Képviselőházi napló, 1906. XXI. kötet • 1908. szeptember 22–deczember 1.
Ülésnapok - 1906-373
373. országos ülés 1908 november 20-án, pénteken. 175 Hódy Gyula: A szerb konzulátusok is megmondják ! Surmin György (horvátul beszél). Ugron Gábor: Hideg vizet neki! Surmin György (horvátul beszél). Markos Gyula : Ne haragudj ! A ki haragszik, annak nincs igaza ! (Derültség.) Surmin György (horvátul beszél). Elnök : Csendet kérek ! Surmin György (folytatja horvát beszédét). Elnök : Csendet kérek ! Markos Gyula : Surmin verset olvas. Nagyon halkan olvas ! Surmin György (horvátul beszél). Elnök: A képviselő urat rendreutasítom ! Sümegi Vilmos : Helyes ! Bégen kellett volna ! Elnök: Bocsánatot kérek, ne méltóztassék az elnökkel szembe helyezkedni. Én tudom kötelességemet és azt a legszigorúbban teljesítem is. Ilyen szemrehányást tehát ne méltóztassék tenni az elnöknek, hogy »régen kellett volna«. Surmin György (folytatja horvát beszédét). Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök ." Az ülést újból megnyitom.-Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Szterényi József! Szterényi József: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk/) Méltóztassanak megengedni, hogy rekedtségem daczára felszólaljak (Halljuk ! Halljuk !) és igénybe vegyem becses türelmüket, de kénytelen vagyok a t. ház szives türelmét igénybe venni (Halljuk ! Halljuk !) abból kifolyólag, hogy Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársam . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Szterényi József: ....tegnapi beszédében három olyan kérdést érintett, a melyeket a kereskedelemügyi miniszter ur válasz nélkül egy pillanatra sem kivan hagyni. (Halljuk ! Halljuk !) Nem hagyhatjuk azokat válasz nélkül azért sem, mert ama három kérdés egyike tulajdonképen egy oly súlyos gyanút tartalmazott a függetlenségi párt tagjai ellen . . . Ság Manó : Igaz! Szterényi József: ... a melynek tisztázását magunkra nézve a párttal szemben, hogy ugy fejezzem ki magam, becsületbeli kötelességemnek ismerem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az a kérdés a fontos, igaz-e az a vád és nem az, hogy honnan jön % Értem t. ház a talpfa-kérdést, a melylyel a t. képviselő ur beszéde során olyképen foglalkozott, mintha itt visszaélések fordultak volna elő a kormányzat részéről, vagy pedig, mintha itt meg nem engedett eljárás követtetett volna képviselők részéről. Ezen felfogás helyességét bizonyltja ama közbeszólások sorozata, a melyek a képviselő ur beszédének ezen részénél itt a házban elhangzottak. Én tulaj donképen még köszönettel is tartozom a t. képviselő urnak, hogy ezt a kérdést érintette, mert ezzel alkalmat nyerünk arra, hogy ezen ügyet, a mely a legszélesebb nyilvánosság előtt is, igen sürün a sajtó terén is gyanúsító tendencziákkal tárgyaltatott (Igaz ! Ugy van ! a. baloldalon), itt a t. ház előtt a maga meztelenségében feltárhatom, hogy méltóztassanak már most abból Ítélni egyrészt a mi eljárásunk felett, másrészt azonban az ügy érdemében a másik irányban, az u. n. közbenjárások kérdésében is. (Halljuk ! Halljuk !) A talpfa-ügy tulaj donkép három fázisból áll. Az első fázis a múlt évben hirdetett versenytárg}^alásból indult ki, melynek folyománya egy tízéves szerződés volt, melyet a kereskedelemügyi miniszter az államvasutak javaslatára az Eisler nevű czégnek juttatott. (Zaj bálfelol.) Itt kezdődik, t. ház, a gyanúsítások egész sorozata, a mi a hivataloskodást — méltóztassanak elhinni — a legnehezebbé teszi, mert akkor, mikor kötelességünket a legmesszebb menőleg teljesítjük, becsületünket nap-nap után az utczán hordozzák meg, (Igaz! Ugy van!) a nélkül, hogy tulajdonkép védekezni lehetne, mert ezeknek a gyanúsításoknak gazdája soha sincs. (Igaz ! Ugy van !) Az Eisler-féle talpfa-ügy 1907 áprilisból datálódik, a mikor a szabályszerű versenytárgyalás hirdettetett az államvasutnál oly módon, hogy egykét-három-öt, sőt tiz évre is tehető ajánlat. Az államvasutak azt a rendszert követte a múltban, hogy oly nagy összegű beszerzéseket, mint a talpfa, évről-évre szerzett be. Nagyon természetes, hogy egy éves beszerzésnél, egy 2.5—3 millió darab talpfa-szükségletnél sem erdőgazdaság, sem vállalkozás nem rendezkedhet ugy be, hogy az — a polgári hasznot értem — jövedelmező üzletággá lehessen és ennélfogva az államvasutak rátértek arra, hogy hosszabb szerződési tartamra is hirdetnek pályázatot. Ezen pályázatok értelmében az Eisler-czég, a mely . . . (Felkiáltások balfelől: Bécsi czég I Zaj.) Azt a közbeszólást hallom, hogy bécsi czég. Igen, bécsi czég is, de mint a vizsgálat, melyet folytattunk, kiderítette, 17 év óta magyar czég és különböző magyar városokban üzlettelepekkel rendelkezik és magyar erdőségeket vásárol kihasználás czéljából. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ezen argumentummal jó volna nekünk Magyarországon egyszer már komolyan leszámolni. Mi nagy iparfejlesztésről beszélünk és arról, hogy ipart kell csinálnunk. Nekünk az önálló vámterületet kell előkészítenünk, melyet nagy indusztria nélkül nem tudunk megcsinálni. (Igaz ! Ugy van !) Mi utalva vagyunk a külföldi tőkére, (Igaz! Ugy van!) a külföldi szakértelemre és minden alkalommal, mikor idegen tőkét hozunk, találkozunk azzal a váddal, hogy nem magyar. Magyar erdőben magyar munkásokkal dolgoznak, tehát magyar üzemben. Sajnos, egy hátránya van ennek a dolognak, de ez a mi tőkeszegénységünkből folyik, hogy t. i. a jövedelmezősége a tőkének nem Magyarországon költetik el, nem a magyar nemzeti vagyont gyarapítja, hanem ama állam nemzeti vagyonát, a
