Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 deczember h-én, pénteken. 139 sehol, sincs meg a művelt világon. Végre is egy tanitó a maga tanításának eredményét bevezetheti az ő klasszifikáló jegyzőkönyvébe, mondhatja, hogy ez a növendéke jól, ez jelesen, amaz pedig elégséges eredménynyel végezte tanulmányait, tehát a tanitó klasszifikálhat, de hogy a tanítóval szemben állítsunk fel olyan követelményt, a mely nincsen is szabatosan meghatározva, a melynek fokozata egy az iskolán kívül álló, a körülményeket nem ismerő és általában idegen politikai eszméket szolgáló hatóságnak a kezébe van letéve, ezt nem tartom helyesnek, mert ez esetleg kompromittálja a tanítót, az iskolát és a népoktatási politikának tulajdonképen várható egész eredményét. Egy egészen ilyen eset fordult elő abban a népiskolában, a mely az én vezetésem alatt áll, Magyar-Kékesen. Ott egy kitűnő tanitó van alkalmazva. Ez olyan kitűnően képzett pedagógus, hogy egész Szatmármegyében, sem az állami, sem a felekezeti intézetekben nincs nála jobb; hozzáfogható nagyon kevés, különb, mint ő, egy sem. Komoly ember, a ki kötelességét lelkiismeretesen teljesiti, s az anyanyelvét tanítja, valamint törvény szerint törekszik megértetni, tanítani a magyar nyelvet is. Ez az ember olyan sikereket ért el a pedagógia, általában a népnevelés terén, hogy ha elmegyünk a vizsgákra, vagy hetenkint egyszer meglátogatom az iskolát, vagy eljön az esperes, avagy végighallgatjuk az évzáró vizsgálatot, egész lelki épüléssel kisérhetjük figyelemmel az egész vizsgálatot. A magyart, a románt nagyon szépen beszélik a fiuk; elérik azt a fejlettségi fokot, a melyet népnevelési intézetben ilyen mostoha viszonyok között el lehet érni, a mely fokot felállít a törvény, és a melyet egyetlenegy más népiskolában sem látunk elérve. És mi történik ? Bizonyos ellenszenv fejlődik, nem tudom, miféle körökben; súgások, denuncsiátok folytán ezt az embert ugy tüntetik fel, mint a ki nem teljesiti kötelességét, nem felel meg a törvény követelményeinek stb. És jön mindjárt a vád, hogy az eredmény nem kielégítő, s ezt az illetékes tanfelügyelői hatóság konstatálván, a kultuszministerium nem is vizsgálván tovább a dolgot, azonnal megfosztja a derék, jó, kifogástalan pedagógust a fizetés élvezetétől. Megtörtént azután a vizsgálat és kiderítette, hogy ez az ember teljesen kifogástalan és megfelel a törvényes követelményeknek. Ekkor talpraállott a tanfelügyelői hivatal, és felekezeti iskoláról, román néptanítóról lévén szó, fentartotta a maga álláspontját, és most újból és újból más vizsgálatot kért, hogy konstatálhassa, hogy az eredmény nem kielégítő. És a mig ez az eljárás folyik, a szegény, derék napszámos nem kaphatja meg a maga jutalmát, a derék, kifogástalan népnevelő meg van fosztva az államsegélytől. Nos hát, ha felekezeti iskolában ilyen az eljárás, mi történhetik a néppel az állami iskolákban ! •_'•'-•Ez a pedagógiai -elvekkel homlokegyenest ellenkező közoktatásügyi politika még tovább is I megy, és e további útjában már a zaklató rendszer bélyegét viseli magán. (Ugy van! a nemzetiségiek részéről.) Nevezetesen, ha az eredmény jó, ha az a derék néptanító az anyanyelv elhanyagolásával eléri azt az eredményt, hogy ott ennyi meg ennyi százalék jól beszéljen magyarul, akkor jön, már ezen jelentés alapján, a közigazgatási bizottság, és a mint Szatmármegyében történt, nem tudom, miféle feljelentés folytán, egészen önhatalmúlag deklarálja, hogy Királydaróczon, Magyarszékesen, vagy Szamosdobon, mivel ott a tanköteles gyermekek már nagyon jól tudnak magyarul, vagy leglalább a többség már tud magyarul, ennélfogva a román nyelv, mint tannyelv kidobatik, és a magyar tannyelv hozatik be és instituáltatik helyébe. (Zaj.) Ez a tény, azért hozom fel az ország szine előtt; a hivatalos aktákat láttam, a hivatalos iratokból beszélek. (Közbeszólások. Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Lukács László: A közigazgatási bizottság azonnal kimondotta, hogy törzskönyveljük magyar tannyelvűnek az iskolát, mert a növendékek többsége magyar nyelvű. Simkó József: Nem ugy van. Lukács László: Hová jutottunk tehát, t. képviselőház ? Valóban, itt búvik ki a szeg a zsákból. Ha tehát mi a magyar nyelvet a törvénynek megfelelőleg oly mértékben fogjuk tanitani, hogy az eredmény tekintetében elérjük azt a mértéket, a melyet a törvény előir, akkor elveszítjük a jogot arra, hogy a román tannyelv maradhasson meg az iskolában. Ez az a rossz utón való továbbhaladás, a mely már a zaklatások jellegét viseli magán. De rámutathatok arra, hogy nemcsak a pedagógiai törvények ellenére van egész közoktatásügyi politikánk berendezve, hanem hogy magát pozitív törvényhozásunkat is sérti és ezt szintén tételes törvényi adatokkal fogom beigazolni. Nevezetesen Magyarország népoktatási kérdésének történelmi fejlődésében mi megállapíthatjuk és fixirozhatjuk a következő tény-i adatokat. A XVIII. század második felében kezdték nálunk a népnevelés ügyét rendszeresen szervezni. Akkor természetesen az egyházak vették kezükbe ezen ügyet. A románokra nézve is meghat ároztatott, hogy milyen alapon és milyen eszközökkel szervezkedhetnek saját népoktatási érdekeik istápolására. Ezért egy hivatal létesíttetett nálunk, a mely a balázsfalvi püspöki szentszék vezetése alatt állt, s ez volt a »Scholarum nationalium válla charum inspector regius«. Ennek a hivatalnak Sinkay volt egyik buzgó tisztviselője, és ez az intézmény, ha jól tudom, 1861-ig állott fenn. íme tehát maga a törvényhozás az akkori kor szellemében már a helyes és természetjog adta alapra helyezkedett. Nevezetesen elfogadták azt az elvet, hogy a nép18*