Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-377
377. országos ülés 1908 november 25-én, szerdán. 283 Héncz Károly: ... a kiknek ez, igenis, érdekök, mert minden kivándorló után — a formát keresték csak — minden kivándorló után hét koronát kap a Kereskedelmi Bank. Hát micsoda szolgálatokat teljesít ő ezért az Adriának? Megmondom, micsoda szolgáltatást és ismét rámutatok. 0, mint az Adriának elnökigazgatója tette lehetővé, hogy a Menetjegyiroda kapja meg a kivándorlás lebonyolítását és ezért kapjon 18 K fejenkénti jutalékot. Minthogy ő mint az Adria elnökigazgatója nem részesülhetett ezen sápban, tehát formát kellett keresni és ö, mint a Kereskedelmi Bank igazgatója, ezen formai szerződés alapján, — bár semmi, de semmi ellenszolgálatot nem tesznek a szerződés szerint sem — részesül is abban, a miben mint az Adria elnökigazgatója nem részesülhetett. Ezeket akartam erre nézve megjegyezni. (Helyeslés.) Különben fentartom magamnak, hogy ezt a kérdést napirenden tartsam és majd annak idején a részleteket eló'terjeszszem. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: Tudomásul veszi-e a ház a belügyminiszter urnak Hencz Károly képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. -Megtörténik. Felkiáltások bal felöl: Ellenpróbát!) Méltóztassanak azok, a kik a választ tudomásul nem veszik, helyükről felkelni. (Megtörténik.) A többség tudomásul vette a belügyminiszter ur válaszát. Következik: Hammersberg László jegyző Bozóky Árpád! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bozóky Árpád: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Interpelláczióm már egyszer elhalasztatott, tehát méltóztassék megengedni, hogy ezúttal elmondjam interpellácziómat, de megigérem, hogy lehető rövid leszek. (Halljuk! Halljuk!) Augusztus havában a balpárt megbízásából, a melyhez tartozni szerencsém van, ily czimű interpellácziót jegyeztem be: »Bosznia alkotmánya iránt tekintettel Bosznia- és Herczegovinának a török császársághoz, az osztrák császársághoz és a magyar államhoz való viszonyára.* Szeptember 22-én kellett volna az interpellácziót előterjesztenem, de minthogy akkor már ugy fordultak a külügyi viszonyok, hogy előrelátható volt, hogy kell valaminek történnie, nem terjesztettem elő az interpellácziót, különösen azért, mert az ilyen kérdések helyes kezelésére nézve nem annyira a párt érdeke, mint inkább az államérdek dönt, az állam érdeke pedig azt kívánta, hogy ezt a kérdést akkor ne bolygassuk. En most se bolygatnám ezt a kérdést, ha a miniszterelnök ur törvényjavaslata és az az eljárás, hogy az ő javaslata és az osztrák javaslat közt lényeges különbség van, egyenesen ki nem hivná a kritikát. Miért lényeges az, t. ház, hogy a két törvényjavaslat egészen egyforma legyen ? Azért, mert e törvényjavaslat is és az osztrák törvényjavaslat is azt mondja, hogy csak akkor lép e törvény életbe, hogyha a megfelelő intézkedések a másik államban is törvényerőre emelkednek. Tehát ebből a miniszterelnök ur által benyújtott törvényjavaslathói, (Halljuk! Halljuk!) még ha azt megszavazzuk is, csak akkor lesz törvény, hogyha lényegileg ugyanolyan törvényt elfogad az osztrák képviselőház is. Azonban, az osztrák képviselőházhoz másfajta törvényjavaslatot nyújtottak be, olyant, a mely igen lényeges pontokban különbözik a magyar törvényjavaslattól. A konfliktus magva tehát el van hintve, a mi pedig épen most, a mikor még a nemzetközi helyzet tisztázva nincsen, nem volna kívánatos. Mik ezek a különbségek? Először is a magyar törvényjavaslat azt mondja (olvassa) : » Tekintet tel azon ősi kötelékekre, a melyek dicső elődeinket a magyar trónon ezen országokhoz fűzték.« Ez nincsen az osztrák törvényejavaslatban, a mi prejudikálhat akkor, ha valamikor a hovátartozandóság kérdését véglegesen fogják rendezni. Megjegyzem, most nem megyek bele abba, helyes volt-e Bosznia-Herczegovina annektálása, vagy nem. Fentartom ezt arra az időre, a mikor a javaslatot fogjuk tárgyalni. Nagy Dezső: Majd akkor beszéljen az egészről! Elnök : Kérem, méltóztassék folytatni! Bozóky Árpád: A leglényegesebb különbség az, hogy a magyar törvényjavaslat hivatkozik a trónöröklést szabályozó 1723:1., II. és III. t.-czikkekre, az osztrák javaslat pedig a pragmatika szankezióra. Tekintettel arra. hogy a miniszterelnök ur ebben a képviselőházban egy izben már többséget szerzett a Lustkandlféle elméletnek, a mely szerint 0 felsége, mint magyar király 1848-ban lépett a trónra, röviden : szükségesnek tartom kimutatni, mi a különbség a magyar trónöröklési törvény és az osztrák császári ház törvénye, a pragmatika szankezió között. (Mozgás.) Először is a mi törvényünk alkotmányos formában jött létre, a mi törvényünk szerint a trónöröklés feltétele, hogy 0 felsége alkotmányos utón uralkodjék, hogy kiadja a királyi hitlevelet, hogy letegye a királyi esküt és magát megkoronáztassa. Mindez a Habsburg-ház császári házi törvényében nincsen benne. Azután meg a mi trónöröklési törvényünk III. Károlynak, II. Józsefnek és I. Lipótnak leányágára terjed ki, míg az osztrák pragmatika szankezió kiterjed az egész Habsburg-Lotharingiai házra. Lényeges különbségek ezek és kíváncsi lehet az ország is, meg Bosznia-Herczegovina is, hogy micsoda kötelék fűzi majd Bosznia-Herczegovi36*
