Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-385

132 385. országos ülés 1908 vonalba mindenütt, akkor igazolva van az az állitásom, hogy ezek az urak megfeledkeznek arról, kogy a midőn mindig Apponyit támadják, Apponyival együtt támadják a 48-as és függetlenségi pártot és támadják egyúttal azokat a hithű, hitbuzgó protestánsokat, a kik egyházukban kiváló szerepet visznek, a kik igyekeznek mindenben egyházuknak a javát előmozdítani, a kik közül egy egész csomót látok itt most is, mindezeket támadják az egyház megvalósitható érdekeinek elárulásaval, (Igaz ! Ugy van !) és megfeledkeznek arról, hogy a mikor a református főgondnok, Tisza Kálmán volt Magyarország államügyeinek vezetője, akkor 100.000 forintot kapott az egész protestáns egyház, most pedig Apponyi alatt kap 7,000.000 koronát. (Helyeslés.) Ez az igazság számokban kifejezve, de még nagyobb ennél az eszmei igazság, a melyet itt kifejtettem. (Élénk helyeslés.) Nem lehet ezt az összeget kicsinyleni, mert meghaladja magát az 1848. törvényhozásnak tervbevett summáját, (Élénk helyeslés.) azt a summát, a melyet eTre a ezélra folyósítani akartak. Hatvankét milliós budgetünk volt 1848-ban. B. Eötvös József volt még a kultuszminister. Ebből a 62 millióból mindössze 2,500.000 forint vétetett fel a felekezetek egyházi és iskolai szükségleteire. Ezt sem folyósitották soha, maguk a protestánsok sem kívánták, azt mondván : szeszélyben a haza, nekünk nem kell az oltár segitsége, a midőn a haza oltára van veszedelemben«. Maga b. Eötvös József azt mondta : »Csak alamizsnát adhatunk*. Tehát nem áll az, a mit Bella t. képviselőtársunk mond, hogy egyszerre és gyökeresen át akarták alakítani és gyökeresen meg akarták oldani ezt a problémát 1848-ban. Nem akarták, nem is akarhatták. B. Eötvös József maga mondja, hogy (olvassa) : »csak alamizsnát adhat az ország, mert ez semmi más, mint jótékonyság, nem a szükségnek pótlása, hanem csak felsegélyezése azoknak, a kik azon esetre, ha az államtól semmi segélyt nem nyernek, tán az Ínségben elvesznének*. Ez Eötvös beszéde. Hogy protestáns szempontból mennyire igazuk volt azoknak, a kik ennek szó szerinti végrehajtását ekkor nem akarták, azt szintén maguk az 1848. események tanúsítják, a midőn — a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban méltóztassék bárkinek utána nézni, a nevét megkímélem most — egy akkori esperes kijelentette, hogy ez nagyszerű dolog! indítványozzuk, hogy az államnak olyanformán engedünk beavatkozást a protestáns autonómiára, hogy az illetékes egyházi hatóság mindenkor csak jelöli ezentúl a superintendenseket vagy püspököket, hármas kandidácziót csinál és a terna candidatio révén az államkormány nevezi ki a protestáns püspököket. Vagyis felajánlották az autonómiát, felajánlotta a papság a bizottságban. A Pelsőcz-vidéki papok ezt kívánják (olvassa) : »A protestánsoknak Magyarhonban el kell fogadniok a közállomány atyai intézkedéseit és engedni jogaikból oly irányban és mértékben, a melyben ezt a statuskormány deczember k-én, pénteken. helyesen kigondolt és összeszerkesztett gépezete igényik. Ez tehát teljes felajánlása volt az egész autonómiának. Thaly Kálmán: Tótok részéről! Ballag! Aladár: Nem, kérem, Pelsőcz vidéke részben tót, de részben magyar. Ott magyar evangélikus egyházak is vannak, azonkívül vannak ott reformátusok is, s a reformátusok és evangélikusok közös értekezletén mondották ezt ki. Én tehát, hogy végezzem erre vonatkozó felszólalásomat, mindenekelőtt visszautasítom Bella igen t. képviselőtársam azon követelését, hogy teljesen végre kellene hajtani ezt a törvényt, a mi meUett ő semmibe sem veszi, alamizsnának nézi az eddigi segítséget; és visszautasítom hasonlóképen azt, hogy teljes rekompenzácziót akar azonnal a római katholikus egyházzal szemben. Ezt vissza kell utasítanom azért, mert el méltóztatik téveszteni szem elől, hogy ez igenis a jövőre vonatkozólag is elv. Hogy az idő mit rejt magában, azt nem tudjuk, de ez egy törvénykönyvünkbe beiktatott princzípium. Kivan mondva ez az elv; de hogy a teljes rekompenzáczió a római katholikus egyházzal most végrehajtassék, az csak forradalmi utón lehetséges. Tehát azt kérdem én t. képviselőtársamtól, óhajtja a forradalmat ? (Zaj a középen.) Igenis, máskép ez lehetetlen, annyival is inkább, mert hiszen ez a teljes rekompenzáczió, valamint az egyenlőségnek olyan demagóg felfogása, mint a milyen érvényesül már az ilyen beszédekben, az egyúttal még a trónöröklést is érdekű, még a dinasztiával is összeütközésbe kever bennünket. (Ugy van ' Ugy van ! a közéfen.) Kötelességemnek tartottam felszólalni azon üszökvetés ellen, a mely a Kárpátoktól az Adriáig történik ; (Zajos helyeslés.) kötelességemnek tartottam ezt tenni, mint protestáns ember, mint egyházamnak hű fia, tanácsbírája, hű tisztviselője. A mostani kormányzat csak a XX. törvényezikkre utalással 3 millió koronát direkt protestáns segélyül vett fel a költségvetésbe. Ezt igenis köszönettel fogadjuk, azzal a köszönettel, a mely csak fokozódik bennünk, ha meggondoljuk, hogy mit tesz a mostani, igenis pozitív hitet valló és római katholikus államminister és mit tett annak idején a szintén pozitív hitet valló kálvinista miniszterelnök % (Zajos éljenzés és taps a íaloldalon és a középen.) Egy hang (a középen) : Tisza Kálmán! Hódy Gyula: Zsilinszky Mihály ! Zakariás János: Ez a liberális beszéd! Ballagj Aladár: Bella t. képviselőtársam a mellett, hogy protestáns lelkész, egyúttal nemzetiségi képviselő is. Most a nemzetiségekről akarok bővebben szólni. (Halljuk! Halljuk!) En már tavaly kifejtettem erre vonatkozólag álláspontomat a lehető legkoncziliánsabban a nemzetiségekkel szemben. Én, t. ház, a nemzetiségek minden olyan követelményét, a mely a fennálló, az állami rend-