Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-366
40 366. országos ülés 1908 november il-én, szerdán. jában a ház előtt fekszik, a holnapi ülés napirendjére kitűzessók. Méltóztatnak emlékezni, hogy az egész országban, pártkülönbség nélkül, óriási felháborodást és méltatlankodást keltett, hogy az osztrák császár 60 éves jubileumának megünneplése alkalmából magyar tisztviselők keresztekkel lettek kitüntetve és a magyar hivatalos lapban egy osztrák császári pátens jelent meg, a mely a magyar tisztviselőket arra kötelezi és arra kényszeríti, hogy osztrák színekben pompázó kereszteket viseljenek abból az alkalomból, hogy az osztrák császár 60 éves jubileumát ünnepeli. Remélem, hogy az indítvány tárgyalása alkalmából módunkban lesz rámutatni arra, hogy mennyire törvénytelen ez az intézkedés. Elnök: Érdemileg ne méltóztassék az indítványt bonczolgatni! Ahhoz most nincs joga a képviselő urnak! A kéj^viselő ur kérheti, hogy ez az indítvány kitűzessék a holnapi ülés napirendjére, de bonczolgatni magát a kérdést, csak abban az ülésben lesz joga, a mely ülés napirendjére a ház az indítvány indokolását kitűzte. Farkasházy Zsigmond: Miután nem tudom kifejteni és kellőképen indokolni ezt a fontos javaslatot az ország közjoga szempontjából, ennélfogva egyszerűen kénytelen vagyok arra szorítkozni, mert a kötött marsruta erre szőrit, hogy kérjem a t. házat, méltóztassék a holnapi ülés napirendjére kitűzni ezen már reges régen beadott indítványt indokolásra. Elnök: A képviselő ur megint olyan színben akarja feltüntetni az elnököt, mintha őt a szólásszabadságban a házszabály ellenére korlátozni kívánná. A mit én mondottam, azt nem én, hanem a házszabályok írják elő (Igaz! Ugy van!) és annak a rendelkezéseit figyelmen kivül hagyni még Farkasházy Zsigmond képviselő ur sincs jogosítva. A mi az indítványnak indokolásra való kitűzését illeti, ezt a képviselő urak rendesen az elnökkel szokták előzetesen megbeszélni. A képviselő ur ezt nem tette. Most holnapra kívánja kitűzetni az indítványt indokolásra. Én arra kérem a t. házat, hogy a holnapután megtartandó ülés legelejére tűzessék az ki. Méltóztatnak ebbe belenyugodni? (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Hozzájárulok. Elnök: Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor a napirendet javaslatom értelmében elfogadottnak és megállapítottnak jelentem ki. Kérdem már most a t. házat, méltóztatik-e indokolás végett a holnaputáni ülés napirendjére Babocsay Sándor képviselő urnak és társainak indítványát kitűzni ? Hédervári Lehel: Holnap fogjuk ezt eldönteni ! Elnök: Nem lehet, tessék a házszabályokat elolvasni. A házszabályoknak 197. §-a ezt mondja. (Olvassa): »A ház az indítványnak indokolás végetti felvételére az elnök javaslatára minden vita nélkül egyszeri szavazással időt határoz.« Itt tehát vitának nincsen helye. A képviselő úrral előzetesen nem beszéltem meg a dolgot, ezért nem tettem javaslatot, de most, miután ez szorgalmaztatott, kötelességszerűen azt indítványozom, hogy Babocsay képviselő urnak és társainak indítványa indokolás végett tűzessék ki a holnapután, pénteken, e hó 13-án tartandó ülés legelejére. Méltóztatnak ezt elfogadni ? Kérem azokat, a kik az elnök javaslatához hozzájárulnak, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház az elnök javaslatát elfogadta. Mielőtt az interpelláczióra áttérnénk, kérem még a képviselőházat, méltóztassék a Pető Sándor képviselő úrra vonatkozólag hozott határozatot hitelesíteni. Kérem Csizmazia Endre képviselő urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó részét felolvasni. Csizmazia Endre jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó részét). Elnök: Kérdem a t. házat, hogy van-e valakinek mai ülésünk jegyzőkönyvének ezen része ellen kifogása ? (Nincs!) Ha senkinek sincs kifogása, akkor a jegyzőkönyv ezen részét hitelesítettnek jelentem ki. Áttérünk az interpellácziókra. Következik Rakovszky Béla képviselő ur interpellácziója. (Halljuk) Halljuk!) Rakovszky Béla: T. képviselőház! (Halljuk!) A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság október 20-iki ülésén elmondott beszédemben felemlítettem, hogy Szerbia és Montenegró a berlini szerződés alapján a területbeli kiegészítésnek azon mértékében részesült, a mely az én felfogásom szerint maximumát kell, hogy képezze annak, a mit remélhetett és a mi elérhető volt. (Ugy van!) Ezzel kapcsolatosan egész felületesen érintettem Szerbiának monarchiánkkal szemben tanúsított provokáló magatartását. (Ugy van! jobbfelöl) Azóta egy hónap telt el. Ezen idő alatt a szerb nép nemcsak, hogy észre nem tért, hanem fokozódott mértékben folytatta kihívó magaviseletét. (Ugy van !) Csak természetes, hogy monarchiánk nagyhatalmi állásának és méltóságának megfelelőnek tartottam azt, hogy a politikailag éretlen (Ugy van! Ugy van!) és az állami rend fentartására alkalmatlannak bizonyult Szerbia magaviseletét (Halljuk! Halljuk/) bizonyos nagylelkű elnézéssel Ítéljük meg és provokáló magatartásának semmiféle jelentőséget ne tulajdonítsunk. (Helyeslés.) Ha azonban azt látjuk, hogy az amúgy is lázas szerb fantáziát még az előkelő angol
