Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-374
37b-. országos ülés 1908 november 21-én, szombaton. 199 mindenesetre azon leszünk, hogy a visszaéléseknek elejét vegyük. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Miénk helyeslés.) Elnök: Hoffmann Ottó képviselő urat illeti a szó. Hoffmann Ottó: T. ház! Azon megjegyzésem, hogy az illető munka, a melylyel űzött szédelgést kifogásoltam, t. i. a Rákóczi-album, haszontalan, csupán relativ megjegyzés volt oly értelemben, hogy nem áll arányban a munkának sem a tartalma, sem a kiállítása a 100 koronás árral. T. ház! Ez a visszaélés, a melyet a Rákóczi-albummal űztek, csak egy alkalom volt, hogy szóvá tegyem azokat a köztudomású viszszaéléseket, a melyeket az ügynökök mindenféle árukkal, cséplőgépekkel, stb. elkövetnek, (Ugy van!) és én nagyon sajnálom, de a miniszterelnök urnak minden egyes ilyen esetre adható válaszát tudomásul nem vehetem mindaddig, mig a kormány módot nem nyújt törvényhozási intézkedésekkel, melyek vonatkoznak a kereskedelmi törvény, a perrendtartás stb. gyengeségeinek, hiányos intézkedéseinek megváltoztatására, módot nem nyújt arra, hogy a közönség törvény utján, erőteljes intézkedésekkel megvédelmeztessék a visszaélésekkel szemben. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: Tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök ur válaszát Hoffmann képviselő ur interpellácziójára, igen vagy nem? (Igen!) Kijelenthetem, hogy a képviselőház tudomásul veszi a választ. Következik a pénzügyminiszter ur válasza Lukinics Ödön képviselő ur interpellácziójára, (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Lukinics képviselő ur interpellácziót intézett hozzám, a melyben azt panaszolja, hogy ámbár Horvátországban az állami hidvámokat megszüntették, Károlyváros körzetéhez tartozó két horvát községben még nincsenek megszüntetve a hidvámok. Ezen interpellácziót május 9-én adta be a képviselő ur. Vagyok bátor a t. képviselőházat felvilágositani, (Halljuk! Halljuk !) hogy a t. ház közvetve hozott határozatával — a költségvetés tárgyalása során hozatott ezen határozat •— a mennyiben a hidvámokből eredő bevételek indokolva nem lettek, a horvát hid- és révvámok meg lettek szüntetve. Azonban midőn ezen határozat kimondatott, ezt a megszüntetést effektuálni is kellett és pedig akként, hogy ezen hidak fenn is tartassanak, és ez hosszabb tárgyalást is igényelt, mert a hidak egy részét, a melyek az állami hidakkal kapcsolatosak, a kereskedelemügyi miniszter urnak, •— más részét pedig, a melyek nem kapcsolatosak az állami hidakkal, az országos kormánynak kellett átvennie. Ezen tárgyalások megindittattak. Továbbá a hidak azonnali átadását némely helyen az is hátráltatta, hogy a hidakra nézve szerződések állottak fenn; a hidak bérbe voltak adva, ezen magánjogi szerződéseket tehát ignorálni nem lehetett. Vagyok bátor azonban a t. képviselőháznak tudomására hozni, hogy folyó évi Julius hóban ezen tárgyalások általában megindittattak; a hidvámokat megszüntettük és igy azon két községben is, a melyeket a t. képviselő ur panaszában emiitett, a hidvámok tényleg meg vannak szüntetve. Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Lukinics Ödön képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) Lukinics képviselő ur nincs itt. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a képviselőház a pénzügyminiszter urnak Lukinics Ödön képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor határozatkéjien kimondom, hogy a képviselőház a pénzügyminiszter ur válaszát tudomásul vette. Következik a pénzügyminiszter ur válasza Magdics Péter képviselő ur interpellácziójára. (Halljuk ! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Magdics Péter képviselő ur Illich Kosta varasai kir. pénzügyigazgató inkorrekt hivatalos eljárását tévén szóvá, egy 12 pontból álló hoszszu interpellácziót intézett hozzám. (Halljuk! Halljuk !) Az 1. pont szerint a nevezett pénzügyigazgató felületesen végeztette az adóhátralékoknak leszámolását és egy Prileszky Gluido nevű akkori titkárát, a ki időközben pénzügyigazgató lett, akadályozta abban, hogy rendszeresen hajtsa végre az adóhátralékok leszámolását. Ebből anynyi igaz, hogy a nevezett pénzügyigazgató hivatásának megfelelőleg siettette ezen munkálatokat; hogy becsületesen végezték ezen munkálatokat és hogy a kitűzött czélt rövidebb idő alatt is be lehetett fejezni, annak bizonyságául csak azt hozhatom fel, hogy ezen munkálat ma teljesen be van fejezve. A pénzügyigazgatónak azon eljárását, hogy több munkát kivánt és azt siettette, nemcsak hogy nem kifogásolhatom, hanem dicséretes elismeréssel kell tudomásul vennem. (Elénk helyeslés.) Másik észrevétele a t. képviselő urnak a 2. és 3. pontban az, hogy ezen pénzügyigazgató az állami végrehajtókat nem küldi ki a végrehajtásra; ennélfogva a végrehajtások hanyagul eszközöltetnek. Ez a 2. és 3. pontnak a lényege. Egy hang (a baloldalon): Furcsa panasz egy népképviselőtől! (Ugy van!) Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter : A t. képviselő ur ugy látszik nincsen közadótörvényeinkkel teljesen tisztában, mert tudhatná, hogy a községi elöljáróságok hivatvák a végrehajtások teljesítésére és az