Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-388

388. országos ülés 1908 deczember 9-én, szerdán. 293 lelemények büntetlen elkövetésére. Az ilyen ezikkek és az ilyen eljárás az igazságszolgáltatás terén bennünk azt a meggyőződést kelti, hogy törvényen kivüli állapotban vagyunk. (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Ugy is van !) Okolicsányi László: Tessék a törvényt tisztelni ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Maniu Gyula; Én, t. ház, mint jogászember, higyjék el önök, nagy fájdalommal látom ezeket a dolgokat. Az én jogi nevelésemben igenis megszoktam azt, hogy lelkesedjem a jogintézmények iránt, akármilyen politikai háttér mellett tartatnak is azok fenn és a mikor tudok lelkesedni a jogintézmények iránt, akkor lelkem mélyén elszomorodik, hogyha látom, hogy ilyen cselekmények köveztethetnek el büntetlenül és nemcsak büntetlenül, hanem egynéhány képviselő urnak nem eléggé titkolható helyeslésével is. (Mozgás a baloldalon.) De ne gondolják azonban, hogy az engem mint politikust nagyon fájdalmasan érint, mert talán mondhatnám én is azt, a mit egy romániai hires tanár mondott, a mikor hallotta, hogy az emlékkő légbe röpittetett, hogy : nem sajnálom, hogy az emlékkő légbe röpittetett, mert annál a a néma és elfeledett kőnél sokkal, nagyobb szónoklattal és sokkal hatásosabban beszélnek azok az ezernyi kőszilánkok, a melyek a dinamit következtében a világ minden részébe elszóródtak. De én nem ilyen szempontból látom a dolgot. Az ilyen kormányzati ténykedésekben, a közhatóságnak ilyen módon való kezelésében igen vészes dolgot látok: a jogrendnek teljes megsemmisítését. És én, a ki a jog iránt lelkesedem, fájdalommal kell hogy nézzem, hogy egy kőkeresztet, a mely fel van szentelve, a mely annak a görög katholikus egyházközségnek szertartásához tartozik, büntetlenül, minden jogi következmény nélkül elvesznek, megsemmisítenek, elvonnak rendeltetésétől. Mikor látom, hogy a balázsfalvi kőkeresztet és emlékkövet, a mely a mi tulajdonunk, minden következmény nélkül légbe röpitik, és mikor látom, hogy addig, mig minket minden kis allúzió miatt, a mely hirlapi czikkekben foglaltatik, súlyos büntetéssel sújtanak, addig büntetlenül követtethetnek el ellenünk a legnagyobb izgatások, tehát nem egyforma mértékkel mérnek : akkor engedelmet kérek, a legnagyobb bizalmatlansággal kell hogy viseltessem, és kell, hogy viseltessék az egész román nép is a közhatalomnak ilyen kezelése iránt. (Helyeslés á nemzetiségiek padjain.) Én nem akarom tovább interpelláczióm indokolását nyújtani (Helyeslés.), hanem felolvasom interpellácziómat, kérve arra a minister uraknak megnyugtató válaszát. Interpelláczióm, á melyet a bel- és igazságügyminister urakhoz intézek, a következőkép szól (olvassa) : 1. Van-e tudomásuk a minister uraknak arról, hogy az 1907. év Gergely naptár szerinti pünkösd 3. napján akirályfalvi református vallású magyar lakosok a határon levő felszentelt keresztet helyéről erőszakosan eltávolították és hogy ámbár a tettesek ismeretesek, azok ezen büntetendő cselekményükért megfenyitve nem voltak és a megsértett egyházközség és a tulajdonos elégtételt sem közigazgatási, sem birói ütőn nem kapott ? 2. Van-e tudomásuk a minister uraknak arról, hogy Balázsfalván november hó 16. és 17-ike közötti éjjel ugy a határban felállított kőkereszt, mint a »Campul libertatu« elnevezésű vásártéren felállított, az 1848. évi eseményekre emlékeztető emlékkő dinamittal ismeretlen tettesek által felrobbantatott a nélkül, hogy a vizsgálat feljelentésemre akárcsak megkezdetett volna ? 3. Hajlandók a minister urak intézkedni, hogy a megsértett jogrend helyre állittassék és egyáltalában hajlandók-e a minister urak hatáskörükben intézkedni, hogy a közhatalam • akként kezeltessék, hogy az országbari lakó románok magukat törvényen kivüli állapotban levőknek ne érezzék ?» (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Az interpelláczió kiadatik az igazságügy- és belügyminister uraknak. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Günther Antal igazságügyminister i T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló t. képviselő ur az interpelláczió indokolásában oly irányt követett, a melylyel szemben valóban nehéz a higgadtságot megóvni. (Igaz I Ugy van I) Mindamellett a lehető legnagyobb tárgyilagossággal fogok a hozzám intézett kérdésekre felelni, és a t. képviselőház meg fog győződni arról, hogy az a törvényen kivüli állapot, a melyről a t. képviselő ur szólott, nem az igazságügyi kormányzatbari és nem e kormányzat és az adminisztráczió közérzületében van, hanem törvényen kivüli állapotban levőnek képzelik ők a magyar államot, a mely ellen minden meg nem engedett eszközzel küzdeni lehet (Igaz ! Ugy van !) és a mikor e tekintetben vádakat formálnak, akkor, a mint ez az eset is bizonyitani fogja, e vádak teljes alaptalansággal emeltetnek. Maniu Gyula : Kíváncsi vagyok ! (Zaj.) Günther Antal igazságügyminister:

! Mindenekelőtt a t. képviselő ur azon megjegyzésére, hogy az igazságügyi kormány nem egyenlően kezeli á büntetőperek megindítását, hogy a magyar lapok ellen nem indittatja meg, a román lapok ellen megindittatja a pert, csak azt válaszolom, hogy ugy az ügyészség, mint azok az utasítások, a melyek általában tőlem kimennek az ügyészséghez, izgatás bűncselekménye tekintetében különbséget nem ismernek az ország semmiféle lapja, semmiféle ajkú közönsége tekintetében . Ivánka Milán : Mikor volt magyar lap perelve nemzetiségi izgatás miatt ? (Nagy zaj és mozgás.) Ugron Gábor: Nincs magyar nemzetiség! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Günther Antal igazságügyminiszter: Az izgatási perek száma oly nagy, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) hogy mondhatom, ezen perek száma is már aggó-