Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

160 385. országos ülés 1908 deczember 4-én, pénteken. tapasztalásból tudom, hogy tanítóinknak nagy része — még idős tanitók is — rendkívül szívesen élnek ezzel az alkalommal, igen nagy haszonnal és tényleg, az elsajátított hasznos ismereteket sikerrel is tudják községeikben propagálni, saját — hogy ugy mondjam — erkölcsi megelégedettségüknek nagy előnyére, a népnek javára, s annak a tiszteletnek a fokozására és befolyásnak növelésére, a melynek örvendhetnek. (ügy van!) Én tehát t. barátomnak szkepticzizmusában nem osztozhatom. Különben ezt a kérdést meg fogjuk beszélni bővebben akkor, amikor az általam már benyújtott törvényjavaslatot, remélem nem sokára, tárgyalni fogjuk. (Helyeslés.) A népiskolai kérdéssel kapcsolatosan Nagy Sándor igen t, barátom felhívta figyelmünket több olyan szempontra, a melyekről jól esik nekem azt mondani, hogy azoknak már is megfeleltem és hogy folyton megfelelek. Először is felhívta t. barátom különös figyelmemet az újonnan alakítandó állami iskolák elhelyezésének fontos kérdésére. Már ismételten volt szerencsém a házban kifejteni, hogy mi erre a legnagyobb gondot fordítjuk, épen azért, mert lehetetlen, — nemcsak pénzügyi' okokból, hanem mert az egész tanítói személyzet sem állana rendelkezésünkre, — hogy a bajon egyszerre segítsünk. Miután tehát csak fokozatosan segíthetünk, épen azért nagy, lelkiismeretes gondot fordítok arra, hogy a lehető legjobban szemeljük ki azokat a helyeket, a melyeken a segítség legsürgősebb. Természetesen az, hogy itten egyes tévedések és hibák elő ne forduljanak, kikerülhetetlen. Egy ministeriumban — és minden olyan ministeriumban, a hol 30—40.000 érdemleges intézkedés történik egy évben — sajnos, már az emberi gyarlóság is kizárja, hogy ezek az intézkedések mind helyesek legyenek, hogy azok közt hibás intézkedés elő ne forduljon. Nagyban és egészben azok szerint a princzipiumok szerint járunk el folyton, a melyeket már ismételten volt szerencsém itt kifejteni, hogy különösen oda iparkodunk menni, a hol a jóakaratot már látjuk és találjuk; (Élénk helyeslés.) a hol az áldozatkészséget és a nemzeti irányú oktatásra a fogékonyságot már látjuk. {Élénk helyeslés.) E tekintetben nemcsak a magyarajku vidékeken létesítünk — ámbár ott is létesítünk és pedig a lehető legnagyobb kiterjedésben — állami iskolákat, hanem elmegyünk a nemzetiségi vidékekre és ott, a hol erre fogékonyságot látunk, létesítünk ilyen iskolákat. P. o. Máramaros vármegyére nézve^ 150 állami iskolának létesítését határoztam el, (Élénk éljenzés.) s legközelebbi feladatomnak tekintem a Gryuriss Emil t. képviselőtársam által felemlített Trencsén megyének és egyáltalában annak a morva határszélnek a gondozását, a hol nekünk egy erős szellemi határőrvidéket kell felállítanunk. (Élénk helyeslés.) így, t. ház, nem Ötletszerűleg, hanem egy bizonyos előre megállapított terv szerint, a melyre az országos statisztikai hivatal szolgáltatja az anyagot és a melynél azután a megyékben való elhelyezés tekintetében számitok a megyei népoktatási bizottságoknak közreműködésére, járunk el, hogy azt, a mit teszünk, a lehető, legnagyobb eredménynyel tegyük. (Helyeslés.) És gondom van arra is, hogy az építkezéseknél az egészségügyi és czélszerűségi szempontok teljesen figyelembevétessenek, de minden fölösleges luxus kerültessék, (Élénk helyeslés.) hogy kevés pénzzel lehetőleg sokat tudjunk csinálni. (Elénk helyeslés.) Ezenkívül figyelmeztet Nagy Sándor t. barátom arra, hogy tekintettel legyünk a néptanítók kinevezésénél a gondnoksági javaslatokra. Hát vagyunk is tekintettel, t. ház, Az én javaslatomra jött be a törvénybe azon önkormányzati gondolat, hogy először a gondnokságok részben választás utján alakíttassanak meg és hogy a tanitó kinevezésénél legyen nekik véleményezési szavuk és javaslattételi joguk, mert gondolatom az, hogy a népiskoláknak különböző típusait egymáshoz közelebb hozzam; hogy az állami iskolákba bevigyem az önkormányzati életet; hogy azokat ne egy idegen bürokratikus testnek tekintsék, hanem, hogy azok beilleszkedjenek a helyi életnek eleven érdekszálaiba. (Helyeslés.) Mi tehát tekintettel vagyunk a gondnoksági javaslatokra a lehetőség szerint, de nagyon természetes, hogy p. o. nagyobb városokban, a hol egyszerre sok tanítói állást kell szerveznünk és a hova eljutni egy tanítóra nézve nagyon kívánatos, nem ^ indulhatunk kizárólag a helyi érdekeltségnek (Elénk helyeslés.) gyakran csak helyi szempontok szerint irányított kívánságai után, hanem, hogy az ott betöltendő tanítói állásoknak egy részét legalább fenn kell tartanunk arra, hogy az egész nagy tanitói testület előléptetési és családi viszonyainak eleget tehessünk. (Elénk helyeslés.) Épugy megtörténhetik az is, hogy valamely gondnoksági előterjesztésben nem látjuk kellőképen méltányolva a kulturális érdeket. Hanem a hol ilyen nagy elvi szempontok nincsenek, ott én a gondnoksági előterjesztést egyenesen mérvadónak tekintem a tanítónak kinevezésére nézve. (Élénk helyeslés.) Hasonlóképen felhozta t. barátom a magyar nyelv tanítási tervének hiányát. Hát ez a hiány most már nem létezik, t. báz. Egy ideig eltartott, míg a nem magyarajku népiskolákra nézve a magyar nyelv tanítási terve és a hozzávaló módszeres utasitások elkészültek, és pedig azért tartott ez sokáig, mert nagyon megrágtuk, nagyon megfontoltuk a dolgot. Az Országos Közoktatási Tanács csinálta meg a terv alaprajzát, azután egy kiváló