Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

392. országos ülés 1908 hogy kimutassa azt, hogy a választási törvény-, javaslat, a melyet t. barátom, a beliigyminister ur előterjesztett, nem felel meg annak a megegyezésnek, a mely köztünk akkor létesült, hogy az nem az akkor adott ígéret beváltása; hogy itt oly erkölcsi obligó van, a mely a beliigyminister urat és vele együtt mindnyájunkat terhel, a mely erkölcsi obligó alól mi kitérni akarunk. Polónyi Géza : Politikai, kérem, nem erkölcsi! Wekerle Sándor ministerelnök : Politikai erkölcsöt értek. (Derültség és zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: így értettem. Nem akarom, hogy másra értsék. (Zaj.) ^'Í Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, nem szeretném, ha félreértés volna. En semmiféle magánerkölcscsel foglalkozni nem kívánok, nem is engedhetném meg. Itt tisztán politikai erkölcsről, politikai korrektségről van szó. (Igaz I ügy van!) Arról van szó, hogy a politikai erkölcscsel rnegegyeztethető-e az eljárásunk. T. k'pviselőház ! A mi a választási törvényt illeti, a t. képviselő ur kettőt objicziál : először is a titkos és egyenlő szó kihagyását, másodszor pedig a pluralitást ? ugyebár ? Es azt mondja, hogy a pluralitás nem az általános választójognak megfelelő megoldás, vagyis nem felel meg az általános választói jog fogalmának. Polónyi Géza: Csak mint kivétel. Wekerle Sándor ministerelnök : Emlékeztetem a t. képviselő urat arra, — nem tudom, emlékszik-e rá, — (Derültség.) hogy a mikor mi Bécsből visszajöttünk, vagy Bécsben volt már, először is tudta azt, hogy gróf Andrássy Gyula azért nem akart tárczát vállalni, — és mikor arról volt szó, hogy ő alakítsa a kabinetet, mert erről szó volt és én hajlandóságomat nyilvánítottam, hogy én megyek be az ő kabinetjébe, akkor épen azért nem vállalkozott és nem akart tárczát vállalni, — mert ő az általános titkos egyenlő választói jognak nem híve. Polónyi Géza : Oly tanácskozásnál nem voltam jelen. Wekerle Sándor ministerelnök: Elfogadom, hogy nem volt jelen a képviselő ur. (Derültség.) Polónyi Géza : Ilyenről nem tudok. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Elfelejtette !) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Wekerle Sándor ministerelnök: Konstatálni kívánom, nem tudom, jelen volt-e a képviselő ur, de talán tudomása volt róla, hogy gr. Andrássy Gyula nem állt ezen az állásponton. Ugron Gábor: A lapokban is benne volt! Mindnyájan tudjuk! Polónyi Géza: Mikor? (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Hát akkor arra sem fog a képviselő ur emlékezni, (Derültség.) hogy mikor elindultunk Bécsből és tudtunkra adták, hogy Pozsonytól elkezdve több helyen üdvözölnek bennünket, (Ralijuk ! Halljuk !) akkor ott a kupéban ugj

T beszéltük meg a dolgot — pedig ugy emlékszem, gróf Andrássy Gyula ott sem volt — hogy épen erre való tekintettel mi sem deczember lí-én, hétfőn. 375 a titkos, sem az egyenlő választói jogról szólni nem fogunk. (Derültség. Mozgás balfelól.) Elnök : Csendet kérek ! > Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, én ezt sem akarom a képviselő urnak imputálni. De most olyan kérdésekhez jövök, a mikre a képviselő urnak emlékeznie kell. (Halljuk! Halljuk !) Az első volt a Royal-szállodában az egyesült pártok előtti megjelenésünk. Ott már jelen volt a képviselő ur és én felemlítem most, hogy mit mondtunk ott a választási jogról (olvassa): »Ezen, az államélet működésének rendes menetét biztositó feladatokon kívül arra a nagy feladatra vállalkoztunk, hogy a demokratikus eszme minden modern követelményeinek érvényesítésével a képviselőválasztásoknál behozzuk az általános szavazati jogot és ezáltal a nemzet minden hivatott és arra képesített tényezőjét a politikai jogok gyakorlásának osztályosává kívánjuk tenni.« Hol van itt benn a titkosság, hol van ebben az egyenlőség ? (Igaz! Ugy van ! jobb/elől. Mozgás és zaj a baloldalon és felkiáltások: Hol van benne, a pluralitás ?) De ebből sem akarok himet varrni. Hiszen hányszor megtámadtak bennünket itt a házban és nyilatkozatot akartak provokálni, hogy mi ismerjük el a titkos és egyenlő szavazati jogot. De maga a trónbeszéd, a melynek szerkesztésében — én azt hiszem — a t. képviselő ur tevékeny részt vett s ezt elismeri, ugy-e bár, hogy hozzájárulásával történt. . . Polónyi Géza: Fel is olvastam! Wekerle Sándor ministerelnök: A trónbeszéd igy szól (olvassa) : »E végből készítendők elő az általános szavazati jog szabad gyakorlására vonatkozó javaslatok ugy a demokratikus eszme korszerű kívánalmainak, valamint a magyar állam nemzeti jellegének megóvása mellett.<< (Helyeslés. Zaj balfelól.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk/ Halljuk.') Wekele Sándor ministerelnök : Tartozom anynyival az igazságnak, hogy mikor ezt a trónbeszédet szövegeztük, még pedig igen hosszasan, behatóan, minden szót jól megmérlegelve szövegeztük, és pedig a t. képviselő urnak nemcsak eg3'etértésével, hanem hathatós közreműködésével, akkor ebbe a trónbeszédbe nem vettük fel sem a titkos, sem az egyenlő szavazati jogot, még pedig azért nem vettük fel, mert ottan gr. Andrássy Gyula nyíltan is kifejezte, hog}^ ő sem a titkos, sem az egyenlő szavazatnak nem hive, (Zaj.) kifejezte már a pluralitás gondolatát is. (Zaj.) Tehát ezt a szemrehányást, a melylyel bennünket és elsősorban t. barátomat a belügyministert illeti, mintha adott politikai igértetét be nem váltotta volna, és ezt azzal indokolja, hogy az általános választói jog egyúttal az egyenlő választói jogot is tényleg magában foglalja és kizárja a pluralitást. . . Benedek János : Természetesen ! Wekerle Sándor ministerelnök: Hát, t. ház, én most nem a felett vitatkozom, hogy a képviselő