Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-385
385. országos ülés 1908 deczémber k-én, pénteken. 161 tanítóképzői igazgatónak, valamint a gyakorlati téren működő tanítóknak véleményét kértem ós mindezeknek alapján készült egy tanítási terv, mely, gondolom, igen gyakorlatias és készültek bozzá a legkisebb részletekig menő módszeri utasítások és ezek most már szétmentek az országba, ugy hogy, azt hiszem, a ministerium a maga részéről megtette a magáét abban a tekintetben, hogy a mely tanitó a magyar nyelv tanításában lelkiismeretesen el akar járni, nem panaszkodhatik arról, hogy a kellő útbaigazítást nem kapta meg. (Helyeslés.) Még mindenüvé nem juthatott el ez a tanterv, minthogy a legutolsó hetekben készült el. Már most a népiskolákkal kapcsolatosan merült fel sok régi és csak felelevenített és némely uj kifogás a t. háznak azon oldaláról, a hol a nemzetiségi képviselő urak ülnek. Azt az elvi kontroverziát, a melyet minden költségvetési vitánál megújítanak, hogy t. i. a nem az anyanyelven történő népoktatás pedagógiai nonsens és azután, hogy az anyanyelvű oktatás mellett a magyar nyelvnek tanítása meg nem kívánható, legalább nem abban a mértékben, a mint azt a törvény megkívánja, mondom, ezt az általános kontroverziát már nem tudom, hányadszor eloszlattam, abba belemenni nem is akarok. (Helyeslés.) Ezrével működnek az állami iskolák már évek óta nemzetiségi területeken és az oktatási eredmények mutatják, hogy igenis lehetséges az. (Igaz ! Ugy van !) Az sem áll, hogy az anyanyelvnek az állami iskolákban semmi tér nem nyittatik; igenis nyittatik tér a helyi körülmények követelményei szerint. Lukács László (közbeszól). Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi m'mister: A helyi körülmények szerint. Épen Lukács László képviselő urnak felemütem, hogy Arad vármegyére nézve ép most rendeltem el, hogy hetenkénti két órában tanittassék a román nyelvű írás és olvasás. Lukács László: Ez uj dolog! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Egyáltalában t. képviselőtársaim, a vitatkozás heve által elragadtatva, mikor a tényeket élénkbe állítják vagy a törvényeket idézik, mindig vagy egy szót kihagynak vagy egy szót hozzátesznek, mi által a dolog képe teljesen megváltozik. (Igaz ! Ugy van ! Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Példának okáért hosszas és szenvedélyes deklamácziókba bocsátkoznak arra nézve, hogy a törvény azt követek, hogy négy évi iskolázás után az az idegen anyanyelvű gyermek magyar nyelven írásban és szóval szabatosan tudja magát kifejezni. A baj csak az, hogy az a »szabatos« szó nincs benne a törvényben, hanem az van, hogy »érthetően«. Ez épen az ellenkezőjét akarja jelenteni; KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXII. KÖTET, nem azt, hogy az a gyermek tökéletesen tudjon magyarul, hanem csak azt, hogy magyar nyelven meg tudja magát értetni. (Zaj.) A másik dolog pl. az, hogy egyik t. képviselőtársam elmondja, hogy ezen 1907. évi XXVII. t.-cz.-nek valamelyik szakasza azt mondja, hogy a hol a tanköteles gyermekeknek 50%-a, vagyis a fele olyan, a ki magyar-ajku, vagy a kiknek szülői vagy gyámjuk kívánják a magyar nyelvű oktatást, ott az iskola tannyelve a magyar. De azt elfelejti t. képviselőtársam, hogy ugyanazon szakasz végén azt mondja a törvény, hogy az iskolafentartónak azonban jogában van gondoskodni arról, hogy a többi gyermek az anyanyelvén nyerjen oktatást. (Zaj.) így néha valamit elhagyva, néha valamit hozzátéve, az egésznek a képe változik. Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, hogy bármily hévvel akarják is ügyüket képviselni, ne ragadtassák el magukat ezen hevesség által annyira, hogy a valóságnak ilyen elferdített képét állítsák a t.ház elé.(Helyeslés.) Mert ha azután Európának az a felháborodása, a melyet én nem vettem észre, csak azoknál vettem észre, a kiknek innen nyert informácziój ukat lehetett feltalálni, hanem a mennyiben ilyen indignáczió létezett, létezik, ez bizonyára ily apró kihagyásoknak és apró módosításoknak tulaj donitható, a melyeket nem a képviselőház szavazott meg, hanem csak egyes urak követtek el a törvényeken. Lukács László t. képviselő ur. és gondolom, Bella képviselő ur is, és előtte még többen, kifogásolták a vallásoktatásra vonatkozó rendeletet. Lukács képviselő ur ma egyáltalán uj alakban mutatkozott be a t. háznak. Ma nem annyira a tüzes nemzetiségi, mint a katholikus ügyek védelmezője volt. Lukács László : Együtt! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Ha ezt a hivatást akarja teljesíteni, természetesen semmi kifogásom ellene, csak a módszer ellen van némi észrevételem. Ö pl. panaszkodik arról, hogy a kormány által jóváhagyott oly tankönyvek léteznek, a melyek az állami iskolákban talán alkalmaztatnak, talán nem, de alkalmazhatók, a melyekben, mint ő mondja — én nem tudom ellenőrizni, mert nem ismerem azokat a könyveket — a keresztény vallás gúny tárgyává tétetik, stb. Kérem, t. képviselőtársam, ha ilyeneket észre vesz, a helyett, hogy odafordulna, a hol orvoslást kereshetett és találhatott volna, t. i. a vallásügyi ministeriumhoz, (Igaz I Ugy van !) a helyett elmondja, hogy ő az egyházi felső és legfelsőbb fórumoknál adta elő e sérelmet és ott szörnyűködést idézett elő, hogy Magyarországon mily állapotok vannak, — ez talán nem annak az eljárása, a ki orvoslást keres; (Igaz! Ugy van! Felkiáltások : Denuncziáns I Árulás !) inkább annak az eljárása, a ki a magyarországi állapotokat kedvezőtlen szinben akarja feltüntetni. (Ugy van ! Ugy van !) Zakariás János: Arulkodás! 21
