Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-374

37í. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 201 Azután azt vitatja, hogy egyes tisztviselő­ket azért, mert a horvát-szerb koaliczió jelölteire szavaztak, a pénzügyigazgató megdorgált, sőt azt mondotta, hogy ez államellenes cselekedet. Bocsánatot kérek, ez sem áll. ]STem erről volt szó. A pénzügyigazgatót feleletre vontam és akkor kiderült, hogy egyetlenegy tisztviselőre sem gyakorolt befolyást a tekintetben, hogy kire szavazzon, de voltak tisztviselők, a kik plakátokat, felhivásokat irtak alá és elsősor­ban álltak a támadók közt, ezekre nézve mon­dotta a pénzügyigazgató, hogy a tisztviselői állással az ilyen eljárást összeegyeztethetőnek nem tartja. {Helyeslés.) Engedelmet kérek, legyünk itt is tisztában azzal, hogy minden tisztviselő gyakorolhatja politikai jogait, a hogy neki tetszik, de már akkor, a mikor a kor­mány ellen induló agitáczióról van szó, midőn egy kormány ellen összehordott valótlan indo­kokat hoznak fel és azok alapján erősen támad­ják és kifogásolják a kormányt, hogy akkor az a tisztviselő elsősorban odaálljon a támadók közé, ez mégsem tűrhető. Azután felhozza, hogy Zlatár községben segédtiszttel gyűjtette az adatokat a harmad­osztályú kereseti adóra nézve, és hogy ennek folytán az adókivető-bizottság elnöke be is szüntette működését. Ez is valótlan! Egy adó­hivatali segéd volt az illető, a ki többszörösen volt már az adókivetési munkánál alkalmazva. Az is valótlan, hogy az adókivető-bizottság elnöke abbahagyta a munkát. Egy pár napra eltávozott a gazdaságába, azután pedig véges­végig jó egyetértésben befejezték a munkát. A tizenkettedik j)ont — és én azt hiszem, hogy erre kell visszavezetni az előző 11 pontot is, (Halljuk! Halljuk!) — a melyben azt panaszolja a t. képviselő ur, hogy midőn az ő adóját megállapították, (Zaj.) akkor a kincstári előadó és'a bizottság is megnyugodtak ezen adóban, de az előadó a pénz ügyigazgató utó­lagos utasítására felebbezést jelentett be az adó felemelése iránt. Erre a pénzügyigazgató azt mondta, hogy semmiféle utasítást az elő­adónak nem adott arra nézve, hogy felebhezzen. Egy Horvát nevezetű titkár és pénzügyigazgatói helyettes volt az előadó, a ki midőn mérlegelte az argumentumokat, törvényes határidőn belül bejelentette a felebbezést. Egyébként, ha mondta volna is a pénzügy­igazgató, ezt egyáltalában nem kifogásolhatnám, mert a pénzügyigazgatóságnak a megfelelő adózta­tásra kötelessége felügyelni, tehát ha azt látja, hogy nemmegfelelőleg lett az adó megállapítva, kötelessé­gét teljesiti, ha utasítja az előadót a felebhezés beadására. (Helyeslés.) A t. képviselő urnak ugy a felszólamlási bizottságnál, mint a közigazgatási bíróságnál módja lett volna a leszállítást keresztül vinni, nem tette, itt most csak az a kérdés, hogy a pénzügyigazgató ezen eljárása nem kifogásol­ható, és azért, miután ugy ezen pontra, mint a KÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. XXI. KÖTET. többi 11 pontra nézve emelt kifogások merőben alaptalanok, sőt nagyrészben valótlanok, kérem a Házat, hogy válaszomat tudomásul venni mél­tóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Magdics Péter képviselő urat illeti a szó. Magdics Péter (horvátul leszel.) Sümegi Vilmos: Mennyi adót fizet ? Ez a kérdés. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Magdics Péter (folytatja horvát beszédét.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügy­miniszter : T, ház ! (Halljuk! Halljuk! Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nemes Bertalan : Ne válaszoljon rá! Hor­vát beszédet nem értünk. (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügy­miniszter : Méltóztattak hallani, hogy a t. kép­viselő ur minden vádpontja alaptalannak bizo­nyult. Ezzel szemben most azt panaszolja, hogy ő nem hallgattatott ki. A mint méltóztatnak látni, a legalaposabb vizsgálatot indítottam minden tekintetben az általa felhozott tizenkét pontra vonatkozólag. Ezek közül hét olyan, a mely egyszerűen a törvénynek nem ismerése alapján volt csak felhozható a jjénzügyigazgató ellen. Ezekre vonatkozólag nem is lehetett szó vizsgálatról, hanem a törvény nem tudásával szemben csak a törvény helyes magyarázatáról. Most a t. képviselő ur felhoz egy tizenharma­dik vádat, az italmérési engedélyek tekinteté­ben. Ennek tárgyalásába nem bocsátkozom, mert hiszen csak most hozta fel, de meggyőző­désem szerint ez is határozottan valótlan. Csak egyet vagyok bátor konstatálni, t. ház, és ez az, hogy ez az Illich Koszta varasdi pénz­ügyigazgató, a kit évek óta ismerek, még ko­rábbi miniszterségem óta, egyike a legderekabb, legképzettebb, legbecsületesebb pénzügyi tiszt­viselőinknek. Nem engedem tehát, hogy egy hivatalát becsületesen betöltő és kötelességét hiven teljesítő' pénzügyi igazgató igy pellengérre állíttassák. (Elénk helyeslés.) Elnök : A képviselő urat illeti még a szó. (Zaj és ellenmondás.) A házszabályokat igazsá­gosan kell alkalmaznom és nem ugy, a mint a képviselő urak talán kívánnák, kényem-kedvem szerint. (Helyeslés.) Polónyi Géza: De ha nem jelentkezett szólásra! Magdics Péter (horvátul leszel.) Elnök : Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést: ; tudomásul veszi-e a képvi­selőház a pénzügyminiszter ur válaszát, melyet Magdics Péter képviselő urnak interpellácziójára adott, igen vagy nem ? (Igen!) Kijelentem, hogy a képviselőház tudomásul vette a választ. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügy­miniszter : T. képviselőház! Novoselo képviselő ur egy interpellácziót intézett hozzám, melyben azt mondja, hogy a Szerbiával való vámháboru 26

Next

/
Thumbnails
Contents