Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.
Ülésnapok - 1906-385
385. országos ülés 1908 deczember 4-én, pénteken. 143 sem Mármarosban, sem Szatmár megyében, sem Kővár vidékén az illető nép anyanyelvét nem tanítják. (Zaj. Elnöh csenget.) A népnevelésnek egyik fontos aga, t. képviselőház, még a vallástanítás. A valláserkölesös nevelés alapja a jellem helyes irányban való fejlesztésének. A ki a vallásos nevelés alapjait támadja meg, az valóban ellensége a társadalomnak. Kimutattam, hogy mily tankönyvek vannak forgalomban a ministerium jóváhagyása mellett, kifejeztem azon reményemet is, hogy a jelenlegi kultuszminister ur, a hol ez irányban feljelentés fog történni, meg fogja akadályozni, hogy ilyen vallásellenes tankönyvek, főleg a vezetése alatt álló állami iskolákban, — mert hiszen a felekezetiekben úgysem használnak ilyeneket —• ne alkalmaztassanak. Igen nagy hibák történtek a közelmúltban a szoros értelemben vett vallásnevelés terén is. Nevezetesen egy rendeletet kaptunk a közoktatásügyi kormánytól, a mely nekünk, román lelkészeknek egyszerűen megtiltja, hogy állami iskolában a vallástant román nyelven adjuk elő. (Ellenmondások.) Itt van a hivatalos akta a kezemben. Megkaptuk a rendeletet és természetes, hogy ezt a rendeletet mi nemcsak hogy nem valósítjuk meg, nemcsak hogy nem respektáljuk és ellene remonstrálunk, de kijelentettük és kimutattuk, hogy ez a ministeri rendelet a tételes törvényekkel ellenkezik, és magában a közjogban beiktatott, az egyházaknak a vallásos instrukcziók tekintetében a közjogban is biztositott törvényes hatáskört is sérti. Erre egy másik rendeletet kaptunk, ez ellen is remonstráltunk, míg végre odajutottunk, hogy most azután Apponyi Albert gróftól egy harmadik intézkedést is vettünk. Ez a harmadik intézkedés is sérti részben az egyházak autonómiáját, de sérti különösen e tekintetben a katholikus egyház álláspontját. Nevezetesen ebben a harmadik rendeletben gr. Apponyi Albert közoktatásügyi minister ur már megengedi, hogy a négy elemi osztályban a vallástant a növendékeknek kizárólag anyanyelvükön tanítsák. (Felkiáltások: Csak háromban!) Azután a felsőbb osztályokban, a hol a növendékek már magyarul is tudnak, magyarul is tanítsák a vallástant és hozzá teszi az a rendelet, — nem tudom, hogy a közoktatásügyi minister ur megbizásából-e vagy sem •— hogyha pedig az illető vallástanár nem képes anyanyelve miatt ennek eleget tenni, el kell vonni tőle a tiszteletdijat. Mindez a három rendelet túllépi a kompetenczia határát, mind a három rendelet törvénytelen, épen azért miránk nézve kötelező nem lehet. A vallástanítás joga és kötelezettsége ugyanis törvénynyel van biztosítva. Közjogunkban helyet foglal az a tételes törvény, a mely azt mondja, hogy a görög-keleti román nemzeti egyház saját autonómiájában rendelkezik. Az egyház autonómiája eminenter épen a vallástanitásra vonatkozik. Ez az autonómia jogkörébe esik tehát. Ugron Gábor: A vallástanítás, de nem a nyelv! Az nem vallás ! Lukács László: Megteheti a vallás- és közoktatásügyi minister ur, hogy az autonóm hatóságokkal egyetértve közösen megállapít egy eljárási módozatot de hogy önhatalmúlag, az autonóm hatóság tudtán kívül, annak ignorálásával épen a vallástanítás kérdésében rendeletet adjon ki . . . Ugron Gábor: A nyelvről van szó! Lukács László : A vallást nyelvvel tanítják és a görög-keleti román egyházra nézve törvénybe van iktatva . .. Ugron Gábor : Az egyház nem grammatikai testület! Dogmatikai testület! Lukács László: Ugyanez áll a görög-katholikus román egyházra nézve. Tételes törvényben van biztosítva ennek az autonómiája és a fogarasi érsekség, a mely törvénykönyvünkbe van beczikkelyezve és pedig ugy, a mint megállapittatott az egyházi főhatóság által. Már pedig a római szentszék leiratában foglalt, törvényerővel bíró alapítási oklevél alapján, a mint az be van czikkelyezve «törvénytárunkba, ez görögkatholikus román egyház. Ugy hiszem, az autonómiai jogkör fennáll a tótokra és ép ugy a szerbekre. A vallástanítás kérdése épen ezen autonóm testületek jogkörébe tartozik. De mindezek mellett ott van a katholikus egyháznak ebben a kérdésben határozottan körvonalozott ediktuma, a mely megállapítja, hogy kizárólag az egyházi hatóságnak van jogköre és hatalma a vallástanítás ügyében intézkedni, ezt a szót használja: »kizárólag«. Es pedig a vallástanitásnak ugy anyagát, mint nyelvét illetőleg. Hock János: A mi a dogmatikai és morális részt illeti, de nem a nyelvet! Lukács László : Az ellenkező tévelynek van deklarálva a katholikus egyház tanitásában. Nevezetesen a 33. pont alatti tévelybe van a következő dolog beiktatva (olvassa): »Nem tartozik kizárólag az egyház hatalmi jogköréhez tulajdon, s veleszületett jognál fogva a hittudomány oktatása, szabályozása és vezetése.« íme tehát, a ki ezt állítja: anathema sít. Ugron Gábor: De nyelvről nincs szó! Lukács László : Tehát a hittudomány tanítása, vezetése, a vallásoktatáshoz tartozó minden dolog kizárólag az illető főhatóság jogkörébe tartozik. Ebben a tekintetben, igenis, a kormányhatalom, mivel az egyház soha sem zárkózik el a kölcsönös békés megegyezéstől és ebben a tekintetben sem zárkóznék el az egyetértés létrehozásától, módot találhatna a megállapodásra. De ha az államhatalom önhatalmúlag, saját inicziativáből jön és rendeli nekünk,
