Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

374 392. országos ülés 1908 deczember lí-én, hétfőn. juk és minden csorbítás nélkül fentartjuk ezen tételt. (Elénk helyeslés.) Ne méltóztassék tehát ugy odaállítani a kérdést, mint hogyha itt egy kikötött, de be nem váltott ígéretről volna szó, mert mi ezen ígéretet egész terjedelmében beváltottuk, mert egész működésünk folyama alatt a nemzet jogaiból semmit fel nem adtunk, hanem elveinket változatlanul fentartottuk. A második tétele a t. képviselő urnak az indemnitás és a rendes ujonczjutalék megadása az 1905. és 1906. évekre. Én, gondolom, és ebben a nézetemben ujabban időben is megerősödtem, hogy ez nem ugy volt értve, hogy ennek a kormánynak a működése csak olyan lesz, hogy az 1905—1906-i ujonczjutalék megadásáról lehet szó, mert hiszen engedelmet kérek, megengedem, hogy akkor körülbelül két évre kontempláltuk teendőinket, hanem az 1907. évre, szóval kormányzatunk ideje alatt szükségessé váló ujónozok megajánlása akkor is kilátásba volt véve. De tovább megyek. Ezeknek a pontozatoknak egy része azt is magában foglalja, hogy elismertetett az ujonczlétszám felemelésének a szükségessége is a mutatkozó szükséghez képest, hogy azután megvalósittassék. Pilisy István : Ezt a választások előtt kellett volna mondani! Wekerle Sándor ministereinök: A mutatkozó szükséghez képest ez a kormány, vagy a jövő kormány, így van ebben a pontban : ugy-e ugy van, hogy »a mutatkozó szükséghez képest ?« Pilisy István : A választóközönség erről semmit sem tudott. (Zaj.) Wekerle Sándor ministereinök: Én csak anynyit kívánok konstatálni, hogy igaz ugyan, hogy mi azt mondottuk, hogy csak bizonyos nemzeti követeléseknek és pedig nyelvi követeléseknek elnyerése vagy érvényesülése esetében fogjuk a felemelt ujonczlétszámot megadni.... Polónyi Géza: (közbeszól.) Wekerle Sándor ministereinök: ... de méltóztassék megengedni, hogy ez a kikötés az eredeti paktumban nem volt, és hogy ezen kikötés létrejöttében mindenkinek része lehet, de a t. képviselő urnak része nincs. (Élénk derültség. Zaj.) Ezt a kikötést nem a képviselő ur, a ki a paktumot előkészítette, vette fel, hanem később mondatott ki. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : (Csenget) Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministereinök: Természetes, hogy azután elfogadta a képviselő ur ezt a kikötést, de a kezdeményezésben neki része nincs. Polónyi Géza : így már igaz ! Az nagy különbség. Wekerle Sándor ministereinök: Tehát a képviselő ur előkészítette kikötés nélkül, mi pedig elfogadtuk ezzel a kikötéssel. (Élénk derültség.) T. ház ! A harmadik része ennek a paktumnak illetőleg pontozatoknak vonatkozik az Ausztriával kötendő megegyezésre. Méltóztassék megengedni, hogy erre majd későbben a bankkérdéssel kapcsolatosan terjeszkedjem ki. Én itt előre csak annyit bocsátok, hogy a t. képviselő urnak az az állítása, hogy jogunk volt ahhoz, hogy az akkori status quo fentartassék, tökéletesen igaz; de azt hiszem, hogy az iránt is tisztában voltunk mindannyian, hogy ez a jog tulaj donképen semmit sem ér. Ez a jog amryiban nem ér semmit, mert a tárgyalásokat azzal kezdette meg az osztrák kormány, hogy ő azt a megkötöttséget ismeri el csak a maga részéről, a mely megkötőt

1 séget a külkereskedelmi szerződések szabnak elő de azontúl semmi status quo fentartását a maga részéről el nem ismeri. Ez volt a tényállás. Erre a t. képviselő ur azt mondja ugy-e bár, hogy ez volt a fejedelmi jóváhagyás által biztosítva. Ez tökéletesen igaz. Polónyi Géza: Nem mondtam. (Zaj.) Wekerle Sándor ministereinök: De igy gondolja talán a t. képviselő ur. (Derültség.) Ausztriával szemben mi garancziánk van ? Az, hogy mi egymással megállapodunk, nem lehet garanczia. mert már megállapodtunk sok másról is, a mit nem tudtunk érvényesíteni: az egyedüli garanczia az volt, hogy ez Ö felsége a király által jóváhagyatott. De fordítsuk meg, kérem, egy kissé ezt. Nem ugy interpretálhatjuk a fejedelmi jogokat, hogy az egyik féllel megállapított és biztosított jogok a másikra nézve rögtön kötelezők legyenek. Mi alkotmányos szempontból, épen az alkotmányosság tételeinek tiszta fentartása végett nem is érvényesíthettük azt a jogunkat. Szóval csak oda akarok konkludálni, — majd visszatérek még arra a kiegyezésre — hogy mindannyian megegyeztünk, és azt hiszem, ebben a t. képviselő ur is megegyezett akkor velünk, hogy bizony ennek a status quo-nak fentartása a mi materiális gazdasági igényeinket kielégíteni nem képes. A negyedik pont, a melyet méltóztatott felhozni : az anyagi felelősség alól való felmentés kérdése, melynél ki volt kötve, hogy a képviselőház élni fog jogával az emiitett kormányok politikai iránya felett elvi természetű határozatokat hozni. E kérdéssel foglalkozott az igazságügyi bizottság és a zárszámadási bizottság, és ugy tudom, közös egyetértéssel a bizottsággal és a t. képviselő úrral állapítottuk meg a szöveget még annak idején, a melylyel a képviselőház helytelenítését ki fogja fejezni. i Én ma is azon az állásponton vagyok, és bármikor hajlandó vagyok ezt tárgyaltatni. Azóta több ilyen kérdés merült fel, a melyek szerint a képviselőháznak a helytelenítését ki kell fejeznie. Én, bocsánatot kérek, a mint ezt a paktumban mondottuk, hogy ez politikai elvi jelentőségű határozatokban történjék, én ennek soha útját nem is állottam, csak egyre törekedtem talán, arra ugyanis, hogy oly kifejezések ne használtassanak, a melyek nem az eljáráshoz, de a képviselőház méltóságához nem illenek. (Helyeslés.) Magára a lényegre nézve azonban differenczia nincs. (Mozgás.) Végül, t. képviselőház, miután a gazdasági kérdésekre kitértem, (Halljuk! Halljuk!) a legerősebb fegyvert és — bocsásson meg — talán felszólalásának legalább egyik főczélja az is volt,