Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-377

november 25-én, szerdán. 284 377. országos ülés 1908 nát az osztrák uralkodőházhoz : a magyar alkotmányos trónöröklési törvény-e, vagy pedig az osztrák pragmatika szankczió. Azt mondja a mi törvényjavaslatunk, hogy a mi alkotmányos törvényünk fogja Boszniát az uralkodóházzal összekapcsolni, az osztrák javaslat szerint pedig a pragmatika szankczió. (Zaj.) Elnök: Az iclő nagyon előre haladt, ezért kérem a képviselő urat, adja elő röviden interpelláczióját. Bozóky Árpád: Sajnálom . . . Elnök : Ne sajnálja, hanem méltóztassék a tárgyhoz szólni. Bozóky Árpád : Olyan lényeges különbségek ezek, hogy ha mindkét törvényjavaslatot szószerint törvényerőre emelik, akkor sem lehet azokat életbe lépett törvényeknek elismerni. Hiábavaló munkát végzünk, elvesztjük a medve bőrét már akkor, a mikor a medve még le sincs lőve. Kérem a miniszterelnök urat, védje meg ebben a konfliktusban a magyar állam érdekét és eliminálja a konfliktust lehetőleg még a törvényjavaslat tárgyalása előtt. Ezt a czélt szolgálja interpelláczióm, a mely a következőképen szól' (olvassa): Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz: Az osztrák kormány által az osztrák képviselőházhoz Bosznia és Herczegovina annektálása iránt beadott törvényjavaslat tárgyában, »1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy az osztrák kormány 1908 november 11-én Bosznia és Herczegovina annektálása tárgyában^ törvényjavaslatot adott be az osztrák képviselőházhoz és hogy ez a javaslat lényegesen eltér attól a javaslattól, a mit a magyar kormány ugyanebben ' a kérdésbea a magyar képviselőházhoz beadott? 2. Figyelmeztette-e a miniszterelnök ur az osztrák kormányt, hogy ha az eltérő tartalmú törvényjavaslatok mai szövegükben törvényekké válnának is, azokat életbelépett törvényekül elfogadni nem lehetne? 3. Hajlandó-e a miniszterelnök ur a házat tájékoztatni a felől, hogy ebben a konfliktusban mi módon óhajtja a magyar állam érdekeit megvédeni?* Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Következik? Hammersberg László jegyző : Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! Tekintettel az idő előrehaladott voltára, interpellácziómat indokolás nélkül leszek bátor felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Interpelláczióm igy hangzik (olvassa) •. » Van-e tudomása a miniszter urnak arról, hogy a magyar államvasutak vonalain, immár az utazó élete biztonságban nincs, mert a vonatösszeütközések, szerencsétlenségek, balesetek, napirenden vannak, annyira, hogy az utazóközönség csak szorongó félelemmel, halálsejtelmektől gyötörtén száll fel a magyar államvasutak kocsijaira; a vonatkésések pedig állandóak és ezek számban ki sem fejezhető anyagi és erkölcsi károkat okoznak az ügyes-bajos dolgaiban utazó közönségnek, de elsősorban a teheráruforgalom bizonytalansága miatt az ország kereskedőinek ? » Van-e arról tudomása a miniszter urnak, hogy nemrégiben kiadott rendelete, a melylyel, a mulasztást elkövetett vasutas-alkalmazottakat szigorú megtorlással fenyegeti: nem járt a kellő eredménynyel, mert azóta is számos vasúti szerencsétlenség történt, a mely emberéletet és milliókra menő értékeket pusztított el?« »Ha mindezekről van tudomása a miniszter urnak, hajlandó-e elsősorban az államvasutak igazgatásában rendet teremteni, hajlandó-e gyökeresen és azonnal megváltoztatni azt a bűnös és könnyelmű rendszert, a mely elsősorban felelős azért, hogy az államvasutak az erkölcsi és anyagi csőd előtt állanak ?« »Hajlandő-e a miniszter ur azonnal intézkedni, hogy a vasúti alkalmazottak munkatulterhelése, elégedetlensége megszűnjék, hogy kötelességüket, a melynek laza vagy felületes teljesítése emberéletet jousztit és milliónyi anyagi kárt okoz — régi szeretettel, pontossággal és fegyelemmel teljesítsék ?« »S végül, hajlandó-e a törvényhozást és annak utján az ország népét azonnal felvilágosítani, minő intézkedéseket tett eddig és minő intézkedéseket fog tenni ezután, hogy a vasúti szerencsétlenségek, balesetek többé emberi lehetőség szerint elő ne forduljanak és az utazó közönség lelkébe viszszatérjen az államvasutak megbízhatóságába, pontosságába vetett — immár szinte teljesen megrendült — hit és bizodalom.« Elnök : Az interpelláczió kiadatik a kereskedelemügyi miniszter urnak. Következik ? Hammersberg László jegyző: Szmrecsányi György! Szmrecsányi György: Kérem a t, házat, hogy az idő előhaladottságára való tekintettel engedélyt megadni kegyeskedjék, hogy a legközelebbi interpellácziós napon terjeszthessem elő interpellácziómat. (Helyeslés.) Elnök: A ház az engedélyt megadja. Következik ? Hammersberg László jegyző : Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: T. képviselőház! (Felkiáltások : Olvasd fel az interpellácziődat!) Nagyon szívesen megtenném, hogy kérjem a házat, hogy elhalaszthassam interpelláczióm előterjesztését, azonban az ügy érdeke és a miniszter ur is ugy kívánják, hogy az előterjesztessék. (FelJciáltásoJc! Olvasd! Ne beszélj!) Nem olvasom kérem, mert ugy nincsen semmi értelme. (Derültség.) A dorozsmai elemi iskolák állami kézben vannak, évek óta oly rozoga állapotban, hogy ott a tanítást már évekkel ezelőtt meg kellett volna szüntetni. Evek óta fenforog a kérdés,