Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 deczember k-én, pénteken. 159 kebelében azon törvényjavaslat, a melyet az utolsó költségvetési vita alatt mar megemlítettem és a mely oda fog irányulni, hogy azok a vagyonok, a melyek most különböző — nem a vágyon természetéből folyó — okokból kivonják magukat az iskolai pótadó fizetése alól, azok mind legalább ezen 5%-os iskolai pótadóval terheltessenek meg. (Általános élénk helyeslés.) Ez igazságos, méltányos, szocziális irányú kiegészitése lesz a mi törvényhozásunknak. Remélem, hogy ez tetemes költségeket fog rendelkezésemre bocsátani, ugy hogy'ezeket az összegeket hozzáadva ahhoz az uj tételhez, a mely majdnem egy millió koronát tesz ki és a mely állandó tétele fog maradni az én költségvetésemnek a pénzügyminister úrral történt megállapodás szerint, a mely állami iskolai ópitkezésekre van szánva, mondom, remélem, hogy ezzel együtt sikerülni fog egy olyan helyzetet teremteni, a mely lehetővé fogja tenni ennek a reám nézve leginkább sújtó és majdnem kétségbeejtő sebnek minél gyorsabban való eltávolítását a melyet most fájdalmasabban érez a magyar nemzet, mint azelőtt. És én ezt a haladás egy szimptomájának tartom, (Helyeslés) hogy t. i. vannak iskolakerülők, a kik csak azért iskolakerülők, mert a legjobb akarat mellett sem tudnak iskolát találni. Ez egy szégyenteljes állapot, a melylyel mentül előbb le kell számolnunk és én erre fordítom egész erőmet, minden törekvésemet. (Elénk helyeslés.) De már most az iskolakerülés ott, a hol nem ez annak az oka, hanem tényleg bizonyos szocziális viszonyok, vagy a hanyagság, vagy az iskoláztatás fontosságának fel nem ismerése, már más szempont • alá esik. Igen sok figyelemreméltó és gyakorlati eszmét hallottam e tekintetben nemcsak Navay, hanem Madocsányi t. képviselőtársamtól is. Hiszen a törvény arra, hogy az iskolai szünetek miként osztassanak be, úgyis megadja a kellő szabadságot az illetékes tényezőknek és itt jobban kell alkalmazkodnunk a helyi viszonyokhoz, mint eddig történt. De azonkívül az a büntetési rendszer, a mely ma fennáll, a dolog természete szerint hatálytalan, mert azok a fokozatos pénzbírságok akkor, a mikor a szülő azért nem küldi gyermekét az iskolába, mert nagyobb haszonnal alkalmazhatja őt gazdasági foglalkozásában, a dolog természete szerint hatálytalanok. A mi pedig azután következnék, t. i. a szülői hatalomnak a felfüggesztése, a gondnokság elrendelése, ez egy olyan intézkedés, a melytől az emberi érzés visszariad, (Ugy van! Ugy van!) és a mely ezért marad végrehaj tatlan. Különböző eszmékkel foglalkozom e tekintetben, hogy ezt miként lehetne pótolni. Csak odavetőleg mondom, a nélkül, hogy ezt már mint elhatározott tervet jelenthetném be, hogy foglalkozzék a közvélemény ezzel az eszmével is: én igen méltó, nem embertelen megtorlásnak azt tartanám, hogy az a szülő, a ki gyermekét az iskoláztatástól igazolatlanul megfosztja, ugy községi, mint törvényhatósági és általában politikai jogainak gyakorlásától egy időre megfosztatnék, (Helyeslés.) Ez nem ellenkezik az emberi érzéssel, és teljesen megfelel annak, hogy az illető egy közkötelességet elmulasztott. Mondom, csak odavetem ezt, mint egy eszmét, melylyel foglalkozni lehet, és nem niint egy kész tervet. Az ismótlőiskoláról is szólott igen t. barátom, Návay Lajos és felpanaszolta, hogy a 15 éven túli serdülő fiatalember igen hiányosan van felügyelet alá helyezve és ajánlja az ifjúsági egyesületeknek intenzivebb fejlesztését. Az bizonyos, hogy az ifjúsági egyesületek is teljesítenek ezen a téren valamelyes feladatot, de én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a jövőben, még pedig a nem nagyon távol jövőben, foglalkoznunk kell azzal a gondolattal is, hogy az ismétlőiskoláztatásnak az éveit egy kissé kitoljuk. Magyarország ugy is — tudtommal — az egyetlen európai állam, a melyben az^ismétlőiskoláztatás csak három évig tart. A legtöbb európai államban ez öt évig vagy hat évig is eltart. Hogyha így vezetés alatt marad az a serdülő fiatal ember hosszabb időn át, és hogyha az ifjúsági egyesületi, hogy ugy mondjam, ellenőrzés nem 15, hanem csak 17 vagy 18 éves korában lép ennek a mitigált iskolai fegyelemnek a helyébe és tart azután mindaddig, mig az illető katonai fegyelem alá kerül, feltéve, a mint remélem, hogy majd ez a katonai élet is olyan alakot fog nyerni, hogy a nemzeti gondolatnak és a nemzeti érzületnek (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) tágabb tért ad, hát akkor kialakul az egész vonalon, az óvodától kezdve, hogy ugy mondjam az a nagy, nemzeti nevelőintézet, a mely az egységes nemzeti szellemet a mi ifjúságunkban minden erőszak nélkül, tisztán kulturális és erkölcsi eszközökkel fogja előidézni és fentartani. (Elénk helyeslés.) Nem érthetek egészen egyet t. barátommal, Návay Lajossal a tekintetben, hogy ő szkeptikusnak látszik az ismétlő-iskola gazdasági jellegével szemben mindenütt, a hol nem szaktanitós gazdasági iskola létesíttetik, hanem a hol csak a tanitó végezné azt kisebb berendezéssel. Megengedem, hogy ez egy bizonyos előkészítést igényel még; megengedem, hogy tanítótestületünknek nagy része, az eddig nyert kiképzés által nem képesittetett arra, hogy ezt a missziót sikeresen teljesíthesse, de azért gondom van és mindinkább gondom lesz arra, hogy a tanítói képesítésnél, a tanítóképzésnek tanterveiben szélesebb kör nyújtassák a leendő tanítóknak gazdasági és szocziális ismeretekkel való ellátására. (Helyeslés.) Addig is, t. képviselőház, szünidei tanfolyamok rendeztettek már be, a mehyekben a tanitók gazdasági tanintézetekben erre való szakképzést, ismereteket nyerhetnek, és közvetlen