Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-383
22 383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. és mégis a mi népünk hidegen megy el mellette, nem okul és nem keres módokat arra, hogy maga is hasonló munkát végezzen. Azt hiszem, lehetne ezen a hátrányon segíteni azzal, hogy ha az alsóbb gazdasági tanintézetek és a földművesiskolák behatóbban foglalkoznának a bolgár kertészettel. Ha ezek a tanintézetek kis területeken hasonló berendezéseket létesítenének, ezáltal azokat, kik különben is hivatásuknál fogva gazdasági munkálatok elsajátítására vannak utalva, reá lehetne szoktatni és szorítani, hogy szemléltető utakon, módokon ezen munkálatoknak fogásait is elsajátítsák. A gazdasági akadémiák tekintetében szintén bátor vagyok előterjeszteni, hogy nálunk az öntözés és a vízhasználat nagy kérdésében egyedül a kultúrmérnökök azok, a kik beható munkásságot fejtenek ki. Azonban az ő munkásságuknak is meg van az a nagy hiánya, hogy egyoldalulag, műszaki tekintetekből csinálják e stúdiumokat és a gazdasági tekintet munkásságukból eddig jóformán kiesett. Pedig nagy hátrány, hogy a gazdasági tekintetek nem érvényesülnek jobban ezeknek az ujabb kulturális feladatoknak megöl dásánál. Ez a magyarázata annak, hogy ma, midőn az e téren való működésről beszámolókat hallunk,. arról kell meggyőződést szereznünk, hogy ezen öntözési munkálatok nem fizetik ki magukat, igen csekély eredménynyel járnak. Azért szükségesnek tartanám, hogy a gazdasági akadémiákon az öntözés és vízhasználat nagyobbmérvű oktatásával foglalkozzanak, esetleg kísérleti telepeket létesítsenek és a gazdasági szempontokat a technikai kérdések mellett szintén befoglalják. A napokban volt szerencsém egy érdekes előadást hallani erről a kérdésről. Maguk a kultúrmérnökök vallják be, hogy a kísérletek azért nem vezettek eredményre, mert a gazdasági tekinteteket figyelmen kívül hagyták, mert a földek szántását, lazítását és amelioráczióját gazdasági téren mindeddig kombináczióba kevéssé vették. Nagyon helyeslem a földmivelésügyi minister urnak azon intézkedését is, a mely szerint a vízi beruházási munkálatoknál, melyekre 7,500.000 korona lett előirányozva, ezen összeg értékét tetemesen meghaladó nagyobb feladatot von be a jövő évi programm keretébe. Hiszen évtizedes tapasztalat, hogy mivel a vízi munkálatok rendszerint csak a nyári kis vízállások idején vétetnek sorra, az év második felében a preliminált összegeket teljes mértékben felhasználni nem lehet. Ha azonban a földmivelésügyi minister ur nagyobb munkahalmazt tűzhet maga elé, akkor nem fog fennállani a jövőre nézve az az eset, hogy az év végén ennyi meg ennyi összegből egy jelentékeny tétel felhasználatlanul maradt. Csak helyesnek lehet tartani, ha a földmivelésügyi minister ur kőbányáknak a bérletével és megszerzésével is foglalkozik, mert hiszen az anyagárak emelkedése szükségessé teszi, hogy e tekintetben szabadabb kéz biztosittassék a földmivelésügyi kormány részére, annyival is inkább, mert hiszen a kőszükségletek évről-évre mindig növekednek. Meglepett azonban a befejezett, illetőleg a létesítés alatt álló munkálatoknak az áttekintésénél, hogy az algyői partbiztositásra 30.000 korona van fölvéve, mint olyan összeg, mely már részben fel is van használva, részben az év folyamán fog felhasználtatni. T. ház ! Miután ez nagyobb kérdés, a melylyel behatóbban kívánok foglalkozni, egyelőre befejezem beszédemet azzal, hogy a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, és kijelentem, hogy a többi elmondandómat majd a részletes tárgyalás során fogom előadni. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Vizy Ferencz ! (Nincs itt!) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző : Nagy Emil! (Nincs itt!) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve ; ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Darányi Ignácz földmivelésügyi minister: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi tárcza költségvetési tárgyalásának végén illetékes helyről hallottuk hangsúlyozni azt, hogy iparfejlesztés nélkül a mezőgazdaságot biztos alapokra fektetni nem lehet. Én ezt a kijelentést mindenben osztom és részemről is aláírom. De engedtessék meg nekem, hogy az éremnek másik oldalára is utaljak ; és ha az érem másik oldalát tekintjük, akkor azt látjuk, hogy magyar ipart megteremteni nagy áldozatokkal, nagy költséggel jár, e nagy áldozatok hasznát pedig máskép, mint a mezőgazdaság erősítésével, biztosítani nem lehet. (Helyeslés.) Tehát az iparfejlesztési akcziónak is egyik feltétele az, hogy a mezőgazdaság fejlesztessék és felvirágoztassák, (Helyeslés.) annál is inkább, mert Magyarország még hosszú ideig mezőgazdasági ország fog maradni és azért mi sem volna veszélyesebb, mint ha a két gazdasági ág művelése tekintetében nem tartatnék meg az az egyensúly, a mely gazdasági jövőnknek biztos záloga és feltétele. (Helyeslés.) Áttérve már most az egyes szónokokra, Fábry Károly t. képviselőtársam indítványára megjegyzem, miszerint a legjobb akarat mellett sem vagyok abban a helyzetben, hogy határozati javaslatához hozzájáruljak. 0 határozati javaslatában nem kevesebbet szándékol, mint az ármentesitési munkálatoknak legalább részben való egvségesitését, illetőleg államosítását. Ebbe nem mehetünk bele a jelen stádiumban, nem mehetünk bele egyfelől a költségek szempontjából, a melyek beláthatlan összegekre rúgnának, de nem mehetünk bele másfelől azért sem, mert én azt hiszem, nem volna helyes politika az, autonómiát ott, a hol az helyesen tud működni, korlátolni és megszorítani. (Helyeslés.) Hanem a mi az ő specziális kérését és kívánságát illeti, t. i., hogy az osztályozásoknál a kisemberek érdekére is
