Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-379

379. országos ülés 1908 november 27-én, pénteken. 315 sitett tárgyalás alatt a 215. §. a), b) és c) pontjai álapján a felszólalás jogát csak akkor adja meg. ha annak szükségét a maga részéről is indokoltnak látja, igen, vagy nem ? (Zaj.) A szavazás vita nélkül történik. Kérem azokat, a kik az elnöknek ezt a felhatalmazást megadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség megadta. Molnár Jenő: Ellenpróbát kérünk. Vertán Endre jegyző: Molnár Jenő! Nagy György : T. ház ! Eddig a házszabályokhoz szóltam hozzá, Elnök : Érdemben méltóztatott szólni, hiszen határozati javaslatot is nyújtott be a képviselő ur. Nagy György: A házszabályokhoz szólottam. Elnök : A házszabályokhoz nem lehet határozati javaslatot benyujtan. Tessék a házszabályo kat megtartani, Vertán Endre jegyző: Molnár Jenő! Molnár Jenő: T. ház! A mikor a koaliczió arra vállalkozott, hogy a kormányt átvegye, tudomásom szerint — és ez volt a közhit — olyan megállapodás jött létre, a mely szerint ugy a dinasztia, mint a magyar nemzet részéről ki fognak kapcsoltatni mindazok a kérdések, a melyek az összeütközés okául szolgáltak, és különösen ki fognak kapcsoltatni a katonai kérdések, a melyek a nagy küzdelemnek élét képezték. És mit látunk ? A nemzet a maga részéről minden kötelességet teljesített, a másik fél pedig folyton ujabb és ujabb terhek követelésével áll elő. A kormány megállapodását lépten-nyomon megszegi, és teszi ezt ebből az alkalomból is. Mert mi történik ? A 48-as párt rendes viszonyok között sem járult soha hozzá a közösügyi kiadásokhoz, mert azt tartotta, a mig a magyar nemzet jogait a halseregben minden tekintetben ki nem elégítik, erre a czélra egy árva fillért sem ad. És most, másfél évvel a nemzeti küzdelem után 20 millióval emelték a közös költségvetést. Ezt mi egészen kizártnak tartottuk. Mi képezi ennek a többletnek a nagy részét ? A tiszti fizetéseknek a felemelése. Azt mondják erre, hogy ez nem katonai, hanem gazdasági kérdés. Hát ha megdrágultak az élelmezési viszonyok a katonaságnál, kérdem, nem drágultak-e meg az adózók részére ? Gondoskodott-e a kormányzás arról, hogy az adózó megélhetési forrása jobban buzogjon most, mint az előtt, avagy annyira javult az ország anyagi helyzete másfél esztendő alatt, hogy elbírja ezt a 20 millió szaporodást ? A kormánynak a politikája, mely két év óta milliókkal és milliókkal szaporítja az ország kiadásait, oda fog vezetni, hogy az ország teljesen el fog szegényedni és egészen képtelen lesz azon anyagi és vérbeli szolgáltatások teljesítésére, a melyek nemcsak az osztrák hadsereg, hanem a magyar honvédség részére is szükségesek. Én egy árva fillért sem szavazok meg a közös költségekre, nemcsak azért, mert ez a függetlenségi pártnak mindig programmja volt, hanem mert az ország gazdasági viszonyai oly rosszak, hogy nemcsak költségemelést nem bírunk el, hanem normális költségeket sem. Ilyen körülmények között nem tehetek egyebet, mint hogy a költségvetésnek ezen, a tisztifizetéseket is magában foglaló tételét is megtagadjam, ahhoz hozzá ne járuljak. Vertán Endre jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. ház ! A közös költségekre előirányzott összegeket nem szavazom meg, hanem a helyett kérem a t. házat, hogy a következő két határozati javaslatot méltóztassék elfogadni (olvassa) : »Először :] az átmeneti kormányzat programmjából a katonai kérdések ki voltak ugyan kapcsolva, de mivel az átmeneti korszak törvényhozása eddig is több esetben túltette magát az átmeneti korszaknak előre megállapított programmján, pl. a kvóta emelésével. a közös vámterület újbóli törvénybeiktatásával, a katonai terhek emelésével, a házszabályok módosításával, a szeszadó emelésével, és mivel a külpolitikai viszonyok szükségessé teszik véderőnk harczképességének emelését, a mi j^edig csak az önálló magyar hadsereg felállítása által érhető el, utasítja a ház a kormányt, hogy az önálló magyar hadsereg felállítása iránt még ebben az évben terjeszszen a ház elé törvényjavaslatot.« Második határozati javaslatom a következő (olvassa): »A ház a közös külügyminisztérium részére előirányzott összegeket meg nem szavazza, hanem utasítja a magyar kormányt, hogy az 1867 : XII. t.-czikk eltörlése mellett az önálló magyar külügyminisztérium felállítása és szervezése iránt még az 1908. évben terjeszszen a ház elé törvényj avaslatot.» (Helyeslés balfélől.) T. képviselőház! Hogy miért kell Magyarországnak az önálló magyar hadsereg, hogy miért kell az önálló magyar külügy, azt ebben a házban nem kell indokolnom, nem pedig azért, miután ennek a háznak nagy többségét a függetlenségi és 48-as párt képezi, értve ezen párt alatt a függetlenségi ós 48-as kormánypártot is és a balpártot is. Ha a parlament többségének az a meggyőződése, hogy Magyarországnak szüksége van az önálló magyar hadseregre és az önálló külügyre és bizonyos, hogy ezekre a többség véleménye szerint szükség van, akkor teljesen felesleges indokolni, hogy ezekre csakugyan szükség van. És hiába mondta az alelnök ur, hogy mi, a kik a 67-es törvény alapján állunk, ezt az indokolást el nem fogadhatjuk, mert a kik ebben a parlamentben a 67-es törvény alapján állanak, ennek a parlamentnek a kisebbségét képezik. Most már csak arról lehet szó, hogy vájjon nem vétünk-e mi az átmeneti kormányzat programmja ellen, nem vétünk-e programmunk ellen, az adott szó eUen akkor, a mikor ilyen kérdéseket az átmeneti korszakban is előhozunk. Hát nem vétünk programmunk ellen, nem vétünk az átmeneti kormányzat programmja ellen, a melynek alapján mi is képviselőkké lettünk választva, még pedig a következő indokokból: Az átmeneti kormányzat programmjának az volt a lényege, hogy a király és a nemzet közti összeütközési pontokat eltolják a következő ország40*