Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ütés 1908 deczember 2-án, szerdán. 9 ban engedje meg a t. ház, hogy röviden rámutassak az emiitett erdőtörvény által okozott állapotokra. A székely nép ősidőktől fogva állattenyésztésből és földmivelésből tartotta fenn magát és mint a természetnek romlatlan és edzett gyermeke, nagyon kevés igénynyel birt. Ö maga szőtte, fonta, varrta ruházatát és hogy meglegyen mindennapi kenyere, szívós kitartással szorította vissza a rengeteg erdőket a hegyek közé, hogy igy éghajlata is enyhüljön, mezője, termőföldje is tágasbodjék. S a mit igy nem tudott elérni, a mi kenyeret nem tudott megtermelni, azt ugy teremtette elő, hogy néhány szál fát ledöntött, azt a Maroson részint leusztatta, részint feldolgozta, értékesítette és igy egészítette ki a mindennapi kenyerét. A kidöntött fáknak helyét gyorsan pótolta a fiatal hajtás és a Székelyföldön sohasem volt fasziikség. Mikor azonban az erdőtörvény által az állam rátette kezét ezekre az erdőkre és nagy darab területeket eltiltott a legeltetéstől és szakképzett erdészek kezdték az erdőket kezelni, hamarosan a székely nép arra a tudatra ébredt, hogy sem pénze nincs, sem erdeje, vagy a hogy ők szokták kifejezni magukat, erdő ugyan volna, de nincs fa. (Derültség.) És az erdőtörvény e szigorú és félszeg végrehajtása megtermetté azután az erdőtolvajokat, pedig az erdőlopás azelőtt tulaj donképen ismeretlen volt a Székelyföldön és a székely ember még ma sem tartja bűnnek, mondván, hogy csak a magáét hozza el. De a mint az állam rátette a kezét az erdőkre, a székely azt idegen vagyonnak, igazabban : tőle elidegenített vagyonnak tekintette, tehát hajrá ! tépte, lopta, rongálta azt. Azután időközben felléptek a helybeli kufárok, azok a szatócs-fakereskedők, a kik már némileg ismerték a közhelyekben iUetmények értékét és az erdőjogokat kezdték vásárolni. Hogy mi az a jog, azt a székely ember nem ismerte, nem is sejtette, mivel az ősök által közösen szerzett jogokat közösen használták. Hiába magyarázta meg az a szegény pap vagy néhány lelkiismeretesebb elöljáró, hogy ősi jogaikat tartsák meg, el ne adják, ez semmit sem használt, mert más oldalról működött a rábeszélés és a pálinka és a mámoros agy csak azt hajtogatta, a mit neki ott a korcsmában a bor gőzében mondogattak : jog az, a mit megiszunk és megeszünk és pénz beszél, kutya ugat. Egyegy hold erdőt szivesen eladtak egy-két liter pálinkáért, egy pár bocskortalpért, egy-két koronáért. Azután jöttek azok, a kiket Nagy György t. képviselőtársam faharamiáknak nevezett és az arányjogok börzéjén az árak kezdtek emelkedni. örök szégyene marad annak a néhány községi elöljárónak, a kik megfeledkezve hivatásukról, a helyett, hogy a népet felvilágositották volna, szintén jegyezték ezen arányjog-börzén az árakat, egy-két-tiz-husz-negyven koronájával, és szedték össze a jogokat, nem maguknak, de másoknak ; talán ők sem tudták, hogy mit tesznek; szolgáljon ez mentségükül. És azok a kétes alakok, a kik csak akkor szivárogtak be Galicziából és BukoKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXII. KÖTET. vinából, a kik csak törték a nyelvet, de csengő pénzzel beszéltek, gyorsan kitanították a tanulékony székelyeket, hogy mikép lehet a törvényt kijátszani, miként lehet százas csoportokba összeverődni és a jogokat értékesíteni. Természetesen az igy összeverődött cso]3ortok kezdetben a nyilvános árverés mellőzésével, bizalmasan, kéz alatt értékesítették ezeket a jogokat, mert azzal ijesztették őket mindig a vevők, hogy ha a csoportosulás és az erdőeladás nyilvánosságra kerül, a kiszakitást be fogják szüntetni. És az a pénz hol cseppent, hol csurrant; de hozott-e áldást és megelégedést a Székelyföldre ? Ezt jó lelkiismerettel alig lehet általánosságban állítani. Az igények megnőttek, a háziipar megbukott vagy legalább is elsatnyult, az a nép, a mely könnyen jutott a pénzhez, nem maga állitja elő ruházatát, hanem bolti portékát használ és a százezrekből eddig még egyetlen gyár sem emelkedett ; sőt az egész erdőeladási mozgalom nagy társadalmi átalakulás elé álhtotta az egész székely séget. (Halljuk !) Addig az ideig tulaj donképen a Székelyföldön nem volt sem szegény, sem gazdag a szó valódi értelmében, mert mindenki szabadon legeltethette az ő egy-két darab jószágát; ettől az időtől kezdve azonban lettek megvagyonosodott székelyek és koldusbotra jutott székelyek ; és addig, a mig ez az erdei munka tart, addig a jogaikból kifosztottak is jól megélhetnek ; de ha az erdő kifogy, az a koldusbotra jutott székely nem fog dolgozni azoknak, a kik megvagyonosodtak, mert valósággal gyűlöli őket, inkább éhen hal vagy kivándorol, semhogy lelkiismeretesen dolgozzon nekik. Lesz-e most már, a ki ezt a nagy ürt, a mely igy támadt a Székelyföldön, valamiképen betömje és az ellentéteket elsimítsa ? A különböző elemeket kibékítse ? Lesz-e, a ki a megengedett és meg nem engedett, tehát tisztességes és kevésbbé tisztességes módon megvagyonosodott székelyeknek megmutassa azt az utat, a melyen azt a vagyont meglehet tartani és gyarapítani, s a jövő székely társadalomnak gerinczét megalkotni, a többieknek pedig módot és eszközt adjon arra, hogy megélhessenek, hogy ne legyenek kénj^telenek a márványnyal kavicsozott utakon koldulni vagy kezükbe venni a vándorbotot, hogy idegenbe bujdossanak, s idegen nemzetek posványában elmerüljenek 1 Ezt a kérdést a székelyföldi kirendeltségnek és a kereskedelemügyi ministernek feladata megoldani, (Helyeslés.) mert az a múlt évben hozott arányositási és tagositási törvény nem sokat használ, sőt itt-ott talán ártalmas is lehet. Mert ha a kiszakitások, ott, a hol már folyamatban vannak, nem fognak sikerülni, nemcsak a tisztességtelen üzletesek, hanem ezek mellett igen sok becsületes ember is, a ki jóhiszeműleg vásárolt, juthat a végső romlásba. Azt is állitom, bár, megvallom, magam is a kiszakitás ellen voltam, hogy ott, a hol ezek a kiszakitások sikerültek, a hol tehát azokat az arányjogokat számba adták, azok a kisbirtokosok ma 9