Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-377
377. országos ülés Í9Ú8 november 25-én, szerdán. 281 kot kapni, mert a törvénynek intencziója játszaíik ki ezzel. Előrebocsátottam, hogy nem kételkedem a belügyminiszter ur intenczióinak nemességében, előrebocsátottam, hogy nem kételkedem abban, hogy ő akar ezeken segíteni, csak azt akartam megvilágítani, hogy az igen t. miniszter urat esetleg félrevezették, vagy félrevezetik, mert itt olyan óriási üzleti érdekekről van szó, hogy igen sokaknak érdekében áll, hogy az igen t. belügyminiszter ur a valót se ne lássa meg, se ne tudja meg. Azt mondja az igen t. belügyminiszter ur, hogy tabula rasa-t akar csinálni a jövőre nézve és hogy az egész kivándorlás lebonyolítását uj formába akarja önteni, mert ez a mai rendszer az o intencziói szerint sem felel meg annak, a mit a törvényhozás a múltban is, a mostani törvényben is tervezett és akart. Elmondotta az igen t. belügyminiszter ur, hogy körülbelül milyen utón akar ő haladni. Megvallom, sok, nagyon sok dolgát, a legtöbbet helyeslem, csak egy az, a mi miatt ez az interpelláczió idekerült, és ez az egy az, méltóztassék odahatni, hogy az egész vonalon, tehát a menetjegyirodával való szerződésben is a kereskedelmi bank szerződésében is az egyes alkalmazottak szerződésében is a jutalékrendszer egyáltalán töröltessek, de az a szerződéstervezet, a melyet nekem módomban van ismerni, nem fogja ezt szolgálni. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Emcs módjában ismerni! Hencz Károly : De módomban van. Igen t. képviselőház! Azt mondja a belügyminiszter ur, hogy ő sokat tett eddig is, eltörölte a meghatalmazottak intézményét. Ez kétségtelenül ugy van; mert igazoltam, hogy jutalékot kapnak. Azt mondta a belügyminiszter ur, hogy uj igazgatóság alá helyezte a Menetjegyirodát, a menynyiben lehozatta Fiuméből az Adria egyik-alkalmazottját, azt hiszem Mínderlein Gyula urat, és ez áll a Menetjegyiroda kivándorlási osztályának élén. Es azt mondotta a belügyminiszter ur, hogy még ezenfelül külön garancziát is keres, és ez a garanczia az, hogy kormánybiztos fog ott bent ülni az igazgatóságban, a ki ellenőrzi a kivándorlás lebonyolítását. Hát ez mind igen szép és nemes törekvés, Azonban, ha nem szüntetjük meg a jutalékrendszert az egész vonalon, akkor ezek az intézkedések mit fognak eredményezni ? Azt, hogy a jutalékban az ország legszegényebb néposztályaitól kirabolt 18 koronában ezután belügyminiszteri felügyelet alatt, kormánybiztos szemeláttára fognak ezek az urak osztozkodni (Mozgás.) és a sápot egymásközt felosztani. (Igaz! Ugy van!) T. képviselőház! Én végtelenül sajnálom, hogy azzal a perspektívával, a melyet a belügyminiszter ur nyújtott nekem, nem vagyok abban a helyzetben, hogy én az ő válaszát tudomásul KÉFVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXI. KÖTET. vehessem és tudomásul vegyem, mert én azt hiszem, hogy ha a t. képviselőház tudomásul veszi azt a választ, nagyon nagy tévedésnek esik áldozatul ós látszólag segítőtársa lesz azoknak, (Elénk mozgás) akik 18 K jutalékért árulják a kivándorlókat. (Mozgás.) Formailag érteim mert ismerem a képviselőház intenczióját. Épen azért mondtam, hogy a t. ház tévedésnek ne essen áldozatul: és én hajlandó vagyok ezt a kérdést napirenden tartani és bebizonyítani, hogy a t. ház milyen tévedésnek esik áldozatul. Én tehát a választ tudomásul nem veszem. (Helyeslés a középen és a hahldalon.) Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter : T. képviselőház ! Az idő előrehaladt voltára való tekintette], csak rövid pár megjegyzést kívánok tenni. (Mattjuk! Halljuk!) A t. képviselő ur egy kissé összekonf undálta a dolgokat mostani felszólalásában. Az igaz, — és én ezt az elején kiemeltem — hogy nem egészen szabályszerű volt ez az egész intézkedés. De itt nem a Menet jegyiroda a hibás, hanem itt a múlt kormány követte el azt a hibát, a mely ezen helyzetre vezetett, és a mely hiba az akkori kényszerhelyzetnek következménye volt. Legyen szabad röviden ecsetelnem a dolgot. (Halljuk! Halljuk!) Ugy állott a dolog, hogy engedélye a törvény értelmében kizárólag csakis a Cunard-társasa gnak volt. Ezt az északnémet társulatot veszélyesnek tartották a maguk érdeke szemjjontjából, s azért megindult egy óriási küzdelem, megindult egy óriási tarifa-harcz. Ez azután rendkívül emelte a kivándorlást. Az a 18 korona, a mivel esetleg drágább lett a kivándorlás, az nem könnyíti a kivándorlást, legfeljebb nehezítheti. De, t. ház, mint mondom, egy óriási tarifaharcz fejlődött ki, és ez rojipant fokozta a kivándorlást ; ez roppant j)énzébe került a magyar társulatoknak is. Békét kellett kötni. Ezen helyzet nyomása alatt adta ki Tisza István, akkori belügyminiszter azt a rendeletet, — a mely tárgyalások eredménye volt — hogy t. i., ámbár a törvény szerint kivándorlók szállításával foglalkozni csak a Cunardnak van joga, és minden más vállalkozó ellen küzdeni kellett volna, ennek daczára megengedte, hogy az északi társulatok azokat az utazókat, a kik Fiume felé nem voltak szállíthatók, mert ott hely nincs, az északi kikötőkbe szállítsák. Erre a békére akkor szükség volt. Azonban ez egy abnormis helyzetet teremtett, mert elismerten szerződéses joga volt olyan társulatoknak kivándorlókat szállítani, a melyeknek engedélyük nem A r olt, és így a törvény értelmében nem is lett volna joguk a kivándorlók szállítását eszközölni. Ennek daczára a kormány belement. Ez egy nemzetközi szerződésben is meglett pecsételve, mert egj r titkos megállapodás 36
