Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

142 385. országos ülés 1908 ur ekként folytatja beszédét, meg vonom tőle a szót. (Helyeslés.) Lukács László: A mennyire következetes a közoktatásügyi kormány a rosszban, annyira következetesnek kellene lennie a jóban, de a t. kormány a békesség, a műveltség, az egyetértés politikájának folytatása helyett a folytonos zaklatás, az elnyomatás, mondhatnám az üldözés irányában halad. Zakariás János: Magad sem hiszed el. (Zaj.) Lukács László: Én tényeket beszélek és nem frázisokat. Hogy az állami iskolák felállítása körül milyen eljárást követ a t. közoktatásügyi kormány, csak a következőt adom elő. Mint képviselőjelölt voltam Magyar-Lápos vidékén, bejártam minden községét, ismételten bejártam a belényesi választókerület minden községét, s azt találtam, hogy 81 községben csak 53 községnek volt iskolája, a többi mind kértkönyörgött, hogy iskolát állítsanak fel, de nem kapott. (Mozgás és zaj.) A magyar-láposi választókerületben a kosztényi járásban tizenhárom községből alig van hatnak iskolája. Kértek állami iskolát, de nem kaptak. Ezzel ellenkezőleg ott van Laczfalu, oly gyönyörű, megfelelő iskolája van, mely akármelyik vidéki város díszére válhatnék, el volt látva kellő tanerőkkel, az a szegény nép mindenét feláldozta, hogy a felekezeti iskolát fentarthassa a törvénynek megfelelő módon, s én különösen ügyeltem arra, mert ott vagyok mint lelkész alkalmazva, hogy semmiféle törvényes kifogás az iskola ellen ne lehessen. Mégis mi történt ? 46.000 korona költséggel állítottak fel állami iskolát. (Felkiáltások: Jól tették.') s ezzel tönkretették, megszüntették a felekezeti iskolát, s lehetetlenné tették a román népnek a saját anyanyelvén való neveltetését. Egy hang (balfelöl): Államellenes szellemet tanúsított. Lukács László : A mig én leszek annak az iskolának a vezetője, én ott államellenes irányzatot nem fogok eltűrni, (Nagy zaj.) de azt igenis joggal elvárhattuk volna a közoktatásügyi kormánytól, hogy ebből a 46.000 koronából akár tiz helyen állítson fel népiskolát azoknak a szerény igényeknek megfelelőleg. Mig száz és száz községnek nincs iskolája, Laczfalun tönkretették a diszes, virágzó felekezeti iskolát. Ezek után nagyon természetes, hogy lehetetlen bizalommal viseltetni a közoktatásügyi tárcza iránt. Egy hang (a baloldalon): Ez ő rá nézve csak dicséret! Lukács Lászlő: Ha az, akkor ezt a dicséretet teljes mértékben megadom a tisztelt közoktatásügyi kormánynak. Návay Lajos t. képviselőtársam komoly és higgadt hangon beszélt a nemzetiségi kérdésről s előadta, hogy a kulturális kérdésekkel kapcsolatban a nemzetiségi kérdés megoldásához is deczember h-én, pénteken. hozzá lehet szólni. Az ő hangja kellemesen csengett a fülünkbe és én azt mondom, ha ilyen hanggal, érzülettel és nemes gondolkodással tudna beszólni minden képviselő és ha a megoldási módozatban ugyanez a gondolkodás, ugyanez a mód, akár erkölcsi kényszerből, akár a ház többségének határozatából, kötelességévé tenné prakticze is az államkormánynak, hogy ezt az utat kövesse, akkor megvolna az alap a. kölcsönös egyetértésre. Lehet, hogy ezen elvnek az evoluczióját egyik vagy másik képviselőtársam másként értette, legyen szabad azért nekem röviden előadni, hogy mikép értem én azt. A kultirra mindenesetre összehozza az embereket, ez a kultúra hivatása, de ugyanaz a kultúra egyúttal az egyént nemesiti, az egyéni nemesítésnek az alapja pedig a nemzetiségi érzület megerősítése. Olyan kultúra, a mely egy embert vagy egy egész fajt képes volna faji mivoltából kivetkőztetni . . . (Felkiáltások: Ezt senki sem akarja !) A ki arra késztet valakit, hogy egy másik fajba beleolvadjon, az nem kultúra. (Zaj.) így tehát a kultúra igenis meghozza Magyarország különböző nemzetiségei közt az egyetértést, meghozhatja, hogy belássák a vezető körök, az államkormány és különösen közoktatásügyi kormány, hogy a kormánynak nem az a feladata, hogy eltüntesse a nemzetiségi különbségeket, hogy azokat egybe olvaszsza, nem tudom miféle egységes nemzeti eszme megvalósítására stb. törekedjék, hanem adja meg a kultúra minden egyes népfajnak azt, hogy a saját anyanyelvén mindenki boldognak, műveltnek és megelégedettnek érezhesse magát Magyarországon. Akkor sohasem fog senki sem felszólalni, feljajdulni az elégedetlenség hangján. Innen van az elégedetlenség, hogy a kultúra az államkormány és különösen a közoktatásügyi kormány által ferde irányban fejlesztetik, oly irányban, mely egyenetlenséget szül, a mely a megértésnek nemcsak hogy előnyére nem válik, hanem egymás iránti idegenkedést szül. Mert ha az a román gyermek azt látja, hogy ki van téve annak az állami iskolában, hogy említeni sem hallja az anyanyelvét, amikor megbünteti a

: tanitó — tudok rá esetet, — azért mert románul beszél . . . Egy hang (a baloldalon): Azért nem büntetik meg h Lukács László: ... ez egyetértésre vezetni sohasem fog. Egy dolgot konstatálok, igen t. képviselőház, azt., hogy pl. a laczfalusi állami iskolából most még nincsen kizárva, kiüldözve , a román nyelv. Miért? Azért, mert én vagyok ott, csakis :

azért. De a többi állami iskolából, — és erre különösen felhívom az igen t. közoktatásügyi kormánynak a figyelmét, — igenis ki van zárva, ki van üldözve a román nyelv és