Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

140 385. országos ülés 1908 deczember 4-éh, pénteken. iskolában a nép nyelve kell, hogy a pedagógiai kiképzés alapját képezze. Ugyanezt tették a magyar iskolákban minden felekezeti tekintet nélkül, s a németeknél, a szerbeknél, s tótoknál egyaránt. Midőn az alkotmány visszaállítása után ez a kérdés törvényhozásilag rendeztetett, akkor a törvényhozás egy részében tiszteletben tartotta ezt a princzipiumot, és tudjuk, hogy az 1868-iki, a népoktatásra vonatkozó törvény nem is gondolt arra, hogy a népiskolába behozza a magyar nyelvet, hanem csakis az illető népnek, az illető nemzetiségnek nyelvét alkalmazta. (Ugy van! bal felől.) Azért nem is tétetett semmiféle más nyelv kötelezővé a népiskolákban, mint az illető nép nyelve. Ez volt az a helyes álláspont, a mely minden pedagógiai princzipiumnak megfelel, s a mely egyedüli garancziája a népnevelés czéljai elérésének. Később, illetőleg már ezzel cgyidőben is hozatott egy intézkedés, a melyre későbben talán támaszkodhatott a sovinisztikus irányban fejlődő államkormányzat: nevezetesen, hogy az állami iskolában pedig az előadási nyelv magyar, tekintet nélkül arra, hogy milyen községben milyen nemzetiségű gyermeket akar nevelni. Tehát inig az egyik törvényben teljes jogában meghagyták az illető nemzetiség nyelvét, vagyis az anyanyelvet: a másik intézkedésben már sértik ezt a princzij>iumot és mintegy előkészítik a talajt a további ellenséges irányú lépésekre ezen princzipiummal szemben. És csakugyan később behozatott a magyar nyelv kötelező oktatása; később kifejlődést nyert ez a princzipium, a mely épen a pedagógiával homlokegyenest ellenkezve, azt kijátszsza, a magyar nyelv pedig kötelező, először csak kisebb mértékben, egészen szerényen, később kettős mértékben, míg végtére oda jutottunk, hogy a magyar nyelv kötelező tanításával nem fér többé össze az anyanyelven való tanítás. (Igaz! Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Hát ez a fejlődése a mi közoktatásügyi jjolitikánknak és ez a fejlődés, sajnos, épen a közoktatásügy legszentebb érdekei ellen történik. De nem lehetett, hogy ez a rossz szellem, a mely bevette magát a közoktatásügyi politikánkba, visszahatással ne bírjon már magában abban a tanítótestületben is, a mely testület hivatva van az államkormány politikáját végrehajtani. Hiszen ha az állami kormányzat már maga kiindulási pontjában homlokegyenest ellentétes álláspontot foglal el a népnevelés legszentebb érdekeivel szemben, akkor nem várhatunk egyebet attól a tanítótestülettől sem, mint azt, hogy ugyanazon álláspontra helyezkedve, hazafias érdemek után futkározzon, hogy ezen hazafias érdemeket hangoztassa az állam kormánya előtt és ne arra törekedjék, hogy az állami iskolákban, a népiskolákban nevelje azt a gyermeket, hogy az életben szükséges ismeretek bírásához juttassa, hanem hogy politizáljon, hogy a nagy soviniszta politikát már ott kezdje a népiskolájában. Természetesen igy poütizálni fog és elhanyagolja teljesen a népoktatást. (Ugy van! a nemzetiségiek padjain.) Például a Néptanítók Lapja, a mely lap állami költségen, a közoktatásügyi kormány költségén jelenik meg és annak ellenőrzése alatt, tehát annak szellemében működik, a közoktatásügyi kormánynak* ez a Néptanítók Lapja czimű szócsöve a következőket írja (olvassa): » Nálunk nem kisebb munka vár a tanítóságra, mint a nemzetalkotás. A mi nemzetünk a szerencsétlen körülmények között nemzetiségi frakcziókra esett szét.« így hirdetik a tanítóság közt az etnográfiát Magyarországon; Magyarország nem a nemzetiségek összességéből, nem az egyenjogú nemzetiségekből áll, a melyek összevéve képeznek egységes és osztatlan politikai nemzetet, hanem nemzetiségekre »esett szét«. (Olvassa).- »A mi nemzetünk a földrajzi, történeti és közjogi mostoha viszonyok között önállóságát vesztette, elszegényesedett, a züllés útjára jutott. És íme a magyar tanítóságra a nemzet egységessé tételének, a nemzeti állam közvetlen megalkotásának munkája vár.« íme a politikus tanító, mondhatnám, a politikus csizmadiává lett néptanító, a ki nem foglalkozik többé a népnevelés érdekeivel, nem azoknak az ismeretek elsajátítása lebeg a szeme előtt, a mely ismeretekre növendékeinek szüksége van abból a czélból, hogy az élet terheivel megküzdjenek és maguknak a polgári életben bizonyos tisztességes helyet legyenek képesek biztosítani, hanem ime, nagy állampolitikával foglalkozik és azt a szegény kis falusi gyermeket, a ki a nép rétegeiből odamegy az iskolába, már szaturálni akarja a nagy történelmi átalakulás eszméjével, 'tehát egy olyan mértéket, ruhát és alakot akar reáerőszakolni arra a gyermekre, a melyet az egyáltalában elviselni nem képes. Hát ha ez Magyarországon népnevelési politikának neveztetik, akkor én ebből a népnevelési politikából egyáltalán nem kérek, (Mozgás.) És t. képviselőház, az állami iskoláknak mint intézményeknek felállítása ne tessék gondolni, hogy Magyarországon nemzeti követelmény. Dehogy nemzeti követelmény. Sőt épen ellenkezőleg, annak a követelésnek a forrása oly megmérgezett valami, a mi magának Magyarországnak nemzeti életét képes tönkretenni, mert e követelés szabadkőműves intézményekből fakad. {Mozgás.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: íme itt vagyok én is, a szabadkőműves ! Lukács László: Itt van a szabadkőművesség határozata. Majd meglátja a t. ház, összeköttetésben van ez a minister úrral.