Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-367

367. országos ülés 1908 november 12-én, csütörtökön. 65 fejlődés útjára való tereléséhez. És itt elsősorban mezőgazdasági iparunk kifejlesztésére kell törekednünk. Mezőgazdaságunk fejlesztésénél a legfőbb termelőképességünk fokozása, a mit a gazdasági beruházások fokozásával és a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságunk intelligencziájának emelésével érhetünk el. Ha a gazdaközönségünknek sikerül a jövő generáczióban kis területeken is okszerű gazdálkodással megtalálni nemcsak jelen megélhetésének feltételeit, hanem jövő fejlődésének zálogát is, akkor ezzel nem csupán a kivándorlás egyik legfőbb orvosszerét fogjuk megtalálni, hanem egészségtelen birtokpolitikánknak egyik legfőbb orvosságát is, a mely a földbirtok szétporlódását megakadályozza. A kivándorlás megakasztására azonban leghathatósabb orvosság mégis a magyar földbirtok-politikának egészséges és czéltudatos rendezése. E téren, hogy csak röviden térjek ki reá, a kormány támogatására feltétlenül szükségünk van, de szerény nézetem szerint az az akczió, a melyet Darányi földmivelésügyi miniszter ur a parczel lázas és telepítés terén kivan meginditani, czélhoz nem fog vezetni, ha azt szoros összeköttetésbe nem hozzuk a kivándorlás és visszavándorlás kérdésével. E végből annak a pénzügyi- szervnek, a melyet ugy is létesíteni akarnak az amerikaiak pénzének kezelésére és gyümölcsöztetésére, egyszersmind a kivándorlás, illetve visszatelepítés birtokpolitikai részét is el kell látnia. Ennek a pénzügyi szervnek kell arra vállalkoznia, hogy a végrehajtás utján eladásra kerülő és egészséges feltótelek mellett megszerezhető minden földbirtokot a kivándorlás által inficziált vidékeken megszerezzen, a hosszú lejáratú olcsó bérletek kötését közvetítse, a jelzáloghitelt a saját üzletkörében meghonosítsa és a mezőgazdasági hitelnek eddig nem ismert formáit és forrásait nyissa meg a termelők számára. (Helyeslés.) Csak ilyen módon lehet sikerre kilátása annak a telepítési és parczellázási akcziónak, a melyet a földmivelésügyi miniszter ur megindított. Mert ámbár szórványosan láthatjuk, hogy sikerre vezettek azok a telepítések is, a melyek idegen vidékre telepitettek magyar embereket, mindazonáltal a kivándorlónak abból a természetes vonzódásából az ő szülőfalujához, abból a természetes kívánságából, hogy ugyanott szerezhessenek földet, a hol apái éltek és a hol ő is már dolgozott: egész természetszerűleg következik, hogy főkép és elsősorban arra kell törekedni, hogy ne idegen vidéken telepittessenek meg ezek a visszavándorlók, hanem az általuk már kivándorlásuk előtt kinézett földterületeket az állam közvetítésével, olcsó módon, a közveKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXI. KÖTET. titési, a földuzsora kizárásával, egy állami felügyelet alatt álló intézet utján szerezhessék meg. Ez az állami felügyelet alatt'álló intézet azután fel fogja vehetni a versenyt az agilis magánvállalkozással, ha kellő szakemberek vezetésével, transzakcziói számára a dij- és illetékmentesség előnyével mehet a küzdelembe. .(Helyeslés.) Eddig, t. képviselőház, a gazdasági élet összes ágába vágó reformokról szólottam, a melyek megejtése nélkül a kivándorlás megszűnésére gondolni sem lehet. Azonban kell, hogy ezt kiegészítse egy olyan egészséges közigazgatási kivándorlási politika, a mely, mig egyfelől arra törekszik, hogy a büntetendő cselekményeket egész szigorral meg is torolja és meg is büntesse, másrészről a kivándorlási folyamatot nyugodtabb mederbe terelje és azt abban meg is tartsa, Az előttünk fekvő törvényjavaslat, a melynek bírálatára, sajnos, az idő előrehaladottságára való tekintettel részletesen ki nem terjeszkedhetem, a közszabadság elveiből indul ki és a kivándorlást el nem tiltja. Tudja nagyon jól, hogy ennek semmi haszna sem volna, hogy kijátszhatnak, sőt nagy anyagi károsodását is okozhatna az országnak. Azonban az állam nem felejti el, hogy neki kötelessége polgárai védelemről gondoskodni és nem szabad őket a korlátlan szabadság csillogó, de kétélű jelszava alatt egyszerűen a bűnös manipuláczióknak kiszolgáltatni. Erre van figyelemmel a javaslat 2. paragrafusa. Egy magyar kivándorlási törvény életképességének első és legfőbb kritériuma azonban az, hogy miképen képes a hajóstársaságoknak az államhoz való viszonyát szabályozni. Eddig azt látjuk, hogy a mi szerencsétlen viszonyainknál fogva — szerencsétlenek azért, mert csak egy tengeri kikötőnk van és személyszállításra vállalkozó magyar hajóstársaság egyáltalában nincsen — a kivándorlók tömegének legnagyobb része kisiklott a magyar állam fenhatósága és felügyelete alól és azon társaságok karjaiba vetette magát, a mely társaságok nem voltak hajlandók a magyar törvényt magukra nézve érvényesnek elismerni. Ezen akar segíteni a magyar törvényjavaslat azzal is, hogy a viteldijak szabályozásának megszorító, de az eddigi nagy verseny folytán hatálytalan intézkedése helyett inkább a 10. §-ban kiköti, hogy a vállalkozó köteles bemutatni a díjszabályzatot, a melyet, hogyha a belügyminiszter elfogadott, annál magasabb dijakat a vállalkozó nem követelhet. A mikor a javaslat ezenkívül a gyakorlati életben teljesen hasznavehetetlennek bizonyult, kivándorlási meghatalmazottak intézményét megszünteti és hatályosan meg kívánja gátolni a kivándorlásra való csábítást, megtett csaknem 9