Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-386
170 386. országos ülés 1908 deczember 5-én } szombaton. állás üresedett meg és ennek betöltésére a poklok főura pályázatot hirdetett. Megjelent két igen előkelő tisztviselője annak a birodalomnak s az eg3>ik azt mondotta : Pályázom erre az állásra, mert képes vagyok az emberek közé oly dolgot vinni, a melyből szenvedés, halál, vész, pusztulás fog származni. Képesitem az embereket arra, hogy távolról egymást meggyilkolhassák, városokat, várakat lerombolhassanak és számos lelket keríthessenek birodalmunk számára. Szólt és bemutatta a fősátánnak a puskaport. A másik pályázó ezt mondotta: Sokkal szebb dolgot viszek én az emberiség elé.Én hozzájuk fogom vinni az üditő, a kedvre derítő anyagot, olyan szert, a melyet örömmel fognak az emberek fogadni, a melynek számára fényes palotákat fognak emelni, a melynek oltárán, azt hiszik, örömtüzeket fognak majd gyújthatni, de a mely azután lelküket pusztítani fogja, a mely a gyermeket atyja ellen fogja fellázítani, a mely tönkre fogja tenni a család boldogságát, a lélek nyugalmát, a lélek tisztaságát és a mely bizonyára benépesíti majd a mi birodalmunkat. Szólt és bemutatta a fősátánnak az alkoholt. Az alkoholizmus ellen leszek bátor beszélni. (Halljuk! Halljuk!) A vallás- és közoktatásügyi költségvetésnek első czimében, az átmeneti kiadások között, a második rovatban ez áll: »Az alkoholellenes mozgalom czéljaira kétezer korona.« Kerestem ezen költségvetés indokolásában az igen tisztelt kultuszminiszter urnak ezen tételre vonatkozó szavait, de a mostam indokolásban erről nem találtam semmit. Találtam azonban a múlt évi költségvetésben a következőket (olvassa) : »A tüdővészes betegek ápolására az 1907. évi előirányzatban is szerepelt ötezer koronát továbbra is fenntartottam, további kétezer koronát pedig alkoholbetegeknek szanatóriumban való ápolására, illetőleg addig is, a mig ilyen szanatóriumok kellő számban nem létesülnek, annak megteremtésére kivánom forditani, miután az alkohol mértéktelen élvezete okozta rombolás hasonló a tüdővész pusztításához. Ugyancsak az alkoholellenes küzdelem czéljaira szolgálni van hivatva a 2. rovatban előirányzott 1000 korona, mert eddig az alkoholellenes mozgalom érdekében szükségessé vált csekélyebb dologi, esetleg személyi költségekre semmi fedezettel nem rendelkeztem.* Ertem azt, hogy az igen t. kultuszminister ur miért nem vett fel a mostani költségvetés indokolásába semmiféle erre vonatkozó nyilatkozatot. Azért, mert nem történt változás a rovatban, így tehát nem is volt szükség arra, hogy ezt a tételt újólag indokolja. Megragadom az alkalmat, t. ház, hogy az igen t. kultuszminister urnak ezen szavaiban és a költségvetésnek ezen szerintem rendkívül szerény számaiban kifejezésre jutott nagy kérdésre felhívjam az igen t. ház és különösen a kormány figyelmét, őszintén megvallom, hogy talán soha életemben nem éreztem olyan fájdalmasan I az én erőm csekélységét s az én tekintélyem hiányát, mint épen most, midőn nemcsak az igen t. kormánynak, a t. kultuszminister urnak és a t. háznak figyelmét szeretném ráirányítani a teendők egész sorozatára, hanem őszintén szeretném, hogy az egész ország hallja meg szavamat és tudatára ébredvén annak a különös nagy veszedelemnek, a mely a társadalmat az alkohol révén fenyegeti, felébredjen az ő lethargiájából és megkezdje a harczot ezen rettenetes veszedelem leküzdésére. (Helyeslés.) Az alkoholizmus nem egy országnak, nem egy népnek, hanem úgyszólván az egész czivilizált világnak egyik legnehezebb problémája. Egy kiváló svéd tudós, dr. Bergmann erről a kérdésről a következőleg nyilatkozik (olvassa) : »A történelem tanúsága szerint a kultúra sohasem haladt annyira, mint manapság. De minél óriásibbá válik a kultúra épülete, annál nagyobb árnyékot vet. A mai emberiséget nagyszerű kulturmunkája közben egy erejében megbénító, tehetetlen aléltság fogja el és teszi gyengévé, s ez az alkoholizmus. Ha ezzel a romboló tényezővel meg nem küzdünk, akkor a mostani népek a degeneráczió áldozataivá lesznek.<< Az alkoholizmus, mint a testi szervezet betegsége, tulaj donképen az orvosi tudományra tartozik. De az alkoholizmus, mint társadalmi betegség, igenis a kormányra, a törvényhozásra, a politikára tartozik. Sokan hitelt fognak adni annak az állitásnak, hogy hiszen az alkoholt a történelmi idők óta ismeri az emberiség ; alkoholtartalmú italt élveztek az emberek a legrégibb idő óta és azért az emberiség még is előre haladt; mindennek dacázra ott van ma az emberiség a kultúrának azon a magas fokán, a melynek részeséül büszkén vallja magát mindenki, a ki a mai czivilizácziót elsajátította. De ezen érv azoknak érve, a kik anyagi exisztencziájukat alapitották az alkoholra, Mert a ki a dolgokkal komolyan fog-, lalkozik, az tudni fogja, hogy óriási a különbség a régi időknek alkoholizmusa és a modern alkohólizmus között. Igaz, hogy az emberiség ősi időktől fogva ismerte a szesztartalmu italt és azt élvezte is. Hiszen ott van a Szentírás példája. Már az ótestamentumban is előfordulnak az alkoholizmussal kapcsolatos esetek. De nagyon jól tudjuk, t. ház, hogy valahányszor a Szentírásban alkoholról van szó, az mindig az alkoholt elitélő formában történik. (Ügy van I) Valahányszor a Szentírásban az alkohollal kapcsolatos eset előfordul, az mind szerencsétlenséget okoz. Mindig olyan ténynyel van összekötve a Szentírásban az alkohol élvezete, a mely mintegy elrettentő példaképen van odaállítva. Tudjuk azt is, hogy nagy vallásalapítók, mint maga Budha és Mohamed, egyenesen eltiltották híveiket az alkoholtartalmú italok élvezetétől. Mindezekből látnivaló, hogy ez a kérdés igenis a régi időkben is problémája volt a társadalomnak. A rési időkben is lehetett beszélni az
