Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

574. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 205 Burgyán Aladár : Kivándorlási Jancsi­bankók ! Hencz Károly: Azokat az utasokat — mél­tóztassék a terminológiára figyelni — a kiket a külföldi zugügynökök látnak el ilyen előleg­jegyekkel, »Vorgebuchte Passagiere«-nek ne­vezik. (Derültség.) Ezt azért boztam fel, mert ezekkel az u. n. »Vorgebucbte Passagierek«-kel kezdődik a kivándorlók valóságos kálváriája. Méltóztassék elhinni, t. Ház, hogy olyan dolgok produkáltattak már e téren, a melyek szinte hihetetlenek. Hiszem, hogy az igen t. belügy­miniszter ur sem fogja kétségbe vonni, mert hiszen nem mai keletű dolog az, hogy én ezen kérdésekkel foglalkozom. Azt hiszem sikerült kimutatnom, hogy a Menetjegyirodának üzleti érdekei azt kívánják, hogy minél több »felhaj­tás* történjék, tehát üzleti érdekei ezeknél a »Vorgebuchte Passaggiere«-knól is azt követelik, — minthogy ezek után nem kajjja meg a 18 K jutalékot — hogy ezekből a »Vorgebuchte Pas­sagiere«-kből u. n. »tiszta« — az ő terminoló­giájuk szerint, talán tolvajnyelv szerint (Elénk derültség) — utasokat csináljanak, nevezetesen olyan utasokat, akiknek vagy nincs még egy­általában jegyük Amerikába, vagy pedig csak Cunard-féle előlegjegyük van. Csak egy példával akarom plauzibilissé tenni és megvilágítani, hogy hogyan történik a dolog, hogyan csinálnak ezekből a »vorgebuchte Passa­giere«-kből tiszta, valóságos, szűz utasokat. (Suli­juk!) Tegyük fel, hogy Észak-Magyarországból akar valaki Amerikába utazni, útlevele Hamburg­nak szól. Kapott egy ilyen zugügynöktől egy előlegjegyet és befizetett 40 K-át; Hamburg­felé feladta podgyászát. Az utat legkönnyebben Csáczán keresztül teheti meg, de Csáczán meg­állítja a határrendőrség; leszállítja és átnézi okmányait. Eddig a gyakorlat mindig ez volt, de fölhívták erre az igen t. belügyminister ur figyelmét ós mióta a meghatalmazottak intéz­ményét megszüntette és kivándorlási kirendelt­ségek vannak, azóta itt kétségtelenül bizonyos javulás észlelhető. Miután a határrendőrség ezen okmányokat rendben találta, nem adta vissza azokat jogos tulajdonosának, hanem odaadta a Menetjegyiroda aranygalléros emberének további kezelés végett. Ha az utas nem volt hajlandó útirányát megváltoztatni, p. o. Brémán, xlntverpenen, Eot­terdamon vagy Havre-n keresztül menni, — mert ha ezen irányokba tudta terelni, akkor ugy számolta el mint általa küldött tiszta utasokat de akkor az az ember elvesztette 40 K elő­legét, a Menetjegyiroda meg megkapta 18 K jutalékát, csak Hamburg-felé nem volt szabad mennie. Ha tehát szépszerével sikerült más­felé irányítani és akkor rendben volt a dolog, ha pedig ez nem sikerült, hivatkozott a belügy­miniszteri rendeletre, a mely szerint a belügy­minisztérium hatalmat ad olyan esetben, ha az Adriának, illetőleg a Ounard-nak hajói meg nem teltek kivándorlókkal, hogy Fiume felé irányit ­hassák a kivándorlókat. Méltóztatik tehát látni, hogyha az az ember nem volt hajlandó szépen felülni nekik, akkor következett a terrorizmus; leküldték Fiúméba; elvesztette előlegjegyét és a Menetjegyiroda, ha ő Fiume felé ment, megkapta a 18 K jutalékát az Adriától, ha pedig nem ment Fiume felé; és ha a fiumei hajó megtelt már kivándorlókkal, akkor a belügyminiszteri rendelet értelmében irányíthatta az északi kikö­tőbe, de gondosan vigyázott, hogy mindig ugy irányítsa, hogy arra ne menjen, a merre az elő­legjegye szól, hanem mindig más útra. (Mozgás.) Ezrével vannak az ilyen szerencsétlenek. Ha ezeknek sikerült mégis az északi kikötőbe kiszökni, ott jegyzőkönyvet vettek fel velők; és kötetszámra vannak ilyen jegyzőkönyvek és aján­lanám a t. belügyminiszter urnak, hogy ezeket beszerezze. (Mozgás.) Hódy Gyula : Tedd le a ház asztalára! Mezöfi Vilmos: Hallatlan dolgokat csinálnak a magyar nép bőrére. (Fölkiáltások: Kilc csi­nálják ?) Hencz Károly: Hogy ez igy van, annak bi­zonyságául utalok arra a tényre is, hogy a »íled­Star« épen a miatt, mert a Menetjegyiroda az u. n. voi'gebucbte pasasérjait másfelé irányította, megszüntette e menet jegyirodával a megállapodást, és csak Lánczy közbenjárásával egyeztek ki újra és csinálták újra közösen üzleteiket. Nem akarok annyira a részletekbe belemenni, csak nagy vonásokban akarom ismertetni a dol­gokat, mert rengeteg idő kellene mindezeket rész­letesen ismertetni. Különben majd lesz módom ezen helyről e dolgokról még bővebben beszélni; csak még egy igen nagyfontosságú dologra hivom fel a t. ház figyelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Es ez az a megállapodás, a mely egyrészről az Idegenfor­galmi és utazási vállalat részvénytársaság, menet­jegyiroda, másrészről a Pesti Magyar Kereske­delmi Bank között létezik. (Halljuk! Halljuk!) Hogy ennek a megállapodásnak mi az erkölcsi alapja, azt én máig sem tudom megérteni; tény az, hogy abban a megállapodásban az Idegen­forgalmi és utazási vállalat részvénytársaság min­den, akár Fiume, akár pedig bármely más északi kikötőn át utazó harmadik osztályú kivándorló után tízezer számot meghaladólag fejenként 7 korona jutalékot biztosit Lánczyéknak a tizenkét éven felüliektől, és a tizenkét éven aluliaktól három és fél korona jutalékot. (Zaj. Felkiáltások : Hallatlan! Gazemberek! Nagy mozgás.) Gondol­koztam, hogy milyen alapon történik ez, és . . . (Halljuk! Halljuk !) Zlinszky István : A bank-szakértő ! Hencz Károly: Az Adria elnökigazgatója Lánczy. Ö tette lehetővé, hogy az Adria rábízta szerződésszerűleg a kivándorlás lebonyolítását a Menetjegyirodára. Az Adria szubvencziót kap az államtól, a Menetjegy-iroda is. Lánczy, mint

Next

/
Thumbnails
Contents