Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

385. országos ülés 1908 deczember k-én, pénteken. 131 kell. Ott volt előttük a High-Church és Free-Church nagy történelmi példája. Meg vagyok róla győződve, hogy Magyarországon talán Bella t. képviselőtársam kivételével (Derültség.) ma sem rajong senki sem az állami papért. Van nekünk az államtól elég, van fínánczunk stb., állami papot a protestáns egyházak közül egyik sem kivan. A másik, a mit ezen történelmi ismertetésnél fel kell emlitenem, az, hogy a római kathohkus egyház a minimális ellenkezést tanúsítja a XX. törvényczikk meghozatalával szemben. Ennek mi az oka ? A mennyire én ezen törvény történetét tanulmányoztam, ugy látom, hogy közvetlen meghozatala előtt tárgyalások folytak az episzkopátussal és előkelő kathohkus egyénekkel, Cziráky Jánossal és egyéb notabilitásokkal. Nyilvánvaló volt, hogy ezt a törvényt ép azért hozták és ez ép azért áll meg az elvi enunoziácziónak álláspontján, azért mondja ki, hogy csak elv : »minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek, s ez elvnek részletes alkalmazásával a ministerium az iUető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimeritő törvényjavaslatot fog előterjeszteni*, mert elvileg is belement a katholikus egyház, annak legfőbb képviselete abba, hogy a kor kívánalmaihoz képest a vallásegyenlőség kimondatván és törvényileg biztosíttatván, vége szakadjon a regnum Marianumnak. Elvileg ebbe belement annyival inkább, mert Kossuth ugy tüntette fel a dolgot, — a tényleges viszonyokat tárva fel — hogy csakis igy kerülhető el az azonkori viszonyok között a szekularizáczió, a melyről annyiszor szó volt. Ezt még egyes katholikus papok, Bobory Károly és mások is sürgették, a mint méltóztatik tudni. Ugy, hogy a kor tükrében tekintve, voltaképen a szekularizáczió elleni villámháritó volt az 1848. évi XX. t.-cz. Ennek ez a hisztorikuma. A katholikus és protestáns papok közmegegyezésével állíttatott fel elvi proklamácziója a vallás-egyenlőségnek. A protestánsok ebben foglalják össze a múltban kivívott nagy eredményeiket, a békekötéseket és az 1790—91 : XXVI. t.-czikket. Ez a koronája az összes addig elért államjogi vívmányoknak. A katholikusok viszont lemondanak a Regnum Marianumról, a vallás-egyenlőségbe belemennek, a viszonosságról pedig a felsőházban kijelentik, hogy teljes lehetetlenség a viszonosság végrehajtása, különösen hitelvekre valamint az egyházi szerkezetre vonatkozólag. Azért a római egyház azon volt, hogy olyan absque tamen praejudicioféle vétessék fel; azonban Kossuth épen azzal az indokolással, hogy itt csak elvi álláspont fejtetiki ki és a jövőre bizzuk azt, miként fog majd alakulni a helyzet, semmiféle magyarázatát, czifrázását a dolognak nem engedte meg, hanem beiktatta a törvénybe a katholikus és protestáns egyházak előleges megegyezésének biztosítása után ezt a nevezetes XX. t.-czikket. így támadt ez a törvényczikk, a melyet nem lehet nekünk, protestánsoknak eléggé méltányolnunk. Hatályát nem akarom egy cseppet sem kisebbíteni, csak azt akarom, hogy annak az izgatásnak, a mely ezen törvényczikk czimén a protestáns egyházban a fennálló kormányzat ellen folyik, valahára vége szakadjon, (Elénk helyeslés és taps.) mert a protestáns egyház kebelében, méltóztassék megjegyezni, nem a csanád-csongrádi evangélikus traktus és annak a határozata irányadó, hanem irányadó 1848-iki viselkedése ennek az egyháznak, irányadó továbbá az ujabban a kongruajavaslatok óta — a midőn t. i. napirendre került a XX. t.-czikk — a hivatalosan konstituált protestáns egyházaknak magatartása ezen törvénynyel szemben. Erre vonatkozólag pedig konstatálhatom azt, hogy ugy a konvent, mint a zsinat, valamint a közös protestáns bizottság, mely 1902., 1903. és 1904-ben működött, valamennyi egyértelműleg kimondja a törvényczikk betűszerinti végrehajtásának elodázását. Itt van találomra a protestáns közös bizottság nyilatkozata előttem (olvassa) : »Tisztában vagyunk azzal, hogy ezen törvény, szószerinti értelmében véve, végre nem hajtható.« Ez az egyik nyilatkozat. A másik a közös protestáns bizottság munkálatának végrehajtása dolgában ezt mondja (olvassa) : »Ezt a törvényt nem kívánjuk betűszerinti értelmében végrehajtani*. Ez a másik nyilatkozat. A harmadik különösen azért érdekes, hogy ott szemben áll gr. Tisza István ministerelnök és református főgondnok a konvent elnökével, br. Bánffy Dezsővel, a református főgondnokkal és Bánffy Dezső ezt a beszédét igy kezdi (olvassa) : »Tudjuk, hogy a törvény szószerinti végrehajtása ez idő szerint lehetetlen«. Méltóztatik tehát látni, hogy a protestáns egyházak képviselete mindenütt elismerte, hogy a törvény betűszerint végre nem hajtható. Ha tehát lehetetlen, hogy végrehaj tassék betűszerint, akkor ne mondják, hogy a részleges segítség semmi. (Zaj a középen.) Vagy betű szerint akarják a törvényt végrehajtani, s ezzel a doktrínát keresztül erőszakolni, vagy pedig elfogadják a részletes segítséget; középső álláspont itt nincsen. (Igaz ! Ugy van !) És mivel a protestáns egyház ez utóbbi álláspontra helyezkedett, ezzel igazolja a költségvetésnek azt a tételét, azt a három millió koronányi segélyt, a mely ezentúl állandósulni fog a protestáns egyházak részére. Ez pedig letagadhatatlanul közeledést jelent az 1848 : XX. t.-czikk megvalósításához. Mert azt hiszem, a t. minister ur sem fog egyebet mondani, mint azt, hogy ez nem a törvény végrehajtása, hanem csak közeledés az 1848 : XX. t.-czikk felé, (Igaz! Ugy van!) és mint ilyen, kétségkívül komoly, számottevő és elfogadható közeledés, annyival is inkább, mert ha a dátumokat összehasonlítjuk és látjuk az egész országban lángoló szenvedélylyel izgató protestáns papságot, kivált a reformátusokat, Balthazár, Ferenczi és mások vezetése alatt; ha látjuk hogy az a papság a maga lángoló izgatását már belevitte a tűz17*