Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.

Ülésnapok - 1906-373

373. országos ülés 1908 november 20-án, pénteken. 179 hiányát méltóztatott megtámadni. Most ezt tisztáztuk és nyíltan közöltük, hogy a hírlapi hirdetések ez alá a rovat alá tartoznak. Hivatkozik a t. képviselő ur azután az indokolásra, a melyből szerinte kitűnik, hogy igaza van, hogy a hírlapokra fordított összeg 2 és fél millióról három és fél millióra emelkedett. Hát engedelmet kérek, abban az indokolásban egyetlen egy betűt sem méltóztatik nekem megmutatni, a mely ezt az állítását igazolná. (Igaz ! ügy van !) Csak az igaz, hogy maga a tétel, a budgetnek ez az alrovata emelkedett ennyivel. Emelkedett igenis, de nem hirdetésekre, — ezen a czimen egy fillérrel sem emelkedett ez a költségvetés — hanem emelkedett maga az összszükséglet, a hivatali és irodai szükséglet. Méltóztassék, t. ház, az államvasutak költségvetését részleteiben is tanulmány tárgyává tenni és méltóztassék tételenkint meggyőződni arról, hogy az anyagok és egyéb szükségletek ára 30—40%-kal emelkedett. Az összes nyomtatványok 30—40, sőt 50%-kal emelkedtek, általában a papírtól elkezdve emelkedett végig minden tétel. Ez és a hálózat-növekedés okozza ez emelkedést, nem pedig a hírlapoknak nyújtott hirdetési dij. (Élénk helyeslés.) Magukat a hírlapokat illetőleg ki kell jelentenem, hogy a kereskedelmi miniszter ur teljesen szakított az átalányrendszerrel. (Halljuk ! Halljuk !) Nincsen igaza a t. képviselő urnak abban, a mit e tekintetben mond, mert mi tisztán üzleti viszonyban állunk a sajtóval, még pedig nemcsak a kormányt támogató, hanem az azt támadó sajtóval is. Az államvasutak ott is közlik hirdetéseiket és nem szerződési átalányösszegek, hanem egyszerűen hirdetési költségek vannak, (Élénk helyeslés.) a melyeket a lapok becsületesen megérdemelnek, de nem olykép, mintha ezért a kormányt támogatnák. A magyar sajtó sokkal nagyobb színvonalon áll, (ügy van! Ugy van !) semhogy ilyen kicsinyes hirdetésekkel megfizethetnék szolgálatát. Hirdetünk azért, mert az államvasutaknak a hirdetésre szükségük van, de ettől eltekintve, semmiféle más viszonyunk a sajtóval nincsen. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezeket tudomásul vemii. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Farkasházy Zsigmond : T. ház ! Elnök : Mi czimen kivan a képviselő ur szólni ? Farkasházy Zsigmond: Azt hiszem, természetesnek méltóztatik tartani, hogy félreértett szavaimat helyre kívánom igazítani. Engedje meg a t. ház, hogy azokra, a miket az államtitkár ur őnagyméltósága a vagonhiányról és a sajtó informácziójáról mondott, ezúttal ne reflektáljak. Nem is volna most ehhez jogom, de talán lesz alkalmam a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalásánál ezekre is kitérni. Azonban, azt hiszem, méltóztatnak helyeselni, hogy a talpfa-kérdést, a melyet a mélyen t. államtitkár ur szíves volt ismertetni, a magam részéről is tisztázzam és ha lehetséges, be is fejezzem. Ezért vagyok bátor felszólalni. Előre keU bocsátanom, hogy nem is volt szándékom ezt az odiózus ügyet különös szenzáczióként pertraktáczió tárgyává tenni. Kitűnik abból, ha felolvasom az erre vonatkozólag mondottakat. En ezt a dolgot csak per tangentem emiitettem, mint olyasvalamit, a mi a közvéleményben pertraktálás tárgya. Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam azt, hogy mit mondottam erre nézve. (Olvassa) : »Ha pedig azt nézzük, hogy mire költetett el ez az óriási összeg, a mely rendelkezésére állott a kormánynak, nevezetesen a pénzügyi feleslegeknél — hát megengedem, hogy némely kiadásokat helyeselni is lehet, így pl., midőn az államvasutak válságos helyzetén való segítés végett beruházások eszközöltettek, a mi ellen kifogást emelni nem lehet, ellenben ugyanazon feleslegekből, a melyeket elköltöttek, teltek ki azon sajátszerű kiadások is, a melyeket az ellenzéki lapok nap-nap után szellőztetnek, s a mi ezen kormányzat tisztakezűsége és korrektsége iránt a bizalmat megingatni képes az országban. . . . stb. .... ebből teltek ki a különböző talpfák szállítását szubvenczionáló összegek, a melyeket enyhén szólva, odiózusoknak lehet nevezni, a melyeket ha én nem neveznék is így, de a közvélemény igy nevez.« Erre valaki közbeszólott, hogy megsemmisítették azt az üzletet, a mire én igy folytattam : (olvassa) : »Volt egy másik talpfa-szállifási üzlet is, a miről jobb nem beszélni.« (Zaj.) E!üÖk (csenget) : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: Első sorban konstatálom, hogy az államtitkár ur felesleges módon vette velem szemben védelmébe a függetlegségi pártot, mert azt nem támadtam, másodszor konstatálni lehet, hogy az egyetlen szó, kijelentés, a melyet tisztázni kell, és a melyet félre értett az igen t. államtitkár ur. az volt, hogy odiózus ez az ügy. Ezt kénytelen vagyok fentartani olyan értelemben, hogy a publikum előtt odiózus, a mint mondottam is. És ebben a tekintetben köszönettel tartozom az államtitkár urnak, a miért a maga részéről lojálisán elismerte, hogy szükséges és kívánatos volt, hogy ez a kérdés itt tárgyaltassék és megvilágittassék. Már most ezen »odiózus« szó helyes értelmének megvilágitásakép csakis azokra kell hivatkoznom, a miket az államtitkár ur mondott. A faktum az, hogy olyan czégről van szó, a melyről utólagos vizsgálat kiderítette, hogy Magyarországon bejegyeztette ugyan magát, de tényleg minden vagyonával, minden üzletével osztrák, és másodszor az is tény, hogy a hirdetmény, a mely ezen pályázatra kiíratott, tulaj donképen három esztendei üzletre szorítkozott. Szterényi József államtitkár: Tíz évre! Farkasházy Zsigmond : Nem vonom kétségbe a t. államtitkár ur állítását, a melyet aktával is bizonyít, hogy a hirdetményben az is ki volt jelentve, hogy az államvasutak fentartják maguknak a jogot, hogy hosszabb időre, talán tiz esztendőre adják ki. Tény az, hogy a hirdetés három esztendőre szólott és az is, a mit az államtitkár ur volt szives kifejteni, hogy a pénzügyi kormány 23*