Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 deczember k-én, pénteken. 137 szőr a népnevelésen, mert kompromittálja a népnevelés ügyét, másodszor megboszvlja magát. . , Markos Gyula: Hiába dülleszted magad, nem vagy te román! (Zaj !) Lukács László : Már most ezzel szemben mi a tényleges helyzet ? A tényleges helyzet az, hogy Magyarország közoktatásügyi kormánya akkor, a midőn népnevelésről van szó, nevezetesen az állami iskoláknak nevezett népnevelési intézetekről, az egész művelt világ által elfogadott és megkövetelt princzipiumot nemcsak hogy nem tiszteli, hanem szántszándékkal mellőzi, mondhatnám lábbal tiporja. (Mozgás és folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselőház ! Lukács László: Akkor tehát, midőn az államkormány népnevelési intézeteket létesit, ezen létesitési munkájában ime magát az alapelvet tagadja meg, megtagadja a népnevelés legelső feltételét, megtagadja az anyanyelvnek respektálását. Ugron Gábor: Már ez nem igaz ! Lukács László : T. ház ! Én tényeket hozok fel. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László : Máramarosban, Szatmár vármegyében, Kővár vidékén ismerek állami iskolákat, a hol alkalmaznak románul nem tudó tanítókat. Egy hang (balfelól) : Helyes ! Lukács László : És ez által kompromittálják a népnevelés ügyét, mert természetes, hogy az a románul nem tudó tanitó nem lévén képes érintkezni a növendékeivel, nem képes a népnevelés legelemibb feltételeit sem teljesiteni, hogy az életre szükséges legelemibb ismereteket a növendékeivel közölje. Egy nagy sérelem van, t. ház, épen a tételes törvények eUeni ezen eljárásban, nevezetesen az, hogy az illető népelemnek, azoknak a növendékeknek az anyanyelvét egyáltalában respektálja, hanem az államnyelv czime alatt a magyar nyelvet erőszakolja az iskolában. Ez azon erkölcsi erőszak, a mely egyrészről czéltalan, másrészről nyugtalanító, mondhatnám izgató hatással bir a román népiélekre. Mert azt értem, ha az államkormány azt mondaná: ime a népoktatásnak az alapja az anyanyelv; ez minden czivilizált államban el van fogadva. Ép igy elfogadta a román nemzet is a román nyelvet. Tehát ha azt mondaná az állam, hogy ime, én a te anyanyelvedet tanittatom a népiskolában, de e mellett módot, minden eszközt és alkalmat megadok arra nézve, hogy az állam nyelvét is elsajátítsad, ez ellen szólni nem lehetne; e tekintetben igen könnyen megértenők egymást. T. ház! Mi nem ez elől zárkózunk el és nem az ellen küzdünk, hogy a magyar nyelv az iskolákban ne tanittassék. (Zaj és eüenmondások.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXII. KÖTET. Lukács László : Hanem az ellen, hagy a mi anyanyelvünk jogai ne legyenek kiszorítva a népiskolai intézetekből, mert mi azt kívánjuk, hogy az anyanyelv tanittassék kötelezőleg az állami iskolákban ép ugy, mint a felekezeti iskolákban, mert e tekintetben, népnevelésről lévén szó, nem szabad különbséget tenni az állami vagy a felekezeti iskolák között. De, t. ház, e tekintetben nemcsak ez a kifogásunk van az államinak nevezett népoktatás ellen, hanem az az elvi nagy kifogásunk is, a mely kifejezést nyer a közoktatásügyi politikában magában : az állami iskolák létesítése, mint intézménynek létesítése ellen. Ugron Gábor". Már ebbe nem megyünk bele, ezt elintézte a törvényhozás! Lukács László: Épen azért, t. ház, mert a törvényhozás is elintézte, tehát maga a törvényhozás is nemcsak hogy belevitte ezt a nagy veszedelmet a közoktatásügyi politikába, a melyet én nemzeti sovinizmusnak nevezek, hanem belevitte az állami népoktatás politika jávai a vallásellenes princzipiumot is — (Ellenmondás.) ebben a tekintetben nyíltan és leplezetlenül kell beszélni, hirdetni kell a vallásnak ugy államfentartó, mint léleknemesitő, mint népoktatást elősegítő princzipiumát. Az egyház és nevezetesen a katholikus egyház ebben a tekintetben határozott álláspontot foglal el, határozott tanítást hirdet, a melylyel szemben áll épen az állami iskola intézménye. Történelmileg bizonyíthatjuk, hogy a katholikus egyház és általában a keresztény felekezetek mindenkor kötelességüknek tartották, hogy gondoskodjanak a népoktatásról, gondoskodjanak a gyermeklélek műveléséről valláserkölcsi alapon és hogy ezen az alapon bevezessék azon ismeretekbe is, a melyek a polgári életben szükségesek. Későbben nagyon természetesen, kibővülvén azon polgári keretek, a melyek közt élhetnek a népek és egyes osztályok, az állam mind nagyobb ingerencziát követelt a népoktatásra és helyesen is tette mindaddig, a míg nem sértette az egyház jogait. Nagyon szépen meg is férhetne egymás mellett a kettő, de az egyház nem állhat el attól a jogától, hogy a tanítást vezesse : sinite parvolus ad me venire. Mióta ez a princzipium a népek lelkiismeretébe ment át, azóta az egyház nem szűnt meg követelni magának azt a részt, a mely őt jogosan megilleti a kisdedek nevelésében, a gyermeklélek alapozásában és ezzel a polgárok jellemfejlesztésében. \ A midőn oda került a dolog, hogy az állam omnipotencziára való hajlandóságában érintette az egyház ezen elévülhetetlen jogait, akkor felszólalt a katholikus egyház feje és egyházi átokkal sújtotta azt a tant, a mely szerint az egyház vezetése, joghatósága alól ki lehetne venni az ifjúság nevelését. Baross János : Mit szólnak ehhez a szocziálisták, a szövetségesek ? Lukács László : Tessék megkérdezni! 18