Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-374
198 374. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. ben igen sok korláthoz van kötve, mert, tudomásom szerint, csak ott foganatosítható hivatalból az eljárás, a hol nagyobb rombolásokat idézett elő az uzsora, és pedig csak a közigazgatási bizottság kezdeményezésére, és csakis a hitelre adott készpénz tekintetében. A most tárgyalás alatt lévő javaslat, a melyet — ugy tudom — az igazságügyi bizottság le is tárgyalt azóta, két irányban is segit ezen: először, hogy az uzsoratörvénynek határozmányait a reáluzsorának kiáltó nemeire is kiterjeszti, és másodszor, hogy a hivatalból való üldözést általánosabbá teszi. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, hogy e válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A házszabályok értelmében interpelláló Mezőfi képviselő urat illeti a szó. Mezőfi Vilmos: T. képviselőház! Engem a miniszterelnök ur válasza kielégített. Csak arra akarom kérni a miniszterelnök urat, hogy sürgősen intézkedjék az iránt, hogy a közhivatalok a magánbórházakból kilakoltassanak és állami épületekbe helyeztessenek el. Elismerem, hogy a miniszterelnök ur ezt a kérdést jóakarattal kezeli; ezt bizonyítja az is, hogy most is építendők lesznek munkás-családházak. Kénytelen vagyok tehát elismerni, hogy a kormány a lakásdrágaság ós a lakásszükség tekintetében akar cselekedni. Hogy azonban még mindig nincs orvosolva a helyzet, arra mutat, hogy ezek daczára a fővárosban még^ mindig csak uzsoraáron lehet lakást kajmi. Én tehát a miniszterelnök ur válaszát tudomásul veszem oly értelemben, hogy ebben a kérdésben bátor leszek majd bizonyos idő múlva az igen t. kormányhoz újra kérdést intézni, hogy azon Ígéreteket, melyeket a miniszterelnök ur most tett a ház előtt, valóra váltotta-e. Polónyi Géza: Ne tessék sztrájkokkal drágítani az építkezést. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök ur válaszát Mezőfi képviselő ur interpellácziójára, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként mondom ki. Következik a miniszterelnök ur válasza Hoffmann Ottó képviselő ur interpellácziójára. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Hoffmann Ottó képviselő ur a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa) : » Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy állítólagos támogatásával egy könyvkiadóváilalat ügynökei oly mértékben élnek vissza, hogy a Rákóczialbumok eladásánál a legszemórmetlenebb szédelgést űzik? Eme szédelgésekkel szemben mily módon fogja megvédelmezni a kormány a félrevezetett közönséget?« Mindenekelőtt tájékoztatni vagyok bátor a t. házat arról, hogy ez a Rákóczi-album mikor és hogyan jött létre. Akkor, a mikor Rákóczi hamvait haza hoztuk, Mikes Kelemen leveleinek kapcsolatosan történt kiadásával kívántuk az ő emlékét megörökíteni, miután hamvai nem voltak feltalálhatók. Ilyen albumnak a kiadása mindenesetre kegyeletes kiegészítő részét képezte az egész hazafias ünnepélynek, (Ugy van!) és pedig annyival is inkább, mert a díszes albumra nagyközönségünknek szüksége is van, a mennyiben, a mint méltóztatnak tudni, karácsonykor és húsvétkor mindig szoktak ilyen albumokat vásárolni. Helyesnek tartottuk tehát, hogy ezen hazafias ünneppel kapcsolatosan ezen emlékalbum megjelenjék, és azért saját részünkről is segítettük. A Franklin-társulat adott ki egy ilyen diszes albumot, a melyre — bocsásson meg a t. képviselő ur — semmiesetre sem állanak azok a szavai és ezeket nem hagyhatom észrevétel nélkül, a melyek azt haszontalan munkának minősítik. Laehne Hugó : Gyönyörű szép! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez, kérem, oly munka, melyről a külföldi sajtó elismerte és általában elismerték, hogy a legmagasabb színvonalon áll. Ezen munkában ki tannak adva Mikes Kelemen levelei, és hazai történettudósaink legkiválóbbjai, élükön Thaly Kálmán, (Éljenzés.) írták meg az előszót. Én tehát ezt haszontalan műnek deklarálni nem engedem. (Élénk helyeslés.) Mi ebből rendeltünk 500 díszesebb példányt 40 koronájával és 500 közönséges példányt 12 koronájával. Ez volt a kormány közreműködése. Ezt szétosztottuk különböző könyvtárak és intézetek között. Azonkívül a kultuszminiszter ur akként állapodott meg a társulattal, hogy 2000 példányt 100 koronás áron hozhat forgalomba. Hát erről lehet szó. A kormány közreműködése, voltam bátor jelenteni, hogy miben állott. Nekünk tudomásunk nincs arról, hogy valami különösebb szédelgés űzetett volna ezen album közforgalomba hozatalával; erről tudomásunk nincs. Megengedem, hogy általában egészségtelen viszonyok vannak azon ügynökök körében. (Ugy van! Ugy van!) a kik az ilyen dolgokat árusítják. De én egyről biztosithatom a t. képviselőházat és a t. képviselő urat, hogy ez az illető intézet tudomásával nem történt ós az illető intézet a saját részéről utólag is hajlandónak nyilatkozott minden ilyen bajt orvosolni, a hol szédelgés utján hozatik az album forgalomba. Erre különben szükség nincsen, mert tudomásom szerint alig néhány példány áll rendelkezésre és rövid időn belül be fog állani az az idő, a midőn ezen kevesebb példányok nem lesznek az eredeti áron kaphatók. Én csak annyit mondhatok, hogy, a mennyiben ilyen visszaélések tudomásunkra jutnak, mind ezen a téren, mind más téren, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ugy rendőri intézkedésekkel, mint, a mennyire módunkban áll, a büntetőtörvénykönyv határozmányainak alkalmazásával
