Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-375

214 375. országos ülés 1908 lármát e dolgokból ne csináljunk, (Helyeslés) mert az ilyen fölösleges lármát a konkurrenczia igen hamar képes ellenünk — termelés és kereskedés ellen egyformán — kihasználni, (ügy van !) Általában a becsületes termelő és a becsületes kereskedő egyforma védelmet kell, hogy találjon. (Helyeslés.) A törvény czélját csak akkor fogjuk elérni, ha a társadalom is erélyesen támogat bennünket. (ügy van!) En azt hiszem, hogy nem szégyen, ha valaki általa tudott visszaélést feljelent és arra utal ; szégyen csak az, ha valaki ártatlanul akar valakit bajba keverni. (Ügy van! Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy ha ezen akczió kiegészítését fogja találni a borértékesítés nagy kérdéseinek megoldásában, akkor szebb napok fognak a magyar borkereskedelemre derülni. (Élénk helyeslés.) Ezen tudatban a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Általános élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kivanván szólni, a tanácskozást befejezettnek njdlvánitom. Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a most tárgyalás alatt levő, a borhamisításnak és hamisitott bor forgalombahozatalának tilalmazásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Felkérem Vertán Endre jegyző urat, hogy szíveskedjék a törvén}']avaslat czimét felolvasni. Vertán Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Szólni senki sem kivan. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét a földmivelésügyi és közgazdasági bizottság által megállapított szövegben elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Vertán Endre jegyző (olvassa az I. fejezet czimét és az 1. §4). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e az 1. §-t a földmivelésügyi és közgadasági bizottság által megállapított szövegezés szerint változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. §. Vertán Endre jegyző (olvassa a 2. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Vertán Endre jegyző : Csitáry Béla ! Csitáry Béla: T. ház ! (Halljuk.') A 2. §-nak c) pontja megengedi a mustnak és a bornak tiszta kénnel való kénezését. E részben báror voltam észrevételeimet a földmivelésügyi bizottságban a miniszter ur elé terjeszteni és ő érvelésemet méltányolva, megigérte azt, hogy a végrehajtási utasításban gondoskodni fog arról, hogy ezen engedenovember 23-án, hétfőn. lemmel visszaélés ne történjék, és hogy a kénezésnek módját, mikéntjét ott körül fogja irni. Egy szőlősgazdatársam azonban ott szintén felszólalt és ellene nyilatkozott a dolognak. Azt mondotta, hogy ha ő bort akar fejteni és megkezd egy hordót, azonban bármi oknál fogva a fejtésben megakadályoztatik, megkénezi azt és utóbb folytatni kivánja a lefejtést, tehát megkénezett bort kivan az üvegekbe lefejteni és forgalombahozni. Nem tudom, hogy ezen képviselőtársam érvelése hatással volt-e az igen t. miniszter úrra vagy sem, de engedelmet kérek, hogy az én álláspontomat e helyütt megvédhessem és érvelésemet bizonyíthassam. (Halljuk ! Halljuk!) Ezen törvényjavaslat 2. §-ának c) jjontj kénezést megengedi. De viszont bátor vagyok hivatkozni a földmivelésügyi m. kir. minisztérium 1899. évi 19. számú kiadványára, a melynek czime : »TJtmutatás a bor okszerű kezelésére.« Ennek 84-ik lapján a 4. pont alatt ez áll (olvassa): »A kénezett bor az emberi egészségre ártalmas ; emésztési zavarokat és főfájást okoz. A fogyasztás alá kerülő borokat tehát nem szabad megkénezni.« Ezt nem én mondom, hanem a földmivelésügyi minisztérium szakértője. Molnár Istvánnak borászati kézikönyvében ugyancsak a következőket olvassuk (olvassa) : »Ha félbenálló hordót kenézünk oly czélból, hogy addig, mig feltölthetjük, el ne romoljon, ez esetben a kénezett bort legalább 5—6 hétig nem szabad használni, mert fejfájást, vértódulást okozván, egészségellenes, öt-hat hét múlva azonban, midőn a kénessav már kénsavvá változott, a bor semmi bántalmat nem idéz elő.« A bor kénezésével rut visszaéléseket követnek el különösen a vidéken az italmérésekben, A vidéken, különösen oly helyeken, a hol a nép az alkoholizmusnak hódol, világosan látható, miként satnyul el a nép ivadékról-ivadékra ugy szellemileg, mint erkölcsileg. Igaz, hogy ez az elsatnyulás főképen a szesz élvezetének tulaj donitható, mert ott történnek a legnagyobb visszaélések. A szeszt keverik mindenféle anyagokkal, mérgezett dolgokkal, a melyek ártanak az egészségnek. De most a bortörvényről van szó és itt szintén rut visszaélést követnek el a kénezéssel. Az italmérő nagyobb hordó bort szokott vásárolni és csapra verni, mint a milyen a helyi fogyasztásnak megfelel, s nem veszi magának a fáradságot és költséget arra, hogy a nagy hordót kisebb hordókban lefejtse, hanem kényelmi és haszonszempontból a nagy hordót csapolja meg. Hogy pedig el ne romoljék a bor, felülről megkénezi és mivel nem is ért hozzá, gyakran két-három szelet kenet éget el a bor felett. Ez a bor aztán kéngázokkal jön forgalomba és nemcsak főfájást, gyomorfájást, okoz, hanem állandó betegséget idéz elő. Ezt a visszaélést kivánom megszüntetni, azért kérem az igen t. miniszter urat, hogy ha nem is a törvényben, de a végrehajtási utasításban gondoskodjék arról, hogy ne legyen szabad a fogyasztás alá kerülő bort megkénezni. Meg lehetne állapítani, hogy a megkénezett bort