Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

6 383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. mégis tartok tőle, hogy esetleges hátrányos követ­kezményeit és az ebből fakadó elégületlenség min­denféle megnyilvánulásait mégis csak nekünk fog kelleni viselni. Nincs mód rá, olyan törvényt meg­alkotni, a melyben ne legyen esetleg sérelmes és nincs oly törvény, a mely ellen ne lehessen izgatni, a mely ne érintsen, ha mindjárt csak sporadikusan is, egyeseket ártatlanul vagy igazságtalanul. Ennek a kellemetlen hátránya és felelőssége mindenesetre ismét csak a koalicziót fogja sújtani, ferde vüá­gitásba juttatni. Mikor ez előtt állunk, akkor én szükségesnek és kívánatosnak tartanám, hogy a földmivelésügyi minister ur legalább az ármentesitő társulatok adójánál igyekezzék ezt ellensúlyozni, és ez irány­ban tenni valamit a köz javára. Ha egységes, országos programm szerint menne az ármentesitő társulatok szabályozása, munkáiknak kivitele, ha okszerű beosztással, bizonyos áttekinthető pro­gramm szerint osztatnék be a munka az egész or­szágban, akkor sokat meg lehetne takarítani már csak azáltal is, hogy az a töméntelen sok ártér­társulat megszűnnék vagy egyesittetnék. Az a sok hivatalnok, kik annyi sok társulatnál felesleges számban is vannak, beoszthatok volnának egy köz­pontba, vagy pedig behívhatok volnának a mi­nisteriumba, miáltal sok kezelési költséget meg le­hetne takarítani. 1881 és 1888 óta egyáltalában nem volt árviz. A társulatok munkáikat majdnem befejezték, ugy hogy ma már nincs egyéb teendő­jük, mint legfeljebb a gátak fentartása és a meder­rendezés. Erről pl. ime, igy nyilatkozik az egyik község bírája (olvassa) : »Az állami kezelés alá való vétel feltétlenül nagy jótétemény volna és nem is volna indokolatlan, mivel a vízszabályozási társulatok missziója jórészt befejezettnek mondható, és a mi még megoldatlan feladatnak mutatkozik, az jórészt mederrendezéssel áll összefüggésben, ez pedig állami, nem társulati feladat. A társulati érdekelt­ség a folyamok szabályozásába milliókat és millió­kat ölt bele, és ennek most már vége szakadhatna. Az állam végezné a teendőket, és kárpótlásként venné magához az adórestitucziók azon részét, mely a társulatok által a költségek törlesztésére lekötve nincs. Az állam saját tisztviselőivel, folyamszabályozási mérnökökkel végezhetné eze­ket, a társulatok egyéb tisztviselőit pedig bocsá­taná el. Most nincs évről-évre a társulatnak teendője, vagy kevés, vagy csak erőltetve kell valami munkát kitalálni, mert hisz a tisztviselőt tartani, foglalkoztatni és fizetni kell. Innen van, hogy a személyi járandóságok 30—40.000 koro­nára felrúgnak, és néha a kezelési költségjárulékok magasabbra rúgnak, mint a milliókra menő kölesöntörlesztési járulékok.« T. ház! Erre nézve szolgálok még bővebb adattal is, a mely szomorúan világítja meg, hogy a kezelési költség és az ártéradó helytelen viszony­latban miként fokozódik évről-évre ? Azt irja az egyik jegyző, »hogy az utóbbi négy év alatt a szaporodás a következő : 1905-ben 30% viz­szintőke adóforint után 74 fillér, 1906-ban 77 fillér, 1907-ben 80 fillér, 1908-ban 84 fillér. 1908-ban 84 fillér, tehát négy év alatt minden egyes adó­forint után az ármentesitési költség 10%-kal lett magasabb a tiszta jövedelem után. A kezelési költ­ség pedig megkétszereződött. 1905. évben 3, 1906-ban 3-78, 1907-ben 4-56 és 1908-ban pedig már 7% minden adóforint után. Ez okból oly ma­gas az 1908. évi adókivetés. Négy év alatt tehát maga a kezelési költség 3%-ról 7%-ra emelke­dett*. Az alsó Fehér-Körösre vonatkozólag pl. azt mondja itt, hogy egy 1100 négyszögöles 20 hol­das birtoknál 1906. évben fizettetett adóforint után igazgatási költségekre 24 korona, kölcsön törlesztésére 18 korona. Itt csak az egyik kölcsön 6,500.000 korona, de ugy tudom, van még 1,400.000 korona is, a mely ezt a társulatot terheli. De az ehhez való hozzájárulás költsége 20 hold után csak 18 korona, mig az igazgatási költségekre 24 korona, vagyis 25%-kal magasabb teher van felvéve minden egyes adóforint után kezelési költség czimén. Ez a változása ezeknek az évenkénti kiveté­seknek nemcsak abban a tekintetben hátrányos, hogy nagyon súlyosan és mindig fokozódólag érinti az érdekelteket, hanem abban a tekintetben is, hogy sohasem tudhatja az ülető földtulajdonos, milyen adó fog a következő évben földjére ki­rovatni, soha nem tudja kiszámítani magának az adóterhet, és ez némi befolyással bir még a földnek értékbecslésére és forgalmi árára nézve is. Hiszen egy vevő sem tud számítást tenni arra nézve, hogy mit adhat a földért, mert nem tudja terheit megállapítani. Ha ma látja is, mennyi adóteherrel van megterhelve, nem tudja kiszá­mítani, hogy a jövő esztendőben, vagy két év múlva nem fog-e az megkétszereződni vagy meg­háromszorozódni ? így tehát még közgazdasági szempontból is rendkívül hátrányos az, hogy az autonómia keretén belül mily bizonytalanságot lehet előidézni az érdekeltség hátrányára. (Ügy van ! balfélől.) Tehát nem csupán csak az autonómia keretéből folyik ez, hanem annak vezetéséből is. A vezetés rendesen csak néhány ember kezében van, leg­inkább maguknak a hivatalnokoknak és az elnök és a nagybirtokosok kezében. Ha, a mint már emiitettem is, előáll olyan eset, hogy nincsen semmi dolog, akkor ki kell találni valamit, mert mégis valamivel csak foglal­koztatni kell őket, tehát legalább dolgozni keU valamit és megmutatni, hogy dolguk van látszólag. Kitalálnak tehát olyasmit, hogy pl. valami zsüipet kell emelni, egy körgátat beljebbiteni, vagy kijeb­biteni, vagy, ha egyebet nem, most már czement­telefonoszlopokat kell feláUitani. Bozóky Árpád : Csak azért, hogy a közgyű­lésnek azután beszámolhassanak, hogy mit dol­goznak. Fábry Károly: Hogy ez tényleg igy van, arra nézve megint felolvasok valamit. Az mon-

Next

/
Thumbnails
Contents