Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-386

386. országos ülés 1908 deczember 5-én, szombaton. 171 alkoholizmusról, de a kik mélyebben kutatják a dolgot, arra a meggyőződésre fognak jutni, hogy a régi időkben, az ó-korban, sőt a középkorban is lehetett ugyan beszélni alkoholista egyénekről, azonban alkoholista társadalomról sem az ókorban, sem a középkorban beszélni nem lehetett. Erről csak a mai, a legújabb korban lehet szólni. Mindenekelőtt az ókorban nem termelték az alkoholtartalmú italt olyan mértékben, mint ma. Olyan kisméretű volt annak az előállítása, hogy abban a legjobb akarat mellett sem részesülhetett a társadalom nagy tömege, a nép széles rétegei. Egyes emberek, a társadalom egyes osztályai igenis juthattak abba a helyzetbe, hogy nagyobb mennyiségben alkoholt íogyaszszanak, de a társadalom nagy rétegei el voltak ez elől zárva. Hogy Magyarországra nézve csak egy adatot adjak elő, felemlítem, hogy a pálinkát még 1751-ben is Magyarországon csak patikában lehetett kapni. Általában Európában csak a XIV. században hozták be a pálinkát olasz kereskedők, sőt a szesznek burgonyából való készítését csakis a hétéves háború idejében találták ki. Mindezekből következik, hogy a régi időkben egyrészt az italok mennyisége tette lehetetlenné, hogy az alkohol társadalmi betegséggé nője ki magát, másrészt az italoknak a minősége tette ezt elkerülhetővé, mert az orvosi tudomány megállapítása szerint a gyümölcsből készült szesz nem olyan veszedelmes az emberi szervezetre, mint a hüvelyes veteményekből és különösen a burgonyából készült szeszből előállított pálinka. Nemcsak az italok mennyisége, hanem azok minősége is elkerülhetővé tette tehát a régi időben az alkoholizmus romboló hatását. T. ház ! Hogy a mai időben micsoda veszedelem rejlik az alkoholban, azt legjobban látjuk, ha figyelembe veszszük azt az óriási jövedelmet, melyet az egyes államok italadó czimén a közönségtől bevesznek. így Francziaországban, Németországban körülbelül egyformán az összes adók 18%-a az, a mely italadó czimén a kincstárba befolyik. Amerikában még nagyobb : 28%, Angliában pedig a legnagyobb : 36%. Hogy mennyire el van terjedve az alkohol fogyasztása a czivilizált államokban, erre nézve legyen szabad megemlítenem, hogy Németországban 1906-ban 3216 millió márkát adtak ki szeszes italokra, Angliában 1894ben 4000 millió koronát, Francziaországban pedig csak pálinkára, tehát a bort és sört kivéve, 1800 millió koronát ad ki évenként a közönség. Belgiumban 1899-ben csak pálinkára 526 millió frankot költöttek. Ausztriában 1901-ben kétszer annyit költöttek pálinkára, mint a mennyibe került a hadsereg. Svájczban, a melynek 3 millió lakosa van, évenként körülbelül 175 millió frankot adnak ki szeszes italokra. Egy érdekes statisztikai kimutatás van Angliára vonatkozólag a 70-es évekből. Egy tudós statisztikus kiszámitotta, hogy a 70-es években Nagybritanniában kenyérre költöttek körülbelül 70 millió font sterlinget, lakbérre ugyanannyit, vagyis 70 milüó font sterlinget, iskolákra 11 millió font sterlinget és szeszes italokra 136 millió font sterlinget. Ha tehát ezeket a számokat tekintetbe vesszük, akkor igazán el kell, hogy rémüljünk annak láttára, hogy az emberiség mennyire rabjává vált az italnak, a szesznek, az alkoholnak. Természetesen, hogy ha ez nem volna káros, hanem ellenkezőleg, talán nagyon jótékony hatású volna, akkor azt mondanók, hogy ezek az adatok igen örvendetesek, hogy szeretnők, hogy ha ezek a számok még inkább növekednének. De hogy állunk ebben a tekintetben, t. ház ? Ha az alkoholnak hatásait vizsgáljuk, akkor meg kell állapitanunk, és az orvosi tudomány azt hiszem, majdnem minden ellenmondás nélkül bebizonyította ma már azt, hogy semmiféle szer nem olyan káros az emberi szervezetre, mint épen az alkohol. Erre vonatkozólag legyen szabad felolvasnom egy hires professzornak, a reichswaldi egyetem fiziológiai tanárának és a fiziológiai laboratórium igazgatójának, Landois dr.-nak az alkohol hatásáról mondott szavait, a ki »Lehrbuch der Physiologie des Menschen« czimű könyvében a következőket irja : »Az alkoholnak, nagyobb mennyiségben élvezve, bénító hatása van az idegrendszerre ; a testet átmenetileg nagyobb tevékenységre készteti, de utólag általános gyengülést okoz. Az alkohol szétrombolja az idegrendszert, megsemmisíti a fizikai és intellektuális erőket. Rossz démon az alkohol, mely a szifiliszszel együtt egész népeket pusztított el a föld színéről. Épen ezért némelyek az alkoholt igen helyesen hasonlították az ostorhoz. A mint az ostorcsapások hatása alatt a lovak erősebben, gyorsabban iramodnak, de azért nem lehet azt mondani, hogy az ostor táplálja a lovakat, épen ugy igaz, hogy az alkoholnak hatása alatt az ember is talán egy pillanatra erősebb tevékenységre lesz képesítve, de az általános erőnek rovására, minthogy később az erő elbénulására vezet. S az a nézet még most is el van terjedve a nép nagy rétegeiben, hogy az alkohol tápszer, hogy az alkoholnak tápláló ereje van. Ez a babona hála Istennek, legalább a tudományosan képzett emberek között, már kialvóban van. Meg van állapítva, hogy az alkoholnak nagyon csekély, azt lehetne mondani, figyelembe sem vehető mértékben van tápláló ereje. Liebig Justus e tekintetben kimutatta, hogy egy késhegynyi lisztben több tápláló erő van, mint nem tudom, két vagy három liter sörben. Egy tudós pedig igen találóan azt mondotta, hogy olcsóbb szalonkával táplálkozni, mint szeszszel, alkohollal. Az alkohol gyengíti a sziv működését, megsemmisíti az emésztőszerveket, szétrombolja a légzés útjait, és a mi legfőbb és egészen bizonyos, megrövidíti az életet is. Erre vonatkozólag igen érdekes dolgokat lehet találni a biztosítótársaságok kimutatásaiban. 1847-ben egy amerikai biztosítótársaság arra a gondolatra jutott, hogy különbséget tegyen azok közt a biztosítottak közt, a kik alkohollal élnek és az absztinensek közt. Absztinenseknek nevezzük azokat, a kik alkoholt áltass*