Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 deczember i-én, pénteken. 135 egyformán mér szásznak és magyarnak. Én nem kívánok többet, csak hogy ug/ mérjen, mint a magyarnak mér. Tudom nagyon jól, milyen dolog ez; hiszen állami kiküldött voltam ily dolgokban többször és igen jól tudom, mily szoros utasítással küldtek ki, miként harczoltam például Szatmárit Farkas Antallal, a felügyelőbizottság elnökével, hogy az állam álláspontját keresztülvigyem. Ha valamely iskola nem tudja magát fentartani, abban az esetben megerőltetik magukat, a mennyire tudják, konstatálják a helyzetet, pénz nincs több, ennélfogva kérik az államkormányt, hogy a középiskolai törvény 47. §-a alapján egészítse ki a tanári fizetéseket, illetőleg tanárokat alkalmazzon; akkor van beleszólása az államnak. A szászok ebben az irányban sohasem tettek lépéseket, hanem mindig csak építési segélyt kérnek. Én ezt annyival erősebbnek tartom, mert szóbanforgó intézetüket véve tekintetbe, kétségtelen hogy ott ugyan rendkívül csekély eredményt érnek el a magyar nyelv tanítása terén; sőt e részben, lehet mondani, hogy semmi eredményt sem mutatnak fel. Hiszen a románok pl. Naszódon már 1859-ben, tehát az abszolutizmus korában, önszántukból alapítványi intézménynyel behozták azon a tiszta román vidéken a magyar nyelv tanítását. Lukács László: Mégis azt mondják, hogy ellenségek vagyunk. (Zaj.) Ballagi Aladár: Az más. Naszódon meglehetősen megtanulnak a növendékek 8 esztendő alatt magyarul; Lukács László nem ott tanult meg, ő magyar ember; (Derültség.) de megtanulnak annyira, hogy az idén az Eötvös-kollégium tagja lehetett egy naszódi kitűnő fiu; vagy teszem Brassóban, kedvező helyi viszonyok mellett, a görög-keleti román gimnáziumban a román növendékek elég szép eredményt mutatnak fel. De ugyanott Brassóban a szász fiu, a ki nem épen a Városban nőtt fel, — a hol minden cseléd magyar, illetőleg székely és ennélfogva székelyek és magyarok dajkálják a gyermekeket, — mondom, a ki nem épen Brassóban nőtt fel, hanem Rozsnyón vagy Yidombákon, szóval a környéken, méltóztassék csak oda menni, itt van a brassói képviselő, (Felkiáltások: Nincs itt! Zakariás csak ott lakik!) méltóztassék bizonyságod tenni róla: tud-e az ilyen fiu magyarul? És ebből az következik, hogy én a magam részéről, miután itt nyilvánvalónak látom azt, hogy ezen szász gimnáziumok, a melyek Magyarországnak legjobban dotált intézetei, maga a szász univerzitás az utolsó privilegizált, jóformán középkori szervezet, a mely bizonyos formaságok elejtésével lényegileg ma is fennáll, a hol a hét bírák erdejét most nyerték meg, és azzal milliónyi . . . Polónyi Géza: 18 millió! Ballagi Aladár: ... 18 milliónyi vagyont szereztek, a hol a dézsmakárpótlás minden egyéb felekezet megrövidítésével a Bach-korszak alatt szerzett érdemeik elismeréséül oly busás jövedelmet juttatott nekik . . . Egy hang (a középen): Mindig kormánypártiak voltak! Ballagi Aladár: . . . tudom, hogy mindig kormánypártiak, vagy a kormánynyal való kapcsolatot mindenkor fentartották, bizonyítja ez a tétel is. De mivel én ezt a magam részéről semmi szin alatt honorálni hajlandó nem vagyok, ezt a tételt nem vagyok hajlandó megszavazni. (Helyeslés balfelől.) Azt hiszem, hogy midőn ez iránt kérdést intézek a minister úrhoz, lesz talán megnyugtató szava a minister urnak e tekintetben, azért hoztam ezt elő most az általános vitánál. (Zaj.) Rosszul fejeztem ki magamat, mert azt akarom kifejezni, hogy fentartással élek ezen egyetlen tételre vonatkozólag, mert ebben én olyan preczedenst látok, a melynek soha sem lett volna szabad megtörténnie. Ha a magyar intézetekkel szemben nem történt meg, akkor a szászoknak, a gazdag erdélyi szászoknak még kevésbbé szabad ilyen kivételes kedvezményt adni. (Helyeslés.) Egy hang : Halljuk a medgyesi szellemet! Ballagi Aladár: Megígértem, hogy a medgyesi szellemről is szólok. Csak azt akarom mondani, hogy ón, miután sok esztendeig összeköttetésben állottam a szászokkal, jól ismerem kapcsolatukat Löherrel, Sejspel ; tudom az egyébként nagyérdemű Wattenbach heidelbergi tanárral, és Virchow-val való összeköttetésüket, és mindazon külföldi kapcsolatokat, melyről ugy látszik, mintha most lemondtak volna. De vájjon nem ez, nem az ilyen pillanatnyi indokok okozzák-e azt, hogy lemondanak ilyen régi kapcsolatokról ? (Felkiáltások: Dehogy mondanak le!) Nem akarom különben hosszasan igénybe venni a t. ház türelmét, de a szellemet igazolja az a tajjasztalatom, hogy én összeköttetésben állva velük, valamint a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap révén is láttam, hogy huzamos ideig igen sok helyről a czimzés így történt: Redaction ez és ez, Ofen-Pest. Tehát még Budapestet sem ismerték el. Most már ezt nem teszik, de a Kronstädter Grymnasium most is azon mód van meg. Egyet elfelejtettem még elmondani. Azt mondtam, hogy az építkezési segélynél is lehet a törvényt akként magyarázni és a szelleme a törvénynek az, hogy ha ezt a nagy pénzt kiadja az állam, akkor esetleg a kormánynak igenis van íngerencziája. Azt mondja ugyanis a középiskolai 1883. évi XXX. t.-cz. 47. §-a e) alineájának második bekezdése: » Minden ilyen gyámolitás alkalmával — t. i. építkezéseknél — a vallás- és közoktatásügyi minister és a segélyezett fél között e czélra külön szerződós kö-