Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

144 385. országos ülés 1908 deczember 4-én, pénteken. katholikus papoknak, hogy hogyan adjuk elő a hittant és a vallástant az iskolában . . . Ugron Gábor: A nyelvre nézve rendelkezhetik ! Lukács László: Nem rendelkezhetik a nyelvre nézve sem! Ugron Gábor: A nyelvre rendelkezhetik! Vagyok oly jó katholikus, mint ön! Elnök : Csendet kérek ! Lukács László : Az ilyen rendelet különben végre sem hajtható; nincs az államnak koerczitiv eszköze, hogy arra kényszeritsen, hogy egyházi institucziónkkal, a katholikus egyház biztosított jogaival szemben hűtelenek legyünk. (Nagy zaj. Mozgás.) Épen azért az ilyen intézkedéseket el nem fogadhatjuk, hanem kérjük a kultuszminister urat, hogy ilyen intézkedésekkel bennünket,zaklatni ne méltóztassék. (Élénk felkiáltások : Éljen Apponyi!) Azt mondották, hogy kétségbe vonják ilyen rendelet létezését. Itt van, kérem! Most már más a helyzet, de előbb ez volt. Kiadatott 1905. június 5-én 2112. tanfelügyelői szám alatt. »A vallásoktatásra vonatkozólag az alsó két osztályban az illető növendékek anyanyelve mint kisegitő nyelv kivételképen használtassák.« Ez volt benne. Ez a második; és most van azután a harmadik intézkedés. Zakariás János: Vissza kell állitani az elsőt! Lukács László: Csak méltóztassék követelni a közoktatásügyi kormánytól! Zakariás János: Ilyen beszédekkel azt éri el! Lukács László: A közoktatásügyi kormány ezen a téren megszívlelte azt a bölcs mondást, hogy »Sapientis est mutare consilium in melius.« In melius megtörtént az intézkedés, csakhogy most azt kérjük, hogy a melius teljes legyen, hogy teljes megnyugvásunk legyen az iránt, hogy vége lesz az »is«-es politikának, mert ennek a következményeit a horvátoknál láttuk, hát nem akarunk a vallástanítás kérdésében is az ilyen is-es politikának a következményei alá esni. De hogyan fogja nekem előírni, egy tiszta görög-katholikus román községben pl. egy mózesvallásu vagy protestáns tani tó, hogy én mit és mennyit adjak elő románul és magyarul? Ilyen ferde helyzetbe hozza a minister ur rendelete a vallástanítás kérdését. Zakariás János: Nem a helyzet ferde, hanem a logika! Lukács László : Épen a logika követeli meg, hogy a kompetenczák szigorúan megtartassanak, mert csak annak megtartásával érjük el, hogy törvényes, jogos alapon maradunk és csak így kerülhetjük ki azokat a velleitásokat, a melyek csak zaklatást és izgatottságot szülnek lelkünkben. Az iskolalátogatásra vonatkozólag komoly panaszaink lehetnek. A statisztika kimutatja, hogy 650.000 tanuló nincs beirva az iskolába, a beirottak közül pedig ismét 600.000 tanuló nem látogatja az iskolát. Ezen a bajon is valóban segíteni kell. Ugy vettem észre, hogy mindegyik képviselő ur, a ki ez ügyben felszólalt, inkább hajlik a kényszereszközökhöz. Azokra is szükség van; de kérem a közoktatásügyi minister urat, legyen szives figyelmét gazdasági viszonyainkra fordítani. Sőt az egész kormány figyelmét szeretném felhívni arra, hogy behatóan foglalkozzanak ezzel a kérdéssel és be fogják látni, hogy ez nagyon szoros összefüggésben van a mi gazdasági helyzetünkkel. De az iskolalátogatásnak van az önczélján kívül egy másik czélja is; önczélja az életfentartáshoz szükséges ismeretek elsajátítása a népiskolát látogató növendékek által; de van egy másik czélja is: tovább fejleszteni az illető egyedeket, hiszen azon hatévi iskoláztatás alatt abban a gyermekben a tökéletesedésre való hajlamánál fogva kifejlődik a buzgóság, tovább tanulni, tökéletesíteni magát, fejleszteni észbeli képességeit, hogy a tudományos, az ipari, a gazdasági pályán érvényesítse egyéniségét, tehetségét. De az a gyermek már a családban hallja, a mint a családtagok megbeszélik, hogy milyen az állapot a társadalomban és tudhatja, hogy a népiskolákból kilépve mi vár reá. Kegyeskedjenek egy kicsit körültekinteni, hogy mi vár arra a gyermekre, ha a hivatali pályán, az ipari vagy gazdasági pályán haladni és érvényesülni akar ? Különösen a román családok nagyon fontolóra veszik ezt a kérdést, ós a mikor körültekintenek az ország hivatalnoki karában, vagy más pályákon, joggal lehetnek kétségben, hogy minek taníttassuk gyermekeinket, mi válhatik belőlük ? Papok vannak bőven, kitelik a papcsaládokból. Tanítók szintén. Lehet belőle aztán ügyvéd, és működhetik, mint hivatalnok. De ha körülnézünk egy kicsit, láthatjuk, hogy a nép gyermekeiből nincsenek alkalmazva a hivatalnoki téren. (Felkiáltások bal felöl: Nem igaz! Curiai biró is van!) Elismerem, vannak a Curián, vannak közjegyzők . . . Ugron Gábor: A vármegyéknél is vannak! Lukács László: Mi mindezt a legnagyobb figyelemmel kisérjük. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek! Lukács László : Egészen exakt statisztikánk van, és tudjuk, hogy ezen 1500 milliós költségvetés mellett a román nemzetiségű egyének száma a hivatalnoki pályán, az igazságszolgáltatásban, a ministeriumoknál nem éri el a 400-at, hanem megáll 369-nél és pontosan ennyit tesz ki. Már most a midőn ezt látjuk, akkor ez a körülmény az iskolalátogatás kérdésében igen megfontolandó kérdés.