Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

deczember 2-án, szerdán. 8 383. országos ülés 1908 vüket többé-kevésbbé megvalósították, nagyon üdvös és kívánatos dolog lenne, — ha az államosítás nem vihető keresztül (tékát ők is kívánják) hogy a jövőben ne csak azon teendők végzésére szorítkoznának, a melyeket a földnek a felesleges víztől való megmentése tekintetében a természet törvényei parancsolnak, hanem igyekeznének ennek ellenkezőjét, a vízhiányban szenvedő területeknek a kellő vízmennyiséggel való ellátását is megkísérelni, s a befektetett tőke jövedelmét nemcsak a természet ellen való passzív védekezéssel, kanem más produktív munkák végzésével is biztosítani.« A mint méltóztatnak ebből az előterjesztésből látni, az érdekeltek mindenütt a vizjárta földeken foglalkoznak ezzel a kérdéssel, és behatóan foglalkoznak azok is, a kiknek a nép érdekét szolgálni, védeni, irányítani hivatásuk és magasztos czélokat és feladatokat tűznek ki ezen ármentesitő társulatok irányában, a melyek azonban ezen magasztos czélokat nem fogják tudni keresztülvinni, mert nincs meg bennük a vállalkozási szellem és más közfeladatok teljesítése iránti érzék. Milliók hevernek ott nemcsak vizierőkben, de gépekben is, a mely gépek által nagyon sokat lehetne lendíteni, sok munkaerőt lehetne fejleszteni és igénybe venni, mi által elő lehetne mozdítani a földnek megmunkálását, mozgásba lehetne hozni gőzekéket, üzembe lehetne helyezni ipari gyárakat stb. De, t ház, hogy ezeket maguk a társulatok csinálják meg, azt ne várjuk ; ezek erre nem vállalkoznak, nem fogják ezek azt sohasem megcsinálni, de igenis, ha állami kezelésbe vétetnék át az ügyek vezetése, abban az esetben hiszem, hogy ezen magasztos czélokat is meg lehetne kapcsolatosan valósítani. (Helyeslés a hátoldalon.) Igen t. képviselőház ! Ezzel eljutottam ahhoz, a miért felszólaltam. Czélom t. i. egy határozati javaslatot terjeszteni a t. ház elé. A határozati javaslat igy szól (olvassa) : »Utasitsa a kéj)viselőház a földmivelésügyi kormányt, hogy a belvízszabályozás és az ármentesítés kezelésének egységessé tétele, illetve állami kezelésbe átvétele iránt terjeszszen be törvényjavaslatot.* (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az elmondott előzményekből kellett levonnom ezt a következményt. Es én azt hiszem, hogy az a nemzeti kormány, a mely legmagasztosabb feladatául tűzte ki mindenütt a nemzetnek és különösen a kis exisztencziáknak egyéni boldogulását és ezt különösen a terhek megkönnyítése által előmozdítani, nem fog elzárkózni ezen eszme elől, különösen nem zárkózik el akkor, a mikor nem lebeghet szemeink előtt más czél, mint az, hogy a föld népét minden módon, mentől erősebben kössük ehhez az országhoz. (Helyeslés balfelől.) Hiszen mindenki érzi és velünk együtt bizonyára a kormány is nagyon jól tudja, hogy csak akkor ragaszkodik ehhez a földhöz a föld népe, ha itt az ő boldogulását meg fogja találni. Akkor nem fog kivándorolni, nem fogja keresni másutt megélhetését, ha itt e hazában megtalálja a maga boldogulását. Ennek a reményében ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. Különben pedig azon bizalomnál fogva, a melylyel ő exczellencziája iránt viseltetem és azon szívből fakadó meleg gondoskodás folytán, a melyet ő a nép érdekei iránt tanusit, a költségvetést teljes bizalommal megszavazom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Török Ferencz ! Török Ferencz : T. ház ! A belső Székelyföldre és különösen Csikvármegyére súlyos teherként nehezedik az 1879 : XXXI. t.-czikknek némely intézkedése, illetőleg ezen törvény végrehajtása. Az utóbbi időkben már minden községből és különösen Csik vármegyének minden községéből jöttek fel kérvények a ministeriumba, a melyek részint a községi- és birtokossági erdőknek az állami kezelésből való kivételére, részint pedig ezen törvényczikk megváltoztatására irányultak. Sőt az utóbbi időkben én magam is — több székelyföldi képviselő társaságában — vezettem küldöttséget a földmivelésügyi minister ur elé, a mely alkalommal memorandumot állítottak össze a községi kiküldöttek, s melyet átnyújtottunk az igen tisztelt minister urnak, kérve abban sérelmeinknek és panaszainknak orvoslását. Ezen sérelmek orvoslására azonban tudomásom szerint ez ideig vajmi kevés történt, bár — s ezt örömmel jelentem ki •— a jó akarat megnyilvánulásának . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Török Ferencz : . . . tagadhatatlan jelét látom abban, hogy a múlt ősz folyamán Mezőssy Béla igen t. államtitkár ur lejött a Székelyföldre, hogy személyesen győződjék meg ezen sérelmekről. Az államtitkár ur türelmesen meghallgatta a küldöttségeket, melyek tisztelegtek nála; mivel azonban ezen látogatása mintegy meglepetésszerűen jött, — épen a legsürgősebb mezei munkálatok idején — nagyon természetes, hogy a sérelmek felsorolása nem volt teljes, és az idő rövidsége miatt nem szállhatott ki sehol a helyszínére, hogy személyesen győződjék meg a panaszok valódiságáról. Annyira általánosak, feltűnőek, hangosak és keserűek lévén ezek a panaszok, én magam a nyár folyamán rászántam pár hetet arra, hogy ezeket a kérdéseket tanulmányozzam. Több község vezető, értelmesebb embereivel és a hatósági erdőőrökkel kirándulásokat tettem az erdőkbe, a havasokba és tanulmányoztam a mesterséges fásítások eredményeit, illetőleg azok eredménytelenségét. Tanulmányoztam a fásítás költségeit, a legelők beosztását is, és ezen tapasztalatokból azon szomorú tanulságot vontam le, — a mit a lelkiismeretes erdészek sem vonhatnak kétségbe — hogy a panaszok valóban alaposak. Engem csak az lepett meg, hogy ez az általános elégületlenség még nem tört ki medréből, hogy a szomorú helyzeten erőszakkal is változtatni igyekezzék. Nem akarván a t. háznak türelmével visszaélni, csak röviden mondom el ezen sérelmek felől szerzett tapasztalataimat, (Halljuk !) előbb azon-