Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-392

392. országos ülés 1908 deczember lí-én, hétfőn. 373 juk !) — személyes álláspontomat is jelezve felemiitsem, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a mióta én ezt a helyet elfoglalom és különböző pártok támogatásával van szerencsém vezetni a kormányt, mindent elkövettem a legnagyobb lelkiismeretességgel és susceptibilitással, hogy ne egyoldalú pártérdekeket juttassak érvényre, (Elénk helyeslés.) hanem hogy minden pártnak egyforma mértékkel mérjek. (Élénk helyeslés.) Az a törekvés vezérelt, hogy divergáló elveket és egyéni felfogásokat kiegyenlítsek ; az a szempont vezérelt, hogy nemzetemnek mások által meg nem értett s kétségbevont jogait és vágyódásait a külföldön és minden körben necsak érvényre juttassam és védjem., hanem hogy azokat megértessem. (Elénk helyeslés.) Az a szempont irányított, hogy a nemzet közérzületét megértessem és közelebb hozzam királyához, (Helyeslés.) mert azt a magasabb feladatot tartottam szem előtt, az volt politikai törekvésem, és az ma is politikai ambiczióm netovábbja, hogy akkor, midőn remélem, rövid idő múlva megoldjuk azokat a feladatokat, a melyekre vállalkoztunk és eltávozunk helyünkről, ne bizonytalan zűrzavar, hanem az alkotmányos élet zavartalan folytonossága váltson fel bennünket. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Vájjon a t. képviselő urat is ezek a magasabb szempontok irányitották-e, . . . (Derültség. Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Csendet kérek ! Wekerie Sándor ministerelnök: ... midőn félreverte a harangokat s idő előtt akarta megkondítani a déli harangszót í (Helyeslés.) Egy hang (a baloldalon) : Éhes volt! Wekerie Sándor ministerelnök : Éjféli harangszó az, t. képviselő ur, a mely elől azt hiszem, hogy odúikba fognak menekülni, ha meghallják, a kisértő szellemek. (Élénk helyeslés.) Ennek bizonyítékát kívánom adni (Halljuk.' Halljuk!) és ezért kell részletesen foglalkoznom a t. képviselő ur által előadottakkal, még pedig először is az u. n. paktumnak pontozataival. (Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur jónak látta ezeket az egyezményi pontozatokat általánosságban nyilvánosságra hozni. Nekem ez ellen semmi észrevételem nem lehet, sőt bizonyos tekintetben örülök neki, mert bizonyítékát szolgáltatják annak, a mivel annyiszor vádoltak, hogy nekünk nem ismert, be nem vallott, titkos kötelezettségeink nincsenek (Elénk helyeslés.) De mégis sajátszerűnek tartom, hogy a t. képviselő ur köztudomásra hozta ezt a paktumot. (Halljuk ! Halljuk !) Nem azért, mert ha együttműködésünk idejére visszaemlékezem, ugy rémlik előttem, hogy akkor, midőn ennek a paktumnak egyes pontjai indiszkréczió folytán más oldalról köztudomásra hozattak, a t. képviselő ur ítélte él legjobban ezt az indiszkrécziót. (Élénk derültség a jobb- és a baloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Géza: Mikor volt ez ? Én erről nem tudok. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerie Sándor ministerelnök: Hát méltóztassék ezt az argumentumomat elejteni a t. képviselő urnak. Megmondom majd, hogy mikor volt, ha kívánja, de méltóztassék elejteni. Nekem nincs jogom a t. képviselő ur eljárását helyteleníteni ; én csak megmondom, hogy miért sajnálkozom felette. (Halljuk! Halljuk!) Mert az ilyen pontozatoknak, a melyeknek kiegészítését szóbeli tárgyalások szokták képezni és a melyek interpretáltainak, ezen pontozatoknak végrehajtása körül is külön megállapodások jönnek létre, a mely interpretáló megállapodások nem lévén ismeretesek azok előtt, a kik csupán azon pontozatokat ismerik, ez könnyen félreértésekre, ellenkező következtetésekre vezet, kivált, ha igen jó elmékezőtehetség nem jár kiséretökben (Derültség.) azon nyilatkozatok létesülése és mikénti végrehajtása tekintetében. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) A t. képviselő ur, hogy foglalkozzam ezen pontozatokkal, először is a vezényszónak a kikapcsolását érintette. Bocsánatot kérek, szó szerint szeretném olvasni (olvassa): »A vezényleti és szolgálati nyelv kérdésének teljes kikapcsolása, — idáig szólott az első tehertétel. Ezzel szemben kikötöttük magunknak azt, hogy ezzel kapcsolatosan egy kormánynyilatkozat fog tétetni, a melyben a nemzet alkotmányos jogai kidomborittassanak. Ezen nyilatkozat tervezetére nézve a kinevezendő kormány Ö felségének előterjesztést tesz.* Tökéletesen áll ez az első pontozat. Nem voltam oly szerencsés, hogy a paktum előkészítésében részt vehettem volna; ebben jelentékenyebb része van a t. képviselő urnak, (Derültség.) de ugy látom, hogy a kik azt elfogadták, már készen vették át azt az operátumot. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) És ezen pont végrehajtására nézve én ugy emlékszem t. képviselő ur, hogy a mikor megbeszéltük ezt a dolgot, akkor azt mondottuk : Milyen manifesztumról lehet itt szó ? Hiszen eg)f alkotmányos kormányzat manifesztumát a programmja és a trónbeszéd szokta képezni. (Helyeslés.) Mi arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy szükségesnek nem. tartjuk manifesztumot kibocsátani, és még le sem jöttünk Bécsből Budapestre, máris a kabinet összes tagjai kijelentették, hogy elveiknek sérelme nélkül vállalkoztak a kormányzatra ; tehát a leghathatósabb, a legerősebb manifesztum történt, mert ezen programmpontozatokban a nemzet összes jogai benfoglaltatnak. Mit proklamáltunk volna a nemzet jogai tekintetében egyebet, mint alkotmányos életünknek azon két kardinális alaptételét, hogy minden jog a nemzettől ered és hogy abszolút fejedelmi jogokat nem ismerünk és hogy a fejedelmi jogok is csak alkotmányosan gyakorolhatók, mert ezek a kardinális alaptételei a nemzet jogainak ? Szükség volt-e e mellett egy külön manifesztumra ? Bénii van ez a törvényben is, tehát a törvény ismétlésére nem volt szükségemért hisz ezt mindannyian folyton "proklamáltuk és ma is proklamál-