Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

deczember 2-án, szerdán. 383. országos ülés 1908 datik itt, hogy: »a műszaki közeg előáll valami költséges tervvel, az érdekeltség vonakodik hozzájárulni, a mérnök azt felek : nem bánom, én magamról elháritom a felelősséget, viselje azt az érdekeltség. Elfogadják a tervet, mert a felelősségtől mindenki irtózik«. Felhozza példaként, hogy palotaépitésről is volt szó többek között. A társulat semmi áron sem akart az elébe terjesztett palotaszerű épület tervének elfogadásába belemenni, a társulat mérnökének a feladata az volt, hogy egy szükségesnek mondott épület tervét készitse el, de ez kijelentette, hogy ő nem épitész, tehát terveztessék azt mással és az előidézett kényszerhelyzet folytán a palota felépült. De nem csupán csak ezt nehezményezik a vidéken az érdekeltek és velük együtt magam is, hanem azt, hogy sok a felesleges igazgató és hivatalnok. (Helyeslés.) Nem akarom ezt ecsetelni, pedig leirhatnám a magam tapasztalatából is, hanem ismét csak felolvasok erre vonatkozólag, mert sokkal közvetetlenebb a benyomás, és tényleg ez azoknak a köréből jön, a kik ezt kénytelenek tűrni. Azt mondják az erre vonatkozó közléseim, hogy igen sok felesleges hivatalnokot tartanak az illető hivataloknál. (Olvassa.) »Ott van mindjárt az igazgató, a kinek a teendője teljesen jelentéktelen, (némely társulatnál nincs is igazgató, a főmérnök tölti be ezt az állást) és hogy mily kevés a tennivaló, azt mutatja az, hogy a hivatalos óra csak déli 12 óráig tart; délután nem is mennek hivatalba, hanem nagyobbszabásu magánvállalatoknál foglalatoskodnak. Általában az a vélemény künn a vidéken, hogy nincs a közéletnek semmiféle olyan ága, a hol oly kevés volna a tennivaló, mint itt és a mellett a fizetés igen busás. Mondjuk pl., hogy a társulat csináltat egy munkát házilag, akkor rögtön százakkal és ezrekkel jutalmazzák meg az illető tisztviselőket. Az érdekeltség, a nagybirtokosok, a kik nem is érzik ezt a terhet, dörmögnek ug)

r

an, feltételeket is szabnak, de azért megszavazzák a jutalmakat azzal a kikötéssel, hogy ez a jövőben preczedenst nem képezhet.* Itt egyúttal megemlitem, hogy az elnök és az igazgató, a kiknek semmi dolguk sincsen, nagyúri fizetéseket húznak. Az elnök egyszer vagy kétszer elnököl egy esztendőben és ezen az ülésen a lehető legnagyobb tiszteletdijakat szavazzák meg önönmaguknak. Dolguk nincsen semmi. . . Bozóky Árpád : A minister ur nem néz bele ezekbe a dolgokba, pedig az övé a felügyeleti jog! Fábry Károly: ... és hogy mily dijazások történnek ott, a tekintetben hivatkozom nemcsak arra, a mit felolvastam, de elmondtam azt az esetet is, a melyet egy községi biró panaszolt el nekem, és a mely pl. a kölcsönfelvételeket jellemzi. Mondjuk felvesznek 100.000 korona kölcsönt, szükség van rá s a közgyűlés megszavazza. A mikor azután a munka be van fejezve, előáll az igazgató, hogy mily sikerrel oldották meg a kérdést, 60—70 fillért számítottak kubikméterenként és sikerült a munkát köbméterenkint 30—40 fillérrel elvégezni, ugy hogy a 30 filléres megtakarítás mellett 30.000 koronát mentettek meg a társulat számára. Erre azután rögtön feláll valaki s azt indítványozza, hogy a főmérnöknek 3000, az almérnöknek 2000, a harmadiknak 1000 koronát szavazzanak meg jutalomként, ugy hogy azt lehetne mondani, hogy a mikor a kölcsönt felveszik, már akkor, 9.000 koronát számítanak bele a maguk tiszteletdijai czimén. Bozóky Árpád : Ez csinálja a szocziálizmust! Fábry Károly: Azt hiszem, t. képviselőház, a vízszabályozási kérdés, nagyon is méltó a megvitatásra, ezt a dolgot nem lehet lekicsinyelni, hanem minél többször fel keh vetni és tárgyaim. Semmiféle ujabb vagy nagyobb terhet nem hárítana az államra, ha az ügykezelést átvenné a földmivelésügyi minister ur, hiszen a folyammérnökség utján a minister ur ma is ellenőrzi a vizszabályozó társulatokat, melyek közegei mindjárt a vezetést vehetnék át. Panaszkodnak még az iránt is, hogy az árterületek sérelmesen alosztályokba vannak felosztva. Ezek az alosztályok, a melyek 1., 2., 3. szerint sorakoznak, bizonyos árterek mélysége szerint állapittatnak meg. Az ártereknél a viz szintje az 1855., ez a mélyebb és az 1881. a magasabb. Most már arról panaszkodnak itt, hogy megtörténik az, hogy olyan föld, a mely a 81., azaz magasabb árvízzel van minden oldalról körülvéve, egy ponton egy rész mégis a mélyebb ártérbe van felvéve, pedig az egyenlő sik. Mindezeken mód volna segíteni, ha egységesittetnék és állami központi kezelésbe vétetnék az árvizszabályozás ügye, mert az egységes kezelés okszerűbb, áttekinthetőbb és olcsóbb volna. Ezt már egyes vizitársulatok is kívánják és épen most kaptam egy levelet, a mely szerint : »az ivánfenéki társulat f. hó 19-én tartott közgyűlésében elhatározta, hogy az államosítás iránt felir a ministeriumhoz, megkeresi a többi vízszabályozó társulatokat csatlakozás iránt és a körös-tiszai társulat központi ülésén is agitálni fognak ebben az irányban. Tehát maguk a társulatok is kívánják, hogy állami kezelésbe vétessenek. Egyszersmind állami kezelés esetére sokkal magasztosabb hivatást és czélt is lehetne ezen ármentesitési feladatokkal egybefüzni. Foglalkoznak az Alföldön ezzel a kérdéssel igen behatóan, a minek jeléül lehet szerencsém felmutathatni itt a békésmegyei jegyzői egyletnek egyik előterjesztését, a mely sok mindenféle dologra kiterjeszkedik és a többi közt kiterjeszkedik az ármentesítés kérdésére is, a melyről ezt irja (olvassa) : »E végből kérjük meg a vármegyét, hogy keresse meg a különböző ármentesitő társulatokat igazgatósági alapszabályaiknak, működési irányuknak akképen való megváltoztatására, hogy uj munkaterületekül jelöljék ki a vizek hasznosítását, belvíz- és öntözőesatornák építését, kenderáztatók, haltenyésztő-telepek létesítését, a társulati gőzgépek és szivattyútelepeknek villanyfejlesztés, esetleg más ipari czélokra, gyárak hajtására való átengedését. Miután már az egyes társulatok kitűzött czéljukat tényleg csaknem elérték, ter-