Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-374
374. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 203 ták szükségesnek ennek a nagyfontosságú és következményeiben szinte kiszámíthatatlan horderejű törvénynek ezt az oldalát megvilágítani, de még nagyobb fájdalommal konstatáltam, hogy a mikor ezt a törvényt tárgyaltuk, az igen t. belügyminiszter ur sem találta szükségesnek rámutatni azokra az indokokra, a melyek őt az 1903 .: IV. t.-cz. megváltoztatására késztették, és nem tartotta szükségesnek rámutatni azokra az irány- és vezérelvekre, a melyek őt ennek az uj kivándorlási törvénynek végrehajtásában vezetni fogják. Nekem privátim módomban van ismerni ezeket az intencziókat, a melyek az uj kivándorlási törvény végrehajtása tekintetében az igen t. miniszter urat vezetik. Ki kell tehát jelentenem, hogy épen azért, mert a kivándorlás kérdésének ezt a részét teljesen ismerem, azért tartottam szükségesnek ezt az interpellácziót itt előterjeszteni, mikor még nem késő, (Halljuk!) mert ha az az állapot, a mely eddig a kivándorlás lebonyolítása terén fennállott, fenmarad, ezt az állapotot én az országra nézve katasztrofális szerencsétlenségnek tartom, (Helyeslés. Halljuk!) melynél még a döghalál pusztitása sem veszedelmesebb. Indokolom állításaimat. Tudjuk, hogy az 1903 : IV. t.-cz. 8. §-a értelmében a magyar állam az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársasággal, mint a Ounard liverpooli tengerhajózási részvénytársaságnak helyettesével van szerződéses viszonyban. Az Adria a Cunard-dal van szerződéses viszonyban. Az államnak az Adriával való szerződése értelmében az Adriának kellene a kivándorlást lebonyolítani. Azonban ez nem így van; az Adria a kivándorlás lebonyolítását szerződésileg ráruházta az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársaságra, röviden Menetjegyirodára. Már most, t. képviselőház, merem állítani, •— törvényhozói lelkiismeretem teljes tudatában —- hogy a mi visszaélést a kivándorlás körül, a kivándorlók kifosztása körül, az országnak megkárosítására és a törvénynek kijátszására csak elkövetni lehetett, azt ez az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársaság, a Menetjegyiroda mind elkövette. (Helyeslések.) Egy Kang (a báloldalon): Nagyon súlyos vád ! Hencz Károly: Az 1903-ík évi IV. t.-cz. 17. §-a expressis verbis kimondja, hogy a kivándorlási meghatalmazottaknak jutalékot adni nem szabad, hogy a meghatalmazottak fix fizetéssel alkalmazandók. Már most, t. képviselőház, abban a szerződésben, megállapodásban, melyet az Adria kötött — mert jegyezzük meg, hogy az Adria azért nem bonyolítja le maga a kivándorlást, mert nem akar ilyen piszkos üzlettel foglalkozni (Mozgás.) — az a megállapodás, a mely az Adria és a Menetjegyiroda között létrejött — megállapodásnak nevezem, mert azt mondják, hogy nincsen szerződés, mivel szerződésüket csak jegyzőkönyvbe foglalták — az a megállapodás az 1903-ik évi IV. t.-cz. 17. §-a ellenére minden 12 éven felüli, Fiúméból induló kivándorló után a Menetjegyirodának 18 korona jutalékot és minden 1—12 éves korú kivándorló után 9 korona jutalékot biztosit. Azonkívül t. képviselőház, az összes postaitávirdai- és telefonköltséget az Adria viseli, továbbá viseli a reklám és hirdetési ügyek körül felmerülő összes költségeket és ezenkívül az összes nyomtatványok költségeit. Méltóztatik ebből a szerződésből látni, hogy a Menetjegy-Irodának az érdeke tehát az, hogy minél több kivándorló legyen, mert hiszen ő a jutalékot fejenként kapja. Farkasházy Zsigmond: Embervásár! Hencz Károly: És méltóztatik látni azt is, hogy a magyar államnak az érdeke mennyire ellentétes az Idegenforgalmi Vállalatnak, illetőleg a Menetjegyrodának az érdekeivel. Már most, t. képviselőház, hogy a Menetjegyiroda hogyan szolgálta az ő érdekét, erre nézve érdekes lesz ebbe egy pillantást vetni. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen mindenféle ürügy alatt elérték azt, hogy az egész ország területén mintegy 62 meghatalmazottja működött. A Menetjegyirodának tehát az volt az érdeke, hogy a kivándorlás szaporodjék, ezen érdekeit riedig legjobban tudja ugy szolgálni, hogyha meghatalmazottai is jutalékot kapnak a kivándorlók után. Méltóztatik látni, hogy itt van a törvény egyenes kijátszása, mert hiszen a törvény expressis verbis rendeli, hogy csak fix fizetéssel lehet meghatalmazottakat alkalmazni. Hát, t. képviselőház, voltak olyan meghatalmazottak, a kiknek fix fizetésük egyáltalában nem volt, hanem minden kivándorló után 4—5 korona jutalékot kaptak. Módomban van, t. képviselőház, egy kimutatást is a t. képviselőháznak bemutatni arra nézve, hogy a fix fizetésen kívül mekkora jutalékot kaptak ezek a meghatalmazottak. Módomban van bemutatni és pedig nem 1907-ről, a mikor a legtöbb kivándorló ment Amerikába, hanem 1905-ről, egy pár szemelvényt: (Halljuk! Halljuk!) Balogh István, állomása Torontál-Aracs, 2400 K évi fizetés volt megállapítva, és tényleg kapott 5214 K-át. Fischer Bertalan, (Rimaszombat) 3600 K évi fizetése volt, és tényleg felvett 6300 K-át; Lederer Leo, (Zombor) 2400 K évi fizetése volt, és 6340 K-át vett fel tényleg; Pollák Zsigmond, (Temesvár) 3600 K fizetése volt, és tényleg felvett 6752 K-át; Vadász Dezső, (Kisvárda) 3000 K volt előirányozva, és felvett tényleg 6914 K-át; Szikla Emil, (Eperjes) 2400 K évi fizetés volt előirányozva és felvett 9182 K; Bányász Mór, (Nagyszőllős) 6000 K volt előirányozva mint évi 26*
