Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

14 383. országos ülés 1908 bár, arra nézve, hogy miként állunk az állattenyésztés tekintetében? A magyar föld hosszú évszázadokon át, mond hatnám, inkább az állattenyésztésből, mint a gabnatermelésbó'l élt. Hallottuk a székely képviselő urak feljajdulását a legelő-elkülönités miatt. Ez, uraim, nemcsak gazdasági, ez faji kérdés is. (TJgy van!) S milyen dekadencziával találkozunk itt a hetvenes évekhez képest! Itt van a juhtenyésztés. A hetvenes években Magyarországon még tizenöt milliót meghaladó juhállomány volt; ez ma nyolcz millióra redukálódott; tehát a felét vesztette el a magyar kis- és középbirtokososztály annak az életfentartási tényezőnek, a melyet megmenteni nem lett volna nehéz. Megpróbáltuk a fővárost is belevonni a juhtenyésztés propagálásába és támogatásába. Az ürühús exportja érdekében a, főváros vágóhidat, hűtőkamarákat létesített; nagy eredményeket is értünk el; a t. birtokos urak igazat fognak nekem adni, hogy akkoriban az ürünek párja 18 forintról felment 32, sőt 36 forintra. Egy szép napon azután a franczia kormány, a mely akkor az orosz kormánynak akart ajándékot adni, hogy az Odessza-vidéki ürütenyésztést támogassa, a hat frankos vámot egyszerűen felemelte barminczhat frankra, ugy, hogy a szállítás és az export egyszerre lehetetlenné vált. Ez volt az egyik indok. Természetesen ehhez hozzájárult az is, hogy a juhtenyésztés Ausztráliában nagy terjedelmet öltött, elannyira, hogy a gyapjutermelés egyáltalában nem volt már rentábilis; de még a hustenyésztés értékesítésére bőven kínálkozott alkalom és semmi sem történt, hogy retorzió alkalmaztassák a franczia kormánynyal szemben, holott, ha a retorzió módjait és eszközeit keressük, a kereskedelmi szerződések révén nagyon könnyen meg lehetett volna védelmezni e termelési águnkat. Itt van például a pezsgő. Bőven kínálkozó retorzió ez, a melylyel más jó czélt is szolgálnánk. Ámde menjünk tovább. A sertésállomány, a mely megint a kis- és középbirtokososztályt is lényegesen érinti, a melyből nagyon sok család biztosította a maga mindennapi kenyerét és a melynek révén a haza oltárára is áldozhattak: ez a sertéstenyésztés igen nagy mértékben csökkent. Igaz, hogy e csökkenést és pusztulást részben a sertésvész és az orbáncz közbejöttének is tulaj donithatjuk; de annak már nem tudom veterinárius okát találni, hogy p. o. 1907-ről 1908-ra, a mikor nem volt proklamált nagy vész sehol, miért csökkent 1,600.000 darabbal a sertésállomány egy esztendő alatt. Itt is ráutalok egy körülményre. Az igen t. minister ur gondosságának, figyelmének és jóakaratának számos jelei között találkoztam egy institucziőval, a mely a sertésvásár létesítését biztosította a fővárosban és itt az u. n. szabad vásár intézményét is méltóztatott behozni. Mély tisztelettel kérem a minister urat, méltóztassék deczember 2-án, szerdán. egyszer kifáradni arra a vásárterületre és meggyőződni arról, hogy azt a szabad vásárt ugy elfelejtették, mintha nem is alkották volna meg. Ott fű nő és kaszálnak, t. uraim, a szabad sertésvásár területén, mert ott egyáltalán semmiféle forgalom nem létesül. Nem szándékozom bővebben foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy mik ennek az okai, de felhívom a t. minister ur szíves figyelmét arra, hogy ezt a körülményt is vizsgáltassa meg, hátha módját találhatjuk annak, hogy bizonyos intézkedésekkel biztosithassuk a kívánt czélt. Rátérek egy másik ágazatra és itt már kegyeskedjenek megengedni hogy talán egy kissé bővebben is foglalkozzam a kérdéssel és ez a baromfitenyésztés kérdése. (Halljulc!) Közel harmincz éve annak, hogy ennek a parlamentnek tagja lehetek és csodálkozásomra sohasem hallottam, hogy ebben a házban valaki ezzel a kérdéssel foglalkozott volna. (Halljulc!) Egy csodálatosan elhanyagolt terület, egy parlag ez . . . Ugron Gábor: Hát Göndöcs Benedek ? Polónyi Géza : Ő a méhészettel foglalkozott! Ugron Gábor: De ezzel is. Polónyi Géza : Talán szinte visszatetsző is, hogy ha egy parlamentnek idejét a tyukkérdéssel foglaljuk le, (Derültség.) de kegyeskedjenek megengedni, hogy a baromfitenyésztés jelentőségét csak néhány számmal exponáljam. (Halljuk !) Magyarország ma élő baromfiban 32 millió K értéket, levágott baromfiban 31 millió K értéket, tollban 8 millió K értéket, libazsírban és ludmájban pedig több mint másfél millió korona értéket exportál. (Mozgás.) A tojáskivitel külön meghaladja a 30 millió koronát. Ha ez összegeket összeadni méltóztatik, akkor kitűnik, hogy a búzával vetekedő exportczikkről van szó, a melynek jelentőségét messzemenőleg fokozza az a körülmény, hogy a ki a baromfitenyésztés kérdésében belemarkol az eseményekbe, az igazán a kisbirtokososztály érdekét szolgálja. (Ugy van!) Mert ez az a terület, a hol a munkálkodó, kérges tenyerű családapa mellett otthon az asszony és a leány is megszerezheti a viganóra valót és megszerezheti néha az adót is, ha okszerűen foglalkozik a baromfitenyésztéssel. De meg kell itt egy kissé állapodnom, A legutolsó időkben nagy visszaesést látunk ezen export tekintetében. Csodálatos, de ma ugy állunk már, hogy a baromfitenyésztés és a fogyasztás kérdése a nemzetközi viszonylatokban a vagyonosodás fokmérője lett. Oka ennek, hogy a napról-napra inkább a városokba vonuló közönség az u. n. fehérhussal táplálkozik, sőt olyanok számára, a kik alig, vagy keveset vannak a szabadban, az orvosok szinte rendszeresen a fehér és nem a fekete hússal való táplálkozást ajánlják. Ha megnézzük, hogy Amerikában, Ausztriában, Francziaországban, sőt Németországban a tenyésztés kérdése e téren mily mér-