Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-366

366. országos ülés 1908 november 11-én, szerdán. 41 hírlapok is felizgatják, hogy ezen előkelő angol hírlapok monarchiánk ellen oly ellenséges hangulattal irnak, hogy Szerbiát ellenünk felbujtják és báborura felbátorítják és ha azt látjuk, hogy ezen angol lapoknak ellenségeskedése velünk szemben már annyira ment, hogy egyesek még Oroszországot is ellenünk felbujtani igyekeznek, (ügy van!) és még Oroszországot is arra igyekeznek rábírni, hogy az u. n. szerb érdekeket felkarolja, hogy Oroszországot abban az esetben, hogyha ezeket az érdekeket magáévá tenné, Angliának támogatásáról is biztosítják: akkor nézetem szerint Szerbia provokáló magaviseletével szemben a nagylelkű és méltóság- ; teljes, nyugodt szemlélő álláspontját alig fogjuk már megőrizhetni. (Elénk helyeslés.) Ezen általunk eddig elfoglalt állásponton különösen akkor nem fogunk megmaradni, hogyha tudjuk, hogy Szerbia részére csak a napokban szállítottak a partra Szalonikiben 180 gyorstüzelő ágyút; hogyha tudjuk, hogy a szerb kormány Belgiumban 90.000 löveget rendelt meg; . . . Szmrecsányi György: Ki adja a pénzt ? (Mozgás.) Rakovszky Béla .... hogyha továbbá tudjuk, hogy Szerbia katonai küldöttséget küldött ki Oroszországba azzal a megbízással, hogy ott a tüzérségi szolgálatra alkalmas 8000 lovat vásároljon; ha azt látjuk, hogy czáfolat nélkül maradt az a hir, hogy belgrádi követségünk ügyirattára a német követségre helyeztetett át, a mi csak annyit bizonyít, hogy külkormányzatunk felfogása szerint (Halljuk! Halljuk!) a viszonyok oda fejlődtek Belgrádban, hogy követségünk palotájának sérthetetlenségét a külügyminisztérium többé biztosítva nem látja. Magánúton értesültem arról, hogy Belgrádban osztrák és magyar állampolgárok üldözéseknek vannak kitéve, és hogy a szerb kormány mindent elkövet, hogy hadseregét mentől előbb hadilábra állítsa, és hogy a szerb csapatok már a határszélen csapatoznak. Muzsa Gyula: Brecskánál! Rakovszky Béla: No, ha eddigi álláspontunkat Szerbiával szemben helyeseltük, meg kellene ezen álláspontunkat változtatni akkor, ha azt látjuk, hogy a szerb trónörökös pétervári utjának politikai eredményéről oly ellentétes hirek keringenek, a melyek alkalmasak arra, hogy a közhangulatot nyugtalanitsák és már azért is felvilágosításra szorul a dolog, mert a szerb trónörökös t. i. azt állítja (Zaj. Halijuk! Halljuk!), hogy j)étervári mérvadó politikai körök arról biztosították volna, hogy Oroszország Szerbia érdekeit fel fogja karolni és mindenesetre meg fogja védeni. Bemélem és elvárom külügyi kormányzatunktól, hogy nem fogja elismerni soha Szerbiának azon érdekeit, a melyek bár a legcsekélyebb területi gyarapodásra irányu nának. KÉPVH. NAPLÓ 1306 1911. XXI. KÖTET. Nagyon különös benyomást kell hogy tegyen reánk azon körülmény, hogy az autokratikus Oroszország, mely az anarchiát még saját házából sem tudja kiüldözni, barátkozik Szerbiával, agitál érdekében és támogatását igéri azoknak a szerbeknek, a kik meg nem elégedve a királygyilkossággal, Nastic-nak eddig czáfolat nélkül maradt állítása szerint, szerb állami gyárakban bombákat készítenek és szerb állami közegek közvetítésével ezeket a bombákat a szomszéd államok területén helyezik el, hogy ott merényleteket kövessenek el. Ezen Szerbiának csak egy érdeke lehet, és ez az, hogy igyekezzék mentől előbb az ország határain belül meghonosítani azon konszolidált állapotokat, a melyek mellett Szerbia lakossága idővel a czivilizált népek sorába léphet elő. Szerbiának mindenekelőtt az áll érdekében, hogy határain belül szerényen meghúzza magát és mentől nagyobb csendben élje napjait, ugy hogy Szerbiának még a hire se jusson a világba, hogy a feledékenység árnyékában mosle azt a szégyenfoltot, a melylyel ezen század elején a belgrádi konakban elkövetett király-orgyilkosság által a szerb nemzetnek nevét megbecstelenitette. (Zaj a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Rakovszky Béla : De nem kevésbbé csodálatos az, hogy ugyanaz az Anglia, a mely épen a szerb király-orgyilkosság feletti természetes felháborodásában huzamosabb időn át Szerbiában még követséget sem tartott, ügyvédévé és legmelegebb szószólójává vált Szerbiának ugyanabban a perezben, a melyben Szei bia monarchiánk ellen ellenséges álláspontra helyezkedett és a mikor monarchiánkat magaviseletével folytonosan kihívja. T. képviselőház! Felmerül az a kérdés, vájjon meddig fogja monarchiánk még tűrhetni Szerbia provokáló magaviseletét? Felmerül az a kérdés, hogy meddig fogja monarchiánk tűrni, hogy Belgrádban, a mely várost tőlünk csak egy folyó választja el, a mely várossal hazánkat egy híd köti össze, oly állapotok uralkodjanak, a melyek miatt követségünknek sértetlensége olyan módon van veszélyeztetve, hogy — a mi, mint már emlitém, még meg nem czáfoltatott — követségünk irattára más követségi épületbe helyeztetett el. Az a kérdés, t. képviselőház, nem tanácsos-e Szerbia magaviseletével szemben nem megvárni azt az időt, a mikor Szerbia hadilábra fogja állitani egész hadseregét . . . Muzsa Gyula: Ez sohasem fog bekövetkezni ! Rakovszky Béla: ... midőn mi most ugyanazt a czélt elérhetjük sokkal csekélyebb áldozatok árán és gyorsabban állithatjuk helyre a rendet Szerbiában, téríthetjük észre a szerb népet és éreztethetjük vele a monarchiának fenyítő kezét. Kormányunk kell hogy tisztában legyen az iránt, hogy abban az esetben, ha 6