Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

314 37.9. országos ülés Í9Ö8 november 27-én, pénteken. radni, a sürgősség mellett közösügyi kiadásokat nem tárgyalhat. A mire vissza kell térnem, az annak a megállapítása, hogy olyan érveléssel mégsem lehet itt akármely képviselő véleményét elnémítani, hogy »hiszen ez nem olyan ügy, a melyet közösen tárgyalnak«. Ilyen ügy. hála Istennek, alkotmányunk szerint nincs ; minden egyes ügyet külön tárgyalunk meg itt, hanem csak az ügyek természetét illetőleg vannak olyan ügyek, a melyek mind a két államot érdeklik, és ezen ügyeket a gyakorlat és a törvény is közös ügyeknek nevezte. De hiszen világos, hogy akár az ujonczmegajánlás, akár az ujonczlétszámmegállapitás a magyar törvényhozás tárgyát kell hogy képezze ; az teljesen önállóan a maga hatáskörében intézi el és nincs kötve Ausztria határozatához ; nincs kötve ahhoz, hogy Ausztriában megfelelő törvényjavaslatot elfogadnak-e, azon változtatnak-e, vagy visszautasítják. Epén ilyen természetűek a közösügyi kiadások is. Épen azért szólalok fel, hogy ilyen végtelenül veszedelmes preczedenst ne alkossunk, a melyet hosszú időn keresztül felhasználhatnának itt olvankor, midőn ezen parlamentben egy nemzetellenes többség ül, mely a delegáczióba beküldené a maga tagjait és azok milliókkal emelnék ezen szerencsétlen, kifosztott országnak terheit. Akkor azon néhány magyar képviselőnek elnémított ajkakkal kellene hallgatnia, kellene tűrnie, hogy a sürgősség hatálya alatt átrobognak százmilliós tételeken, mert azon időben, a midőn a képviselőház többségét a függetlenségi és 48-as párt képezte, a ház olyan határozatot hozott, a'mely kimondta, hogy a költségvetésnek a közösügyi kiadásokat magában foglaló része nem tartozik a házszabályok 252. §-ának rendelkezései alá. Hiszen azt nem kell vitatnom, bizonyítanom, hogy a közös intézményekre megszavazott kiadások is a közös ügyek jellegével és természetével bírnak. Hiszen esztendőkön keresztül mondjuk, az ujonczlétszám megállapításánál csak a rendes törvény alapján jártak el, semmi változtatás azon nem történt; a lényeg mindig az volt, hogy mennyi fedezet szükséges, hogy vájjon a közös hadseregre, a tengerészet fentartására mennyi milliót kell áldozni a magyar államnak. Azon ügyeknek közössége soha egy pillanatra sem lehet vitás, és magyar nemzeti, és különösen függetlenségi szempontból végzetessé válnék, ha a kéjyviselőház kimondaná, hogy a közösügyi kiadásokat minden hozzászólás nélkül sürgősség mellett is lehet tárgyalni. Vegyük pl. egy háború lehetőségét, a midőn száz és száz millióval kellene emelni ezen összegeket : ezen preczedens szerint a háború kiadásait is sürgősen tárgyalnánk és egyetlenegy rövid délutáni ülésen kellene a t. háznak a sok száz milliót megszavazni. Vájjon ezen esetre nem gondolt-e a belügyminiszter ur és a közjog hivatalos professzora ? Nem gondoltak-e arra, hogy épen most, midőn közelről fenyeget egy háború veszélye és a nemzet teherviselését talán ujabb súlyos áldozatokkal kell megterhelni, akkor ezen felfogás szerint a kormány keresztülviszi azt, hogy e kérdés is a sürgősség mellett tárgyaltassék és akkor a magyar parlament tagjainak egyetlenegy hozzászólásra se legyen joguk, a midőn a polgároknak ujabb súlyos megadóztatásáról van szó ! Nem tudom, hogy a belügyminiszter ur mit tart függetlenségi álláspontnak, mert ő nem függetlenségi; azt sem tudom, hogy Návay Lajos igen t. elnök ur mit tart annak, de a tiszta függetlenségi álláspont szerint nem is lehetséges más gondolkodás, mint a mely az én határozati javaslatomban kifejezésre jut. Es még ha más meggyőződésen lettem volna is, mihelyt a házszabályok magyarázatánál a kisebbség állást foglalt azon becsületes meggyőződése mellett, mihelyt tehát vita merülhet fel egyes szakaszok értelmezésénél, a parlamenti lojalitás azt hozza magával, hogy ne a többség uralkodjék a maga nyers erejével, hanem figyelembe vétessék azoknak kívánsága is, a kiknek védelmére a házszabályok tulajdonképen szolgálnak. Bozóky Árpád : T. ház! A házszabályokhoz kérek szót. Az 1867 : XII. t.-cz. alapján, a melyre a 252. §. hivatkozik, más közös ügy nincsen, mint külügy, hadügy és az ezekre vonatkozó pénzügy. Méltóztassék megnézni a közösügyi kiadásoknak és bevételeknek rovatát. Mik vannak ott ? Közös külügyminisztérium, közös hadügyminisztérium és közös pénzügyminisztérium. Ezekben a rovatokban csupán, azok a tételek vannak felsorolva, a melyek az 1867 : XII. t.-cz. értelmében közös ügyeknek tekintendők. Világos tehát, hogy a 252. §-nak kivétele épen ezekre a közös ügyekre alkalmazandó. Mi volt annak az oka, hogy ezt a kivételt Kmety képviselő ur indítványára megalkottuk ? Az, hogy fentartsuk a nemzeti ellenállásnak, az obstrnkeziónak a lehetőségét azon esetekre, a mikor olyan ügyről van szó, a mely bennünket Ausztriával közösen érdekel. Először ugy volt tervezve a dolog, hogy az Ausztriával való közös ügyekre nézve is kizárassék az obstrukezió, de épen Kmety képviselő ur indítványára fentartottuk az obstrukcziót ezekre az ügyekre. Magyarország alkotmányát mindig fenyegeti veszély Ausztria részéről, és mint méltóztatnak tudni, ezen veszély elhárítására sokszor voltak szükségesek a parlament rendkívüli fegyverei. Ezeket akarta a képviselőház fentartani azon esetekre, a mikor a közös ügyeket tárgyaljuk. Világos, hogy ugy a grammatikai magyarázatnál fogva, mint a törvényhozó igazi szándékát tekintve, akkor, a mikor a közös ügyek egyes tételeit tárgyalja a parlament, a sürgősség nem alkalmazható. (Helyeslés.) Elnök : T. ház ! A most folyó felszólalásokból azt a meggyőződést merítettem, hogy a felszólalások utóbbi része a tárgyalás menetének megakasztása végett történt. Ennélfogva a házszabályok 252. §-a alapján kérdést intézek a t. házhoz. (Zaj.) — tisztán a háztól függ a határozat — vájjon szükségesnek látja-e felhatalmazni az elnököt arra, hogy e szakasz értelmében a sürgősnek minő-