Képviselőházi napló, 1906. XXII. kötet • 1908. deczember 2–deczember 22.

Ülésnapok - 1906-383

383. országos ülés 1908 deczember 2-án, szerdán. 5 hez feltétlenül szükséges hozzájárulni, azt nem bírják belátni, hogy miért kell nekik az állami adóknál sokkal nagyobb ártéri terheket viselni. Bozóky Árpád: Csak azért, hogy az urak ministeri fizetést húzzanak ! Fábry Károly: Ez nagyon sok elkeseredést és elégületlenséget szül. (ügy van !) Es akkor, a mikor ezzel szemben épen az autonómia miatt sehol sem találhat magának bizonyos segítséget, akkor a szocziálizmus ott könnyen találhat talajt. A mi alföldi népünk nem szooziálista, csak elégületlen és más ut hiányában keresi magának a boldogulást a szocziálizmusban és keres más utón a boldogulásra módot. Egy tünetet látok most épen az Alföldön, a hol a szövetségnek eszméje szintén hódit, szövetségeket alkotnak, úgynevezett »kisgazdák, kisbirtokosok és kisiparosok szövetségét*, a melynek ma még nincs politikai tendencziája, a mely csupán csak a jobb boldogulás útját tűzte ki czélul maga elé, de benne van már e szövetkezésben és egyesülésben az a csira, a mely kifejlődve, a nemzeti érdekeket fentartó pártok helyett a nemzetközi szocziálizmus érdekszférájába vezetheti őket. Ma még ezek nem tudják talán őket felhasználni, de közvetlenül tudom az ő körükből, hogy a legrövidebb idő alatt azokat a szövetkezett, egyesitett érdekköröket falanxokként képesek lesznek majd a bujtogató szocziálista izgatók épen ezen koaliczió ellen vezetni. Nagy elkeseredést szülnek több rendbeli körülmények, a melyekről panaszkodnak, igy arról, hogy némely földet nemcsak egy ártérrel, hanem kettővel is sújtanak. Pl. azt írja az egyik elülj áróság (olvassa) : »Nem elég, hogy a berettyói vizszabályozó társulat kiveszi a maga részét és az állami adót meghaladó összegnél is magasabb járulékot vet ki, hanem ugyanakkor a hortobágvberettyói viztársulat is ugyanazon ingatlanokra még oly magas járulékot vet ki. Hogy lehet ez ? Egy rókáról két bőrt húzni ? Elérkezett az ideje stb. . . .« így panaszkodnak nemcsak ott nálam a kerületben, hanem ugyani'yen panaszokat, sőt még nagyobbakat is hallottam Makón, a hol többrendbeli társulatok ellen már mozgalom is indult meg az iránt, hogy az államosítás iránt felírjanak, s a közgyűlésen is tettek ilyen előterjesztést. Az ilyen terhek, a melyek a földet indirekté sújtják, fokozzák az elégületlenséget. Ha már most hozzávesszük azt, hogy az a föld, illetőleg az egyes emberek azonkívül még állami, megyei, községi, egyházi, betegápolási, katonaelszállásolási stb. terheket, sőt még kutyaadót is tartoznak fizetni, akkor rájövünk, hogy mi az elégületlenségnek az oka, rájövünk, hogy a tulajdonos az ő földjét tulajdonképen bérli, hogy ő, saját földjének a bérlője, mert az adója 6—7 forintra is felrúg, a mit azelőtt földjeért nem kaphatott volna meg bérül sem. Ezen nem fog segíteni sem a kataszternek újra szervezése, sem az adónak reformálása, mert hiszen az autonómiába, a melyhez kijelentése szerint a földmivelésügyi minister ur nem akar hozzányúlni, másnak beleszólása nincs. Hogy a katasztert nem oly előnyösen fogják talán reformálni, arra nézve ismét egy panaszként előterjesztett esettel állhatunk elő. Nevezetesen Gyoma és Endrőd községek folyamodtak a pénzügyminisztériumhoz az uj kataszter ellen. A Wodianer-féle birtokok nagy része feldaraboltatott és parczelláztatott. Ez tette kívánatossá az uj kataszteri felvételt, melyet az érdekelt közönség szívósan maga szorgalmazott. Ki is jöttek, meg is csinálták az uj katasztert, nemcsak a felparczellázott földre, de az egész határra kitérj edőleg. Nagy volt az érdeklődés, mindenki remélte, hogy az igazságtalannak tartott osztályozás most helyesbittetni fog, de a helyett az egész vonalon emeltetett. Erre felebbezéssel éltek. Maga az elöljáróság tanácsolta az illetőknek. A felebbezés folytán ki is jött a felülvizsgálat, a mely végig ment a határ egyik szélétől a másikig a nélkül, hogy tudatták volna, hol kezdik meg és a dolognak vége az lett, hogy a felebbezés folytán az osztályozás még jobban felemeltetett mindenütt, elejétől végig, ugy. hogy a t. polgártársak kénytelenek voltak a felebbezésüket uni sono visszavonni, végig, hogy legalább az maradjon meg, a mit első sorban kiszabtak és ne a másodsorban a felebbezés folytán történt fokozott felemelés. így áll az ártéri és ármentesitő társulatoknak a dolga is, folyton és folyton szaporítják az adósságokat, a kiadásokat és nagyobb és ujabb terhekkel sújtják az érdekelteket. Ezt maga után vonja az a rendszertelenség is, hogy különböző társulatok, különböző és sokszor egymással ellentétes érdekek szerint feljesztik és csinálják meg feladataikat, dolgaikat, de az egyik társulat mégis kihatással van a másikra nézve, mert pl. ha az egyik az ő oldalán lévő partot felemeli, akkor a másik is kénytelen, ha nincs is rá szüksége, ugyancsak arra a magasságra felemelni a partját, mert nem teheti ki magát annak, hogy a viz épen az ő oldalán törjön ki. Félek attól, hogy az uj adóreform, a melyet legközelebb tárgyalni kell, szintén nem fog semmiféle panaozeát e téren hozni, sőt inkább attól félek, hogy abból is ismét csak elégületlenség fog származni. Meg vagyok róla győződve, és tudom, hogy a pénzügyminister ur legjobb akarattal épen a földadót akarja leszállítani, épen ott akar segíteni, a hol legnagyobb a panasz, a hol legnagyobb is a szükség, hogy e téren a földmives nép, a kisgazda érdekében valami történjék. De méltóztatnak tudni, hogy soha még nem alkottatott egyetlen adótörvény sem akként, hogy közmegelégedést szült volna. Minden adótörvénynek meg vannak a hátrányai, sőt megvan az a rejtett czélja is, hogy fokozza a bevételeket a kincstár javára. Nagyon sajnálom, hogy épen a mostani koalicziónak és a többségben levő függetlenségi pártnak kell ezt is megcsinálnia, mert habár tudom, hogy jóindulattal alkotjuk meg a nép részére.