Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-386

386. országos ülés 1908 deczember 5-én, szombaton. 175 A vásáros hely szomszédságában felevő községek lakosságának legalább fele minden heti és országos vásár alkalmával a vásáron őgyeleg. Tizedrészének sincs eladni vagy vennivalója, de azért jelen van. Segit parolázni és áldomást inni. Baromeladásnál és vételnél az áldomásivás elmaradhatatlan. Katonasorozás alkalmával a fiatalság már a sorozás megkezdése előtt egy héttel korcsmába kerül s onnan a sorozás végéig haza se megy. Mintha az egész ifjúság esze meg volna háborodva ilyenkor, ugy énekel és ordit falun fel s alá, s iszik folyton. A szülők és ismerősök sem nézik távolról e mulatságot, mert maguk is legalább esténként résztvesznek abban. Sőt a serdülő és serdületlen gyermekek is megjelennek ott és szerzik a prakszist a jövőre. Ez a jelenet ismétlődik akkor, mikor a besorozottak berukkolnak. Ekkor szekerekre ülnek, a szülőkkel és legény pajtásokkal s falukhosszat napokon át tart a pálinkás keserű búcsúzkodás. Ez a Székelyföldről való jelenet. Azért hoztam fel, hogy kimutassam, hogy mindenféle felekezeti és nemzeti különbség nélkül dul hazánkban ez a rettenetes veszedelem és szerencsétlenség. Hogy Magyarországon az alkoholizmus már rettenetesen el van terjedve, hogy rombolásai már elérték azt a mértéket, a mely végre kell, hogy megmozdítsa egész társadalmunkat, ennek megállapítására, mint előrebocsátottam, nem is szükséges statisztikai adat, elég az, ha végigmegyünk vasárnap és ünnepnapon a falukon. Hányszor fájt a lelkem, a mikor vasárnap 10—11 óra között kénytelen voltam faluhelyen kossin átmenni és a templom közelében nem voltam képes meghallani a templomban imádkozok énekét a korcsmában duhajkodók lármájától. Horváth József (nagyvázsonyi): Választáskor mennyiszer itattok ti! Elnök : Csendet kérek ! Goldis László: Kitünősen jellemző erre az állapotra egy kiváló magyar iró munkája, Mikszáth Kálmánnak »Lutri« czimü novellája, a mely bemutatja, hogy kezdődik meg reggel az élet a falun. A következőket mondja (olvassa): »Reggel van és eközben megtelik az ivó rendes vendégeivel. Az utkaparó egy fél verdung gyomorerősítőre tér be. Marczi gulyás egy klázli papramorgót kér. Kata ángyom egy korty szentelt vizre áhitozik. Mókus Tamás, az obsitos huszár egy porczió snapszért jelent meg rapj.)ortra. Mezitlábas Miska, a szőlőpásztor pedig egy kis gugyi végett ballagott be«. íme, igy kezdődik az élet reggel. így kezdik a gyermeket is pálinkával etetni, mert azt gondolják, hogy ezzel táplálják ; étel gyanánt adják neki. Az igen t. kultuszminister ur az idén egy rendeletet bocsátott ki, hogy statisztikai adatokat gyűjtsön a tekintetben, hogy az iskolás gyermekek mennyire hódolnak ennek a szenvedélynek. Nem ismerem ezeknek az adatoknak az eredményét, de én magam tapasztalásból tudom, — mert én is foglalkozom iskolai dolgokkal — hogy az iskolás gyermekek nagy százaléka már fogyasztja a pálinkát. Tényleg talán sehol a világon nem lehet jobban alkalmazni Bunge szavait, a ki azt mondj a,^hogy az emberek isznak, ha egymást viszont látják és isznak, ha egymástól elbúcsúznak. Isznak, ha éhesek, hogy éhségüket csülapitsák és isznak, ha jóllaktak, hogy étvágyukat növeljék. Isznak, ha hideg van, hogy felmelegedjenek és isznak, ha meleg van, hogy lehűljenek. Isznak, ha álmosak, hogy ébren maradjanak és isznak, ha álmatlanok, hogy elaludjanak. Isznak, mert szomorúak és isznak, mert vigak, isznak, mert keresztelő van és isznak, mert halotti tor van. (Derültség.) Magyar szólásmód szerint ezt ugy mondják, hogy isznak derüre-borura. Hódy Gyula: Rogyásig! (Derültség.) Goldis László : Hát, t. ház, tényleg el lehet mondani a mit már mások előttem is elmondtak, hogy a jelen korban a pestisnek, az éhségnek és a háborúnak helyén, a melyek különösen a középkorban voltak nagy szerencsétlenségei a népnek, három másik nagy csapás található és ez a tuberkulózis, a szifilis és az iszákosság. Tényleg minálunk is a korcsmákat el lehet nevezni a szegény emberek takarékpénztárának, mert keresményüknek legnagyobb részét az árendás zsebeli be. T. ház ! Azt hiszem, eléggé nyilvánvaló dolog, hogy milyen rettenetes baj ez. Rátérek tehát most már a dolognak a másik oldalára, a védekezésre. (Halljuk ! Halljuk !) Már a legrégibb idők óta iparkodtak az emberek védelmi eszközöket kitalálni ezen nagy baj ellen. A régi időkben is ismeretes, hogy Licurgus küzdött Bacchus ellen és hogy nagy görög bölcsészek, mint Diogenes és Pithagoras szintén ellenségei voltak az alkoholnak. De, mint beszédem elején már mondám, a régibb időben a baj nem volt oly nagy mértékben elterjedve, mint ma és igy a védekezés is csekélyebb volt. A mikor védekezni akarunk egy baj ellen, akkor kutatnunk kell az okokat, mert csak akkor fogjuk megtalálhatni a kellő védelmi eszközöket, ha egészen tisztába jöttünk azzal, hogy mi az illető bajnak a tulajdonképeni oka. Ha a kevésbbé fontostól a súlyosabbak felé haladó sorrendet követem, akkor elsősorban a baj okai között találom az egyéni hajlamot, azután a gazdasági nyomort, a népoktatásnak hiányát és magának a nép széles rétegei felvilágositásának hiányosságait. Az okok között találom még a társadalmi szokásokat, az államnak financziális politikáját — a melyre különösen rá fogok térni — és végül, némelyek szerint — és én ezt igen alapos indoknak tartom — a társadalom gazdasági berendezkedésének kapitalisztikus voltát. Ezen inditó okok közül az elsővel természete sen nem igen kell foglalkozni, mert hiszen az egyéni hajlam betegség, mely az orvosi tudományra tartozik, azt nem igen lehet társadalmi vagy törvényhozási utón gyógyítani.