a tiszta helyzet ismerete nélkül az átmenet zökkenései elkerülhetők nem lennének. (Igaz ! Ugy van !) Higyje el, ha mi nem tárgyalunk e tekintetben, akkor külön tárgyalások lennének folyamatba teendők, hogy olyan kérdések tisztáztassanak, a melyek nélkül bankkérdéseket lelkiismeretesen megoldani nem lehet. (Igaz ! Ugy van !) Ez tehát nem késleltetése az ügynek, hanem mellőzhetetlen előfeltétel a dolog természeténél fogva is, hogy t. i. a kérdés minden oldalról megvilágítva kerüljön a törvényhozás elhatározása elé. (Helyeslés.) A képviselő ur abbeli aggodalmát fejezte ki, hogy mi talán nem használjuk fel valahogy azt a körülményt, hogy Ausztriában most nincs parlamenti kormány. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, — ezt megnyugtatásául mondom — hogy mi nem akarjuk húzni-vonni ezt az ügyet; mi ezt az ügyet lehető természetszerű gyorsasággal, de okszerűséggel és alapossággal letárgyaljuk és a mikor ezen tárgyalásoknak vége van, akkor a törvényhozás elé terjesztjük. Egytől nagyon óvakodni fogok, t. képviselőház ; hogy én legyek annak a bűnbakja, hogy a magyar bankkal valami hátrányok járnak, vagy nem minden valósul meg ugy, a mint reméljük. (Zaj halj elől.) Higyje el, nekünk van legjobban politikai érdekünkben, hogy ne húzzuk-vonjuk ezt az ügyet, hanem minden körülmények közt minél hamarább tiszta helyzetet teremtsünk. Ezt tesszük saját ploitikai helyzetünknél fogva, de ezt teszszük az értékpiaczon e miatt is mutatkozó bizonytalanságnak mielőbbi megszüntetése végett, (Élénk helyeslés.) ugy hogy attól senki se tartson, hogy ezt nem a legnagyobb preczizitással fogjuk tárgyaltatni, tisztáztatni és azután a bank végleges szabályozásának kérdését a törvényhozás elé terjeszteni. (Helyeslés.) Most, t. képviselőház, az idő előrehaladottsága daczára még a harmadik dologról, Boszniáról is kivánok röviden megemlékezni. (Halljuk! 48