Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. 13 Ugron Gábor: önök vannak minden béke ellen ! Az volna a béke, bogy mi mindent tűrjünk ! (Zaj a középen és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Géza : Ha a békének az a feltétele, hogy a magyar állam, a legveszélyeztetettebb pontokon a saját véreit, vérrokonait szolgáltassa ki idegen áramlatoknak . . . Lukács László : Ugyan ! Ugyan ! Polónyi Géza : . . . és ne védelmezze őket: akkor ezen a téren nincs béke, t. képviselő urak. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Rátérek most már magára a földmivelésügyi tárezára és itt megfordított sorrendben azzal kezdem, a mivel végeznem kellene, hogy én a költségvetést a földmivelésügyi minister ur számára megajánlom. Megajánlom azért, mert én, a kinek nyelve nincs a dicséretekre berendezve, egészen nyiltan és őszintén megvallom, hogy én, a kinek módom és alkalmam ovit nemcsak az ő cselekedeteit és eredményeit, de intenczióit is közelebbről megismerni, a minister ur működése iránt feltétlen bizalommal viseltetem és örömmel látom, hogy a t. minister ur minden téren, mindenkép igyekszik betölteni azt a magasztos feladatot, a mely rá, mint magyar földmivelésügyi ministerre vár. (Éljenzés a jobb- és a. baloldalon.) Ezek előrebocsátása után rátérek arra a kérdésre, a mely, meggyőződésem szerint, felette sürgős, hogy végre-valahára ebben a házban szóbahozassék és alaposan tárgyaltassék. (Halljuk! Halljuk!) Szóba akarom hozni, a magyar kis- és középbirtokosságot közelről érintő azokat a kérdéseket, a melyek a gazdasági exisztencziáknak biztositására és ezzel a nemzeti közvagyon gyarapodására vezetnek, s ennélfogva rendkívüli horderejűek. Hogy én megalapozzam azt, a mivel foglalkozni szándékozom, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy teljes autenticzitással, a hivatalos forrásra hivatkozva, megállapítsam ma Magyarországon a földbirtok eloszlási viszonyait. Ezek a statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy Magyar országon ma törpebirtok, vagyis 0—5 holdig terjedő törpebirtok van 1,459.893 birtokos kezén 1,464.533 hektár terjedelemben. Kisbirtok 5—100 holdig van 1,311.218 birtokos kezén 11,574.860 hektár területtel. Középbirtok 100 holdtól 1000 holdig van 20.799 birtokos kezén — vagy, mondjuk igy, birtok kezén, még helyesebb a kifejezés — 3,399.401 hektár területtel. Most jön egy rendkívüli érdekes adat: a nagybirtokra nézve. 1000 holdon felül 3977 nagybirtok gazdálkodik ma 7,451.640 hektár területen. Ezek bizonyos mértékig megdöbbentő adatok. Hogy a nagybirtoknál ilyen kevés birtokos van nagymennyiségű kis és középbirtokossal szemben, ez igazán elszomorító. Mondanom sem kell, hogy a nagybirtoknak ezt a százalékát bizonyos mértékig szeliditi az a tény, hogy erdők, nádasok, s részben terméketlen területek is foglaltatnak ebben a nagy kontingensben ; mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a kis- és törpebirtokososztály együttvéve alig foglalja el a területnek azt a mennyiségét, — az ő több, mint harmadfél millió birtokosságával — mint a mennyit elfoglal a nagybirtok, az ő 3977 birtokalanyával. Ezt azért állítottam a ház elé, hogy méltóztassék megfigyelni, mennyire nemzeti érdek és feladat — és itt már nem érintek semmiféle nemzetiségi velleitásokat — a kis- és törpebirtokososztály helyzetén mentől előbb gyökeresen javítani, s minden eszközt megragadni, a mely ennek a birtokososztálynak a konzerválására vezet, a mely prosperálását biztosítja. (Helyeslés a baloldalon.) A föld nemcsak kalászt terem, de hazafiakat is táplál. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a magyar történelemnek nincsen egyetlenegy lapja sem, a mely ne szólna eleven tanulságként arról, hogy az a birtokososztály egy ezred éven át hűségesen, becsülettel teljesítette államfentartó, sőt államszerző hivatását, életének és vérének mindenkor való készséges feláldozásával. (Igaz ! Ugy van!) A ki Magyarországon politikát akar csinálni, annak számolnia kell a históriának, a történelemnek tanulságaival is. Én ebből a történelemből azt az indokot merítem, hogy a nagybirtok, — bár annak hazafiságát nem akarom kétségbe vonni — a történelem tanúsága szerint néhanéha mégis csak megbotlott . . . Lukács László: Meg bizony! Polónyi Géza: . . . a hazafias kötelességteljesitésben, ellenben a közép- és kisbirtokososztály, ha tettre készen meg kellett védelmezni a hazát, sohasem kérdezte és mondotta azt, hogy kevesebbem van, mint a másiknak, hanem önfeláldozóan rohant a csatatér síkjára, megvédelmezni az államot, a nemzetet, hűségesen és bátran. (Igaz! Ugy van') Már most, t. képviselőház, agrárpolitikáról van szó. r

Hát én egy bizonyos határig agrárius vagyok. Én nyíltan és őszintén szeretek beszélni. (Sálijuk! Halljuk!) A mint sohasem voltam és sohasem is leszek hive az u. n. családi hitbizornányok anachronizmusának, — a mint az jelenleg a magyar magánjogban is érvényesül —• épugy feltótlen hive voltam, vagyok és maradok a parasztbirtokok hitbizornányának, a parasztság konzerválásának és a kisbirtokosság erősítésének, hogy a haza fennállásának ós fentartásának nemes feladatában ezt a munkaerőt a jövőre is biztosítsam. (Helyeslés.) Ezeknek exjjonálása után alkalmazni akarom elveimet a gyakorlati politikában. Rá fogok tehát mutatni arra, hogy mennyi teendő vár a nemzetre abból a czélból, hogy legalább pusztulni ne engedjük azt a kisbirtokos-osztályt, a melynek a történelem tanulságai révén erős jogczime van arra, hogy megvédelmezzük. A kis- és középbirtokos-osztály a földmivelésügyi tárcza keretében érdekelt, ugye-