Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-368
368 országos ülés 1908 november 13-án, pénteken. 69 ben megsértették, az a magyar ember még mindig csak a régi, graváminalis, vármegyei politikát folytatja. A történelem igazolja, hogy minden nemzetet a hazafias érzés, a hazaszeretet tett nagygyá. A világ eddig leghatalmasabb nemzetének, a rómainak nyelve is mondja: »Sanctus amor patriae dat animum.« — »A haza szentséges szeretete önt lelket az emberbe*. A nemzeti önérzet ezen szent érzését nem lehet büntetlenül sértegetni. A miniszterelnök ur pedig ezt cselekedte, (Ugy van! Ugy van! a baloldal felső padjain) amikor az osztrák császári jubileum alkalmából ezen keresztrendjelet magyar polgárokra vonatkozóan is elrendelő császári pátenst ellenjegyezte, annak a keresztrendjelnek, a mely épen a magyar nemzetet a legmélyebben megalázó esemény emlékének megörökítését czélozza, (Ugy van! balról) annak a keresztrendjelnek, a mely épen azt a jelenetet glorifikálja, a mikor az osztrák kamarilla a világtörténelemben páratlanul perfid módon a magyar nemzetet szabadságharczba űzve épen ezen szabadságharcz letörésére, a nemzet leigázására ezt az 1848. deczember 2-iki trónváltozást inszczenirozta. Ilyen emléket emberi természet, még ha az rabszolga is, rendjel elfogadásával nem szankczionálhat. A miniszterelnök ur hatalmas talentuma, talán még hatalmasabb munkabírása és egyéni érintetlen tisztessége előtt én is meghajlok, de arra már mégis tisztelettel kérem a házat, hogy reá, mint magyar államférfiura, az anathémát mondja ki, vagyis méltóztassék inclitványomat tárgyalásra kitűzni és annak idején elfogadni (Helyeslés és taps balról). Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! Nem állok ellentétben azokkal, a miket a t. képviselő ur a hazafias érzület ápolásáról, a nemzeti önérzet felkeltéséről elmondott. Én is azt vallom, hogy ez az egész korszak, a melyet ma élünk, a nemzeti érzület következetes és erőteljes megnyilvánulásának a _ korszaka és hogy . a mi kormányzati tevékenységünk az, hogy ennek az erőteljesebben megnyilvánuló nemzeti érzületnek a gyakorlati politika terén is kifejezést adjunk (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés). Itt tehát legalább elvi ellentét közöttünk nincsen, — már alapvető és lényeges ellentét — azt azonban igenis vagyok bátor kétségbe vonni, hogy ennek a felfogásnak az itt kérdésben forgó inditványnyal és ténynyel bárminemű összeköttetése volna. Merőben helyt nem álló és tarthatatlan indokokra alapítja a t. képviselő ur inditványát. Én nem akarok most annak a részleteibe bocsátkozni, hogy az 1867 : I. és III. t.-czikkek mennyiben legalizálják utólag ő felsége trónralépését. (Felkiáltások a baloldalról: Soha!) Indemnizálták azt, a mi nem azt teszi, hogy a közbeeső korszakot mondták ki törvényesnek, hanem igenis megállapították az uralkodás kezdetének törvényességét (Zaj balról). Elismerte ezt az 1861-iki országgyűlés és el van ez ismerve az 1867 : I. és III. t.-czikkekben (Zaj iáiról). Elnök (Csenget): Csendet kérek, t. ház! Wekerle Sándor miniszterelnök: JSTem lehet tehát azt mondani, hogy ő felsége uralkodása 1867-ben kezdődik. (Zajos felkiáltások balról: Akkor lett- magyar király!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Wekerle Sándor miniszterelnök: Én mindenben az 1867 :I. és III. t.-czikkek határozmányainak alapján állok. Azokhoz semmit sem kívánok hozzátenni, de az ott foglalt kikötésekből semmit elvonni sem engedek, mert a nemzet hátrányára a nemzet jogai legalább az én hozzájárulásommal nem lesznek interpretálhatók. (Élénk helyeslés!) A t. képviselő ur indokolása azonban ezzel ellenkezik, ennek nem felel meg, mert az uralkodás kezdete csakugyan 1848 deczember 2-ika. Abban is téves a t. képviselő urak indokolása, hogy azt mondják, hogy itt egy rendjel elfogadására és viselésére kényszeríttetik valaki. Engedelmet kérek, itt senki sem kényszeríttetik valaminek az elfogadására és viselésére; ez nem áll, és ebben van közöttünk a különbség. Itt nem rendjelről van szó, a mely az 1848:111. t.-czik határozmányai alá esik, hogy t. i. kitüntetések csak a kormány előterjesztésére fogadhatók el; ez nem kitüntetés, ez nem rendjel; ez emlékérem. (Mozgás a baloldalon és felkiáltások : A miniszterelnök ur ellenjegyezte! Miféle emlékérem ?) Egy emlék, a melyet a fejedelem kivan adni, a közszolgálatban levő állami tisztviselőknek. Én már kifejtettem egyszer, május 30-án, a t. ház előtt, a jnbileumról való nézetemet (Halljuk! Halljuk !). Akkor azt mondottam, hogy (Olvassa): »0 felsége megkoronáztatásának 40-ik évfordulója alkalmából a múlt esztendőben jubiláltunk mi; hogy a 60 éves uralkodói jubileum alkalmából mi külön jubileumi ünnepségeket nem rendezünk. (Ugy van!) Hanem ez egyáltalán nem tarthat bennünket vissza attól, hogy mint minden egyes alkalommal, ezúttal is kifejezést adjunk azon mély tiszteletnek, a melylyel O felsége iránt viseltetünk (Helyeslés). Sőt engedelmet kérek: minden politikai illemmel ellenkezőnek tartottam volna, ha mi ennek a tiszteletnek nem adtunk volna kifejezést, hanem bármily tekintetben tüntető magatartást tanúsítottunk volna« (Mozgás a baloldalon). Ez az az álláspont, a mely bennünket vezérel, t, ház. Itt nem rendjelről, hanem emlékéremről van szó és igen kérem a t. képviselő urakat, hogy mesterkélten keresett indokokkal ne keltsenek fel épen a mai viszonyok közt.. . (Mozgás a baloldalon.)
